Prospero jobbik énje - Szemenyei János Ariel szerepében

Második premierjére készül Szemenyei János az idei évadban a kecskeméti Katona József Színházban. A Doctor Herz csillagokat kutató, zseni tudósa után most egy megfoghatatlan lényt, egy akaratos kis szellemet játszik majd egyik legkedvesebb szerzője, Shakespeare A vihar című darabjában. Erről beszélt a színész Bera Lindának.

Mit jelent a számodra Shakespeare-darabban játszani?
Shakespeare az egyik legnemesebb anyag, amivel imádok dolgozni. Ennek egyik oka, hogy Shakespeare szövege mindig „hasít” a színpadon. Másrészt meglepő, hogy a darabjaiban felvetett problémák mennyire korszerűek napjainkban is. Sőt, véleményem szerint már-már freudi mélységekkel közelíti meg a cselekményt: bár háromszáz évvel korábban élt, mégis hihetetlenül pontosan írja le azokat a lelki folyamatokat, amelyeket később Sigmund Freud pszichoanalitikus fogalmazott meg a munkássága során. Eddigi pályafutásom alatt már találkoztam Shakespeare műveivel a Vígszínházban, ahol az Othelloban Rodrigo szerepét játszottam, előtte Zalaegerszegen Horatiot alakítottam a Hamletben, illetve a III. Richárdban a címszerepet – ez utóbbi nagy mérföldkő volt az életemben. Nagy örömmel tölt el, hogy a kecskeméti Katona József Színház tagjaként ismét egy Shakespeare-szerepet bíztak rám.
Azért érdekes, hogy ennyire korszerűnek érzed A vihart, mert téged úgy ismerünk, mint aki szereti a mához közelebb hozni, leporolni a régebbi korokban íródott darabokat, szövegeket…
Minden attól függ hogyan adunk elő egy Shakespeare-darabot! Most nagyon divatos a mai, hétköznapi nyelvezeten írt dialógusokat használni, illetve – ahogyan a tavalyi évadban, a Bánk bán esetében mi is tettük – a régies nyelvezetet megújítani. De az még izgalmasabb, ha Shakespeare emelkedettebb stílusú szövegét a lehető legtermészetesebb módon lmondjuk el a színpadon.

Fotó: Almási J. Csaba

Arielt játszod a darabban. Milyennek képzeled őt?
Arielt általában úgy szokták megjeleníteni, mint egy nemtelen, szolgálatkész szellemet, aki szabadulni akar. Nagyon örülök annak, hogy a mi előadásunkban ennél sokkal többről lesz szó: Ariel önálló személyiséget kap. Valóban nagyon fontos része az ő történetének, hogy szabadságra vágyik, de emellett tele van érzelmekkel. Prosperoval való kapcsolata is sokkal több egy egyszerű úr és szolgálója viszonynál. Bagó Bertalan rendező szándéka szerint az általam megformált Ariel tulajdonképpen Prospero jobbik énje, azaz Prospero szelleme lesz. A szellem pedig akkor szárnyalhat igazán, ha szabad.
Egyes értelmezések szerint Ariel a szellemi, Caliban pedig az ösztönös, emberi megjelenése ugyannak a problémának: a szabadságvágynak. Milyen Caliban és Ariel kapcsolata?
A mi értelmezésünkben Ariel és Prospero között más a viszony, mint Caliban és Prospero között. Prospero arra utasítja Arielt, hogy kínozza a boszorkány fiát, de Ariel részéről ez csak egy kötelesség, amit nem akar, mégis meg kell tennie. „Muszáj ezt? Jó, ha tényleg muszáj, akkor megteszem…” Ezzel az attitűddel is arra utalunk, hogy Ariel Prospero jobbik énje, így számára Caliban, és az ő gyötrése nem több kellemetlen feladatnál.
Megjelenésében hogyan ábrázolja az előadás ezt a szellemi lényt?
Az előadás egyik érdekessége, hogy a Prosperot alakító Kőszegi Ákossal együtt folyamatosan a színpadon vagyunk. Ariel ismeri Prospero minden gondolatát, őt viszont egyedül a mágus látja. Hogy hogyan néz ki ez a kis szellem, még nem derült ki pontosan – egyelőre tapogatózunk. Ami a viselkedését illeti, lehetne olyan, mint például egy kutya, ebben az esetben alázatosnak kell lennie. De hasonlíthat egy macskához is, aki csak akkor megy oda a gazdájához, ha ő is akarja. Én efelé hajlok, mert ezzel erőteljesebben kifejezhetnénk, hogy Arielt önálló személyiségként képzeljük el.
Számos színpadi előadáshoz szereztél zenét, többek között Bagó Bertalannal is dolgoztál már együtt. A viharhoz is te írod a zenét?A vihar zeneszerzője az egyik legjobb barátom, Dobri Dániel, akivel már nagyon sokszor dolgoztam együtt. Ha én írtam a zenét, ő segített engem a véleményével, vagy feljátszott egy-egy dallamot. Ezúttal fordult a kocka, ami nagyon izgalmas a számomra. Az előadás dalszövegeit egyelőre úgy próbálom, hogy meglévő népdalokra vagy műdalokra teszem rá őket, azért, hogy még véletlenül se jusson eszembe semmilyen dallam. De amúgy is annyira más agy kell a zeneíráshoz és más a színészethez, annyira más energiákat mozgat meg ez a két feladat, hogy nem igazán szeretem egyszerre csinálni. Dani most már nagyjából elkészült a zenével – izgatottan várjuk, hogy beemelhessük az előadásba. Annyit már biztosan tudunk, hogy lesznek felvételről bejátszott számok, valamint olyan dallamok is, amelyeket Arielként élőben fogok előadni, pontosabban eljátszani. Még keressük azt a varázslatos, ősi hangszert, amely végigkíséri a szerepemet a színpadon, de az biztos, hogy olyasmi lesz, amit könnyedén magammal tudok vinni egyik helyszínről a másikra. Kíváncsian várom, milyen lesz az összhatás.