A FESZ Táncszekció új vezetése, Gaál Mariann és Gergye Krisztián, a szekción túlmutató, a kortárs táncszcéna egészére kiterjedő érdekérvényesítő és véleményformáló aktivitást kíván elérni, az összefogás jegyében.
Mindezt egy tematikus programsorozat keretében tervezzük, amely egy olyan Platformot teremthet, ahol a kortárs táncművészek, együttesek lehetőséget kapnak közös fellépésre, közéleti jelenlétre, saját művészi nyelvükön való fel- vagy megszólalásra, egyéni művészi és állampolgári gesztusaik diskurzusba helyezésére.
A Platform célja a kortárs táncszcéna összefogásának erősítése, a párbeszédre való hajlandóság szorgalmazása; hangsúlyozottan túlmutatva mind a táncszekción, amely a szervezésért és a tematikáért felelős, mind a FESZ-en, amely érdekképviseleti szervként segíti a szekció munkáját.
Programsorozatunkkal a kortárs táncszakma egészére kiterjedő kommunikációt szándékozzuk elősegíteni, ami lehetőséget teremthet a gyors, egységes fellépésre.
Úgy véljük, nem hallatjuk eléggé a hangunkat, egyéni megszólalásaink elaprózódnak, hatékonyságukat tekintve nem mérvadók. Holott a kortárs tánc a kulturális közélet jelentős szegmense, a művészet szabadságának egyik legfőbb hangoztatója, a kultúra formáló ereje kellene, hogy legyen.
Szeretnénk elérni, hogy a kortárs tánc rétegkultúrasága ellenére is tényező lehessen Magyarországon!
Afölött, hogy ez a programsorozat hiánypótló és létszükséglet, nem szeretnénk vitát nyitni. A Táncszekció minden körülmény ellenére, nagyfokú aktivitást remélve, de annak mértékétől függetlenül is megvalósítja az eseménysorozatot. Ez nem diktatórikus gesztus, hanem egy erőteljes lépés annak érdekében, hogy a kortárs táncszcéna szereplői részt vállalhassanak a közéletben, véleményt formálhassanak tágabb értelemben vett aktuális társadalompolitikai és kultúrpolitikai kérdésekben, és ne csak az őket közvetlenül érintő megszorításokra legyenek képesek ímmel-ámmal reagálni.
A félelemből való megbújás, a nem odafigyelés, a hallgatás, a közéleti és a művészi köldöknézés mind közönyt, érdektelenséget, lúzerséget, feltételezhető érdekviszonyulások miatti hallgatást vagy tudatlanságot kommunikál a világ és a regnáló hatalom felé. Ha mi nem vagyunk képesek reagálni a minket közvetve vagy közvetlenül érintő kulturális és kultúrpolitikai eseményekre, a hazánkban folyó kulturkampfra, nem leszünk tényezőnek tekinthetők, nem leszünk komolyan vehetők, és a területfoglalások lassan a számunkra jelenlétet biztosító helyeket is bedarálják vagy ellehetetlenítik.
Ahhoz, hogy egy ilyen, a kortárs tánc, a művészet nyelvén kommunikáló Platform sikeres lehessen és elérhesse célkitűzéseit, muszáj félretenni esetleges sértettségeinket. Hangot kell adjunk annak, hogy az ebben a műfajban dolgozó művészek gondolkodó, tevékeny, érzékeny állampolgárok, művészek, akik a saját nyelvükön igenis mernek és bírnak kommunikálni.
Nem lehet tovább hallgatni! A közöny jelen pillanatban öngyilkos gesztus.
Nem valami ellen, hanem valamiért szeretnénk dolgozni, ami persze nem kerülheti el majd a konfrontációt sem, ha bizonyos érdekszférák felségterületeire tévednénk. De muszáj lesz túlnézni egyéni érdekérvényesítéseinken, muszáj lesz túllépni vélt vagy valós sértettségeinken, és muszáj lesz leszokni az egymás fölötti ítélkezésen ahhoz, hogy az egységes fellépésnek legalább a lehetőségét megadhassuk.
Valamikor el kell kezdeni leszokni a kiábrándultságról, a letargiáról, és az egymás nem- vagy túlontúl ismeréséből fakadó destrukcióról. Legyünk nyitottak egymás és a világ felé, hogy a kortárs tánc helyzete minket megilletően, a mi ügyünk és egyben közügy is lehessen.
A megvalósulás....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.