Hatvanéves Keveházi Gábor balettművész

Február 25-én tölti be hatvanadik életévét Keveházi Gábor Kossuth-díjas balettművész, koreográfus, balettigazgató, az Operaház örökös tagja. 

Annak idején mi sokkal muzikálisabban táncoltunk. Ma a zenét megpróbálják alárendelni a táncnak, ami nem jó. Ellenben manapság technikailag sokkal tisztábban balettoznak, mint mi. Viszont sokkal kevesebb a tűz és az előadókészség, mint a mi időnkben. A balettművészet olyan, mint a divat: időről időre megújulva térnek vissza egyes elemei. Most ismét kezd fontossá válni az előadó személyisége, kisugárzása és nem feltétlenül a forgások mennyisége és az ugrások magassága számít. Annak idején Kún Zsuzsa, vagy Bajári Levente soha nem nyert volna balettversenyt, mert technikailag nem voltak olyan erősek. Mostanában a versenyeken ismét kezd előtérbe kerülni a személyiség szerepe. Négy éve Várnában hívtam fel Vlagyimir Vasziljev zsűrielnök figyelmét egy hatalmasakat ugró amerikai srácra. Ő azt mondta: a kenguru is nagyot ugrik, mégsem balettozik. Nagy igazság ez, nem csak a technika számít. Örülök, hogy most ismét errefelé indul a balettvilág. (Keveházi Gábor, kultura.hu)

Keveházi Gábor 1953. február 25-én született Budapesten. Kilencéves korától az Állami Balettintézetben készült a táncos pályára, Merényi Zsuzsa növendékeként végzett 1970-ben, majd ösztöndíjasként egy évig Leningrádban (a mai Szentpéterváron) a Vaganova balettiskolában képezte tovább magát. 1972-ben szerződtette az Operaház, hamarosan megkapta a magántáncosi címet, és vezető szólista lett. Már ekkor sorra aratta sikereit külföldi táncversenyeken: 1972-ben junior aranyérmet nyert a várnai nemzetközi balettversenyen, 1975-ben ugyanitt ezüstérmes lett a felnőttek között, 1976-ban a tokiói balettverseny legjobb férfitáncosa lett.
Keveházi Gábor eltáncolta a balettirodalom szinte minden jelentős főszerepét. Volt Albert a Giselle-ben, Herceg a Csipkerózsikában, A diótörőben és A hattyúk tavában, a Mandarin A csodálatos mandarinban. Olyan koreográfusok munkáiban nyújtott emlékezetes alakításokat, mint Seregi László (Spartacus, Sylvia, A fából faragott királyfi) és Maurice Béjart (Tűzmadár, Tavaszünnep). Tizenhét év alatt, 1989-es balettigazgatói kinevezéséig saját elmondása szerint közel háromezerszer alakított főszerepet, legyen szó klasszikus, modern vagy dzsessz-balettről. A világ olyan neves színházaiban vendégszerepelt mint a londoni Covent Garden, a bécsi és a müncheni Staatsoper, a moszkvai Bolsoj és a szentpétervári Kirov, a milánói Scala és a velencei La Fenice. Betekintést nyerhetett a világ leghíresebb balett-társulatainak működésébe, vezetői tapasztalatokra, széleskörű nemzetközi kapcsolatokra tett szert.

Harminchét éves korában kapta a felkérést, hogy vállalja el az Operaház balettigazgatói posztját. A tisztséget 1989 augusztusától 1992 szeptemberéig töltötte be, és koreográfusként is dolgozott. Amikor az új közalkalmazotti törvény úgy rendelkezett, hogy vezető beosztású állami alkalmazott nem lehet kft.-tag, s nem lehet saját vállalkozása, lemondott igazgatói megbízásáról.
Akkori feleségével, a szintén balett-táncos Bán Teodórával 1990-ben alapították Vip Arts elnevezésű vállalkozásukat, amelynek nevéhez fűződött egyebek között a Budafest nyári zenei fesztiválok létrehozása, számos darab színpadra állítása. Bán Teodórával több koreográfiát készítettek, 1986 óta saját táncműhelyt működtettek Diótörő Balettiskola néven.
Keveházi Gábor 2001-ben elvállalta a Pécsi Balett igazgatói tisztségét, a társulatot sikerült ismét európai hírűvé fejlesztenie. 2005-ben lett újból igazgatója a Magyar Állami Operaház táncegyüttesének, a Magyar Nemzeti Balettnek. 2010-ben újabb ötéves megbízást kapott erre a feladatra, ám 2011 januárjában felmentették tisztségéből.

Azóta balettmesterként és koreográfusként dolgozik: a trieszti operában színre vitte a Pécsi Balettel a Víg özvegyet, a Margitszigeten pedig Zorba című darabját a Magyar Nemzeti Balett társulatával.
Keveházi Gábort 1976-ban Nyizsinszkij-díjjal, 1977-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1983-ban érdemes művész, 1986-ban kiváló művész címmel tüntették ki, 1990-ben megkapta a Kossuth-díjat. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2006-ban a Bartók-díjat, 2007-ben a Mesterművész-díjat vehette át. 2004-ben beválasztották a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé, 2007-ben a Magyar Állami Operaház örökös tagja lett.