Kivi - Díjnyertes ifjúsági dráma a Bábszínházban

Február 21.-én a kortárs kanadai szerző, Daniel Danis Kivi című darabját mutatja be a Budapest Bábszínház.

A Budapest Bábszínház ajánlója:

A dráma címszereplője, Kivi, egy 12 éves lány. Szülei régen meghaltak, rokonai pedig, akikkel egy nyomornegyedben lakik, mindent elveszítenek, amikor a viskójukat az olimpiai építkezések miatt ledózerolják. Attól fogva az utcán él, és egyedül kell megbirkóznia minden nehézséggel. A városban találkozik egy csapat hajléktalan fiatallal, hozzájuk csapódik. Licsi, Dinnye, Mangó, Mandarin, Vöröshagyma, Káposzta, Szőlő, Füge, Avokádó, Paprika, Krumpli, Zeller és a többiek segítik, támogatják, szolgálják egymást, akár egy nagy család, ahol szülők nincsenek, s a kicsikért a kicsit nagyobbak felelnek. Saját törvényeik vannak, túlélésük kulcsa az egymás iránti bizalom és felelősség. Az árulás végzetes.

Daniel Danis kanadai francia író egy embertelen világba vezet be minket Kivi és Licsi párhuzamos monológjain keresztül. Az ő szerelmi történetük bontakozik ki egy nagyon személyes, költői, ugyanakkor durván egyszerű, hétköznapi nyelvezeten. Kivi című előadásával – amit saját rendezésében, társulatával mutatott be – Danis bejárta Európát és Kanadát, számos színházi és irodalmi díjat nyert el. Németországban 2008-ban a Kivi megkapta a legjobb ifjúsági dráma díját.

A szerzőről:

Az 1962-es születésű Danis az egyik legfontosabb francia nyelvű kortárs színpadi szerző. Színházi tanulmányait követően producerként és színészként kezdett dolgozni, majd drámaíróként és látványtervezőként ért el komoly sikereket. Már 1993-ban írt első darabjával Kanadában és Franciaországban is több fontos díjat nyert el. Drámáit e két országon kívül Skóciában, Írországban, Belgiumban, Olaszországban, Németországban és Mexikóban is bemutatták. 2006-ban alapította meg saját társulatát. Az együttes, amelynek laboratóriumszerű műhelyében születnek a darabok és az előadások, a színház, a film és a képzőművészet közötti határok lebontásán kísérletezik, azzal a céllal, hogy a szó és a kép szépségét álomszerű, ugyanakkor új, innovatív módon tárja a nézők elé. Daniel Danis egy interjúban így nyilatkozott: „Bár szereplőim sorsa tragikus, hatalmas bennük az élni vágyás.” A történetet egy újságfotó inspirálta, amely román börtönben fogva tartott gyerekeket ábrázolt.

A darabbal való találkozásról:

A rendező, Gáspár Ildikó a darabbal a kortárs művekre fókuszáló mühlheimi Theater der Welt fesztiválhoz kapcsolódó workshop keretében találkozott, ahol élénk vita alakult ki a résztvevő dramaturgok, rendezők és más színházi szakemberek közt arról, hogyan lehet előadni a megszokott eszközöktől való elszakadást igénylő, teljes egészében párhuzamos monológokra, narrációra épülő drámát. Az addigi bemutatók között akadt olyan, amely filmes megoldásokat alkalmazott: Danis például a maga rendezte előadásban infrakamerákat használt, amelyek révén a szereplők arcát láthatták a nézők kivetítve, szociofotókkal illusztrálva. Bábelőadás is készült már a Kiviből, ebben egy asztalon Barbie babák fejeivel és különböző szeméthez hasonló kellékkel játszottak a szereplők.

Az előadás formai megvalósításához a zene, a Fonográf együttes Ha felépül végül a házunk című dala adott inspirációt, és vált a Tarr Béla 1979-es Családi tűzfészek című filmjében is felhasznált dal az előadás muzikális díszletévé, fő strukturális alkotóelemévé. A rendező elmondása szerint abban is biztos volt, hogy élő gyümölcsöket, zöldségeket akar használni az előadásban, de a preparált, paravánként is használható óriási kukától és a reklámemberszerű, hatalmas zöldség- és gyümölcsjelmeztől elég hamar eljutott oda, hogy az ilyen típusú ötletek erősen behatárolnák a játékot, és nem tudna elég szabad lenni a játék. A Kálmán Eszter látványtervezővel folytatott beszélgetések vitték afelé, hogy egy építkezés helyszíne legyen a tér, hiszen a zenében a ház is felépül az előadás végére. A kempingsátor konkrétságától vezetett az út a végső, rendkívül egyszerű, ugyanakkor sokféle asszociációt keltő díszletelemig, az asztalig és a minden háztartásban fellelhető konyharuháig, asztalterítőig, késig, kosarakig.

