Szász János: "Mindig a hatalmat okoljuk"

Hazai forgalmazója még nincs, külföldön viszont nagy az érdeklődés Szász János A nagy füzet című alkotása iránt. A film- és színházrendező a HVG-nek arról is mesélt, milyen színházi rendezésre készül. Lapszemle.

Tanított a Harvardon, színházban rendezett Bostonban, Washingtonban, de nem telepedett le Amerikában. Ennek kapcsán Szász János elmondta: "Hazudik, aki azt mondja, hogy Magyarországon akar elpusztulni. Pedig itt rendesen el lehet pusztulni. De a barátaim, a családom jelentős része ide fűzött. Eleinte vehemensen harcoltam azért, hogy kint maradjak. Végül ezt nem tettem, viszont tizenkét évig alig voltam itthon. Amerikába minden évben meghívnak, azóta is tanítok ott. Idén a Bard Summerscape Fesztiválon rendezek Bulgakovot" - számolt be Szász János, aki a Nemzeti Filmalap támogatásából elsőként készült filmet, A nagy füzetet jegyzi.

Szász János a HVG-nek arról is mesélt, mivel sikerült meggyőznie a világhírű regény szerzőjét, Kristóf Ágotát: "Oslóban dolgoztam éppen, amikor a színház dramaturgjától, Ölveczky Cecíliától kaptunk egy fülest, hogy szabadok a jogok. Rárepültünk a német producerrel. Utána sokszor meglátogattam Ágotát, akivel közel kerültünk egymáshoz. Sajnos meghalt, óriási veszteség. Meglepő volt találkozni egy ilyen végtelenül egyszerű nővel. Minden mondata az volt, amire gondolt" - nyilatkozta a rendező.
A felvetésre, miszerint A nagy füzet kegyetlensége a mai magyar közegre rímelve felveti a kérdést: hol húzódnak az embertelenség, a kirekesztés, az uszítás határai, úgy reagált: "Amiben ma élünk, arra ösztönöz, hogy minél őszintébb legyek, tehát minél kevésbé próbáljak megfelelni. Mi, úgynevezett művészek mindig a hatalmat okoljuk, hogy mi minden megtörténhet a színházainkkal például, pedig sokszor a mi hallgatásunk bátorítja fel a hatalmat, hogy egyre elképesztőbb, alantasabb dolgokat műveljen. Egyébként még két dolog miatt vagyok erősen érintve: egyrészt fiatal rendezőket és színészeket tanítok a Színművészeti Egyetemen, másrészt a fajtámat gyalázzák. Ebben a XXI. századi önkényuralomban, társadalomban rendkívüli a félelem foka, és szolidaritásból alig jut. Talán erre rímel kicsit a film is. Manapság a fiatalok adnak nekünk leckét szolidaritásból. A Színművészeti maximálisan pártolja a diákokat. A mi szenátusunk, amelynek a tagja vagyok, nem fogadta el, hogy megint százharmincmillióval kevesebbet kapjunk. Nekünk, tanároknak a saját egyetemünkért, annak az autonómiájáért, működéséért kell kiállnunk, és ki is állunk. Sokat tanulhatunk a fiataloktól, de nem kapaszkodhatunk a hátukra, ahogy egyes politikusok teszik. Nota bene nem is hagyják. A szabadság levegőjét lehet érezni általuk egy tökéletesen megfojtott országban" - fejtette ki Szász János.

A teljes interjút a HVG-ben olvashatják.