Gimesi Dóra bábszínházi dramaturggal, íróval, a Csomótündér szerzőjével beszélgetett a Pagony.hu. Szemléztük.
A Pagony.hu cikkéből:
"A főiskolán különböző stílusgyakorlatok, feladatok során írtam felnőtteknek is. De nem tudtam semmi újat nyújtani – a szokásos női vekengésen kívül nem volt benne semmi, és az még nekem sem érdekes. A felnőtt önreflexióm nem működött a szövegekben. De nem is egy mai, elképzelt ötéves kislánynak írok. Hanem a bennem élő gyereknek – annak a kislánynak, aki én voltam, és akire emlékezem is, és tudom, hogy hogyan érez és gondolkodik" - mesélte Gimesi Dóra.
A dramaturg-írónő elmondta, nagyon szereti azokat a kereteket, amit a dráma, a népmese adnak. "Hogy tudjuk, hogy honnan indulunk és hova tartunk. Hogyha feldobok egy motívumot, egy félmondatot, akkor az vissza fog térni, útja van a darabban. A szerkezetet kitalálom előre, nagyon tudatosan felépítem – ugyanakkor ez már nem olyan tudatosság, ami folyamatosan jelen van, hanem ösztönös érzékké vált bennem" - árulta el.
Fotó: fidelio.hu
Gimesi Dóra arról is mesélt, hogyan dolgozik a színházban: "Először is felhív a rendező, mondjuk Tengely Gábor, akivel nagyon sokat dolgozunk együtt, és mondja, hogy írjak neki egy Árgyélus királyfit. Én elolvasom, és mondom neki, hogy te, ez engem nem érdekel. Erre ő közli, hogy de neki az ilyen és olyan színháztól megrendelése van erre. Idejön, és elkezdjük gyúrni a darabot, beszélgetünk, veszekszünk, kávét főzünk, és kitaláljuk, hogy mi érdekel minket ebből a darabból. Akkor felrakjuk a darab dramaturgiai vázát és kitaláljuk nagyjából a látványt, a technikát, hogy milyen jelentéseket akarunk belesűríteni abba, hogy milyen báb legyen, milyen díszlet, látsszon a bábos, vagy sem stb. Kitaláljuk, hogy ehhez kit kell nekünk felkérni, és megmutatjuk neki a jelenettervünket, vele is átdolgozzuk valamennyire.
Aztán én elvonulok egyedül többnyire, és megírom. A szöveggel való munka első fele itt lezárul, és következik a próbafolyamat. Az olvasópróba után szoktunk először húzni, mert nagyon sok minden kiderül a színészek felolvasásából, ami fölött addig esetleg elsiklottunk. Kiderül, hogy melyik mondat hosszú, melyik körülményes, melyik fölösleges. Aztán még húzunk, alakítgatunk a próbák során is. Az én dolgom ilyenkor ott lenni a rendező mellett és külső szemként segíteni, figyelni az arányokra, az ízlésre, az összhatásra a bemutatóig."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.