Az eladásban fontos szerepet játszik egy looper nevű „hangszer”, egy olyan technikai eszköz, ami arra alkalmas, hogy hangot rögzítsen, és ezeket a különböző felvételeket valós időben egymásra játssza – ily módon minden egyes Kivi-előadás egyszeri és megismételhetetlen –, és ahogy ezek egymásra épülnek, úgy épül a történet és a történetbeli ház is. 

„Bábszínészeket akartam választani, mert úgy gondoltam, hogy a tárgyakhoz ők tudnak úgy hozzányúlni, ők tudnak velük úgy játszani, hogy azok valóban életre keljenek” – fogalmazott a rendező, aki a darab kapcsán két fiatal művészben gondolkodott. Közülük Bercsényi Péter a Budapest Bábszínház tagja, Spiegl Anna pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős bábszínész szakos hallgatója, aki több független produkció (Gardénia, A hideg gyermek) mellett a Budapest Bábszínház előadásaiban is (Hajnali csillag peremén, Semmi) jelentős szerepeket játszik. Gáspár Ildikó szerint a két színészben megtalálható egyfajta ősi bohócság, és felszabadultan tudnak egymással játszani, Anna drámai ereje pedig kiegészíti a Péterben rejlő finom lírát.

Alkotók a darabról:

Bercsényi Pétert először meglepte a darab témája, második olvasásra és a rendezővel való beszélgetést követően megerősödött benne, hogy a Kivi nem csupán vagy nem elsősorban a hajléktalanság problémáját dolgozza fel, hanem sokkal inkább a közösség erejéről szól. Spiegl Anna a looper kapcsán felidézte, hogy az eszköz nem kis kihívás elé állította őket, hiszen a szöveg és a különböző akciók mellett azt is meg kellett jegyezni, hogy az egyes effekteket hogyan vették fel egymásra, a trackek hogyan követik egymást; ez a technika azonban felkeltette a fiatal színésznő érdeklődését. Bercsényi Péter szerint a looper alkalmazási lehetőségeivel, azzal, ahogyan a hanghatásokból felépül a tér, ahogyan az egymásra rétegzett effektekből megképződik egy uszoda vagy egy tűzijáték, létrejöhet a színházi varázslat.

A Kivit nem csupán Gáspár Ildikó tekinti kísérleti ügynek, hanem a Budapest Bábszínház igazgatója, Meczner János is, a Budapest Bábszínház ugyanis a 2012/2013-as évadban olyan ifjúsági előadásokkal bővíti repertoárját, amelyek a felső tagozatos és gimnazista korosztályt foglalkoztató, a felnőttek számára gyakran kényelmetlen kérdéseket járják körbe. Az igazgatót a darab izgalmas szépsége és a Gáspár Ildikó rendezte, Örkény színházi Két néni… világa mellett a színészválasztás győzte meg: Meczner szerint – aki a 2008-ban végzett Bercsényi és a 2013-ban diplomázó Spiegl osztályfőnökeként közelről ismeri képességeiket – a két bábos azonos színészi nyelvet beszél. „Megfelelően őrült előadás lesz” – jelezte előre, és azt sem titkolta, hogy tisztában van azzal, a téma miatt a Kivi sok vitát fog kiváltani.

Tantermi előadásnak készül:

A FÜGE partnerségének köszönhetően a Kivi osztálytermi darabnak készül, azaz a bábszínházi előadásokon kívül tantermekben, középiskolai osztályoknak is játszani fogják. Mivel az iskolai osztály szintén fiatalok közössége, saját törvényekkel, nevekkel, történetekkel és titkokkal, az alkotói szánék szerint ez a közeg teszi igazán lehetővé, hogy a darab életre keljen. A cél az, hogy a nézők és a játszók között valódi kommunikáció jöjjön létre, az előadást követő foglalkozás pedig szerves részévé váljon a produkciónak. Ebben Neudold Júlia kap tevékeny szerepet, aki már a próbafolyamatba is bekapcsolódott. „A Kivi egy félig-meddig fiktív történet, amelyben a hangsúly a barátságon, a szolidaritáson, a szereteten, a közösség összetartó erején van, és ami nagyon fontos még, illetve a fantázia és az álmok fontosságáról, ami kiemeli őket a kegyetlen világból” – összegezte a színházpedagógus azokat a fő irányokat, amelyek mentén haladhatnak az előadásokat követő beszélgetések a színházban és az osztálytermekben

KIVI