Guelmino Sándor rendezővel A Tündérlaki lányok veszprémi bemutatója előtt beszélgetett a Dunaújvárosi Hírlap. Lapszemle.
A Dunaújvárosi Hírlap cikkéből:
"Amikor elkezdtem a színházzal foglalkozni, először az abszurdok hatottak rám még az Újvidéki Színház előadásai nyomán. A gyerekkori drámáim is az abszurd jegyében fogantak. A budapesti főiskolán is még mindig ez érdekelt a legjobban. A formák. Az, hogy minél groteszkebb, minél furcsább legyen. Ahogy befejeztem a főiskolát és elkezdtem rendezni, rájöttem, ami a legjobban izgat, az az, hogy milyen érzéseket és érzelmeket lehet kiváltani a színészekből és ezzel közvetve a nézőkből: a lehető legnagyobb szélsőségeket" - mesélte Guelmino Sándor.
"A Tündérlaki lányok abból a szempontból különb a korabeli vígjátékoknál, hogy van mélyebb tartalma is, amit ki lehet bontani és ami érvényes tud lenni ma is. Más kérdés, hogy a darab nyilván nem lép túl a korabeli polgári vígjátékok határain, de abból a szempontból kihívás, hogyan lehet ezeken a kereteken belül is valami fontosat létrehozni. Közben meg stílusgyakorlat is, hogyan lehet a korabeli miliőt feleleveníteni. Egyáltalán nem bánom, hogy ilyen dolgokkal is foglalkozom" - mondta Guelmino Sándor, A tündérlaki lányok rendezője, aki magát alapvetően nem formabontó, inkább szintetizáló alkatnak tartja. "Begyűjtök mindent, figyelek és utána átmosom magamon a tapasztalatot, a végén lesz belőle valami, ami alapvetően hagyományos színház, de azért feszegeti a határait" - fogalmazott.
Fotó: Orosz Péter
Guelmino Sándor az interjúban szót ejtett a Pesti Magyar Színháztól való távozásáról is: "Azért mondtam le a művészeti vezetésről, mert Őze Áron igazgató egyik napról a másikra felrúgta a koncepciót, amivel pályázatot nyertünk, s amire színészeket szerződtettünk. Kitalálta, hogy a túlélés záloga, ha gyerek- és ifjúsági színház leszünk. Én nem vagyok az az alkat, aki másodpercenként váltogatja az elkötelezettségét, a meggyőződését. Ahhoz ráadásul, hogy hogyan kell megszólítani ezt az új korosztályt, tapasztalat, szakmai képzettség szükséges, amivel mi nem rendelkeztünk. L. Simon László nyilatkozata ehhez képest anynyiban jelent újdonságot, hogy a továbbiakban a Nemzeti Színház alegységeként működtetné a Magyart. Mindenesetre drukkolok a társulatnak, szeretem őket."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.