Fogvatartottak játéka az Akváriumban - Feldmár András a mesekörről

Egy rendkívüli produkció bemutatójára kerül sor az Akváriumban, rendkívüli szereplőkkel: mesejáték a Balassagyarmati Fegyház és Börtön fogvatartottjainak előadásában.

Ajánló a darab elé:

Egy darab - az Igazmodó Laci - , amely a Feldmár Intézet által tartott mesekörön, klasszikus mese elemek és a valós történetek keveredésével született a rácsok mögött, és amelyet most bárki megnézhet az M1-en futó Bábel című műsor márciusi közönségtalálkozóján az Akvárium Klubban. A darab után lehetőség nyílik egy beszélgetésre is a fogvatartottakkal. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges az alábbi űrlap kitöltésével.
https://docs.google.com/forms/d/1nvn8lUrUdTV2bB24b5BC3WYF-GWa81yljbQstFUPo7k/viewform

Feldmár Andrást kérdeztük:

Hogy került kapcsolatba a Feldmár Intézet társadalmi felelősség programja a Balassagyarmati Börtönnel? Mi inspirált benneteket Büky Dorottyával a mesekör elindítására?
Feldmár András: 2010-ben írtuk meg Dorkával A barna tehén fia c. könyvünket, ami egy hosszú beszélgetés egy régi meséről. Ez alatt fogalmazódott meg a gondolat, hogy másokat is bevonhatnánk ebbe a végeláthatatlan beszélgetésbe, ebből az ötletből lett a Mesekör. 2010 ősze óta a Feldmár Inzézet folyamatosan indít és működtet meseköröket. A mesék és az álmok szimbólumvilága nagyon mélyen gyökerezik, ha onnan merítünk, közös nevezőre jutunk. Ennek a programnak a híre jutott el 2012 elején a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnokához Budai Istvánhoz, aki felkért minket, hogy dolgozzuk ki a börtönre-adaptált verziót. Büky Dorka és Kóródi Mari azóta, tehát jó másfél éve dolgoznak a fiúkkal.

 Hogy fogadták a fogvatartottak a kezdeményezést?

Feldmár András: Dorka és Mari elmondása szerint az első hetek a kölcsönös bizalom kialakításával teltek. Aztán, amikor már senki nem félt senkitől, minden ment, mint a karikacsapás. A mesék, amelyeket a fiúk saját élményeikből a gyerekeik, családjuk számára kitalálnak és színpadra állítanak, néha krimit, néha komédiát, néha tragédiát, olykor meg horrort idéznek. A Karácsony előtti napokban rendkívüli beszélő keretében mutatják be ezeket a különös mesejátékokat a gyerekeknek és a "produkciókból" készült DVD a karácsonyi ajándék. Óriási erőt adnak a játék és az ajándékozás pillanatai, erőt, amellyel képesek nem csak túlélni, de olykor még élni is.
Most, másfél év után, úgy gondoltuk, hogy elég bátrak vagyunk a falakat és rácsokat elhagyni és a külvilágnak megmutatni, adni valamit önmagunkból. Mondhatnánk nagy szavakat az előítéletek legyőzéséről, a társadalmi reintegrációról és arról, hogy mind egyek vagyunk, de ezt inkább hagyjuk. 

Mit kívánt meg tőlük a felszabadító játék? 
Feldmár András: A játék lényege, hogy a részvétel örömén kívül nincsenek következmények. Azt követeli meg tőlük a mesekör, hogy odaadják magukat, hogy komolyan vegyék a játékot. 

Milyen feladat elé állította ez a találkozás a terapeutát? Milyen élmények érték a közös munka során?
Feldmár András: Én skype-on találkozom a fiúkkal időnként és személyesen akkor, amikor Magyarországra jövök. Az én élményem mindig mély meghatódás. Dorkáék feladata pont az, hogy ne érezzék magukat terapeutának, ez nem meseterápia, nem játékterápia, nem művészetterápia, a terapeuta feladata tehát az, hogy nehogy beleessen a terapeuta szerepbe, mert az azonnal különválaszt. A csodálatos ebben az egészben az együttlét, az önfeledt játék, ének, tánc, társalgás.

Miért kerülhet bemutatásra a mese az Akvárium Klubban?
Feldmár András: Al Ghaoui Hesna készített egy remek riportműsort a börtön-mesekörről és most is vele dolgozunk. A Bábel Hesnával a világ műsor közönségtalálkozója lesz a budapesti "fellépés" apropója.
“Amikor az ember nincs egyedül, képessé válik arra, hogy stratégiát kreáljon önmaga számára” – mondod. Miért van szükségünk társra az önmagunkhoz vezető úton?
Feldmár András: Nem az önmagunkhoz, nem is a másikhoz vezető utat keressük, hanem az a fontos, ami közöttünk van. Aki szenved, azt valaki bántja vagy bántotta. Azt a sérelmet, ami egy embertől ért téged, emberekkel való kapcsolatban kell gyógyítani. A félelem, a szorongás elbutítja, görcsössé, dacossá teszi az embert, beszűkíti a tudatát. Az olyan társ, aki nem fél, szeretni és bátorítani tudja a másikat, lehetővé teszi a felszabadulást. Tehát, amit kell tenned, csak te tudod megtenni, de nem tudod egyedül. A terapeuta mindig képviseli a valóságot a páciense számára, a szeret és a barátság valóságát, hiszen szeretet és barátság nélkül nem érdemes élni.