Nádasdy Ádámot is elbocsátják az ELTE bölcsészkaráról.
Dezső Tamás, a kar dékánja szombaton jelentette be, huszonkét oktatójától, nyugdíjas korú, 62, illetve 65 év fölötti kollégáktól válik meg a bölcsészkar. További tíz, félállásban dolgozó oktatójukat pedig arra kérik, hogy igényeljenek fizetés nélküli szabadságot az év végéig.
"A leépítések egyelőre csak az ELTE bölcsészkarát érintik, mivel ez volt az egyetlen, amely gazdasági működésével lehetetlen helyzetbe kormányozta magát. Az egyetem egésze is kétségbeejtő helyzetben van, az állami támogatás már csak a bérek egy részét fedezi, dologi kiadásokra évek óta nincs pénz" - írta az Index. Az egyetemfoglaló diákok kezdeményezésére kedden élőlánccal tiltakoztak az elbocsátások ellen az ELTE BTK-n.
Dezső Tamás, az elbocsátásokat azzal magyarázta, hogy spórolni kellett a bérköltségeken, az elküldöttek pedig sokat kerestek.
A cink.hu publicisztikájában Szily László, aki maga is Nádasdy tanítványa volt, úgy fogalmazott: "Nádasdy Ádámot spórolásra hivatkozva kirúgni az ország legelitebb bölcsészkaráról olyan, mintha Xavit vagy Inierstát bocsátaná el ilyen indokolással a Barcelona. (...) Egy olyan tanárt, aki a magyar egyetemi közeg ősi szokásaival szakítva felkészült, jól tudja, miről beszél, és azt elő is képes adni, csalinak kéne használni naiv diákok becserkészéséhez, nem pedig költségcsökkentésre használni. Ha tényleg olyan súlyos a helyzet, akkor nemhogy vele kéne kezdeni, hanem neki kéne lennie az utolsónak a listán, mielőtt a portást is szélnek eresztik".
Nádasdy Ádám februárban, a HVG-nek adott interjújában úgy nyilatkozott: "Igyekszem színesíteni egy-egy anekdotával, bevallom, hogy a tananyag margójára néha oda van írva, hogy ott melyik viccet kell elmondanom. Igyekszem megmutatni, hogy összefüggenek a dolgok, hogy egy kiejtési hiba miatt egy egész mondatot lehet félreérteni: "micsoda sértés" helyett "micsoda sertés". Pedig csak egy hangot cseréltem ki! A nyelvtörténetbe hasonlóképpen be lehet hozni a kultúrtörténetet. Kicsit úgy vagyok, mint a gimnáziumban a matektanár. Ő is tudja, hogy van négy-öt gyerek, akit nagyon érdekel a tudománya, és miattuk érdemes élni". Azt is hozzátette, lemond a nyugdíjáról, ha szükség van a munkájára, mert szeret tanítani.
Az értelmiségi közhangulatról szólva elmondta, finoman fogalmazva, egy kicsit még mindig Bizáncban vagyunk. "Ahol régen vasfüggöny volt, ott most is valami furcsa, láthatatlan fal magasodik. A rendszerváltáskor azt képzeltük, egy tollvonással meg lehet szüntetni a képtelenséget, hogy a miniszterelnök, egy hivatalnok aláírása kelljen a Kossuth-díj odaítéléséhez. Ma azt gondolom, le kell válnia az értelmiségnek a politikusokról. Hagyni kell őket, tüntessék ki a kedvenceiket, juttassanak százezreket a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak, adjuk vissza nekik a soroksári úti Nemzeti Színházat, akkor is, ha az a mi adófizetői pénzünkből épült. S alapítsunk díjat, nyissunk valahol egy pinceszínházat, Alföldi és társai játsszanak ott, és oda fog menni a közönség. Én azért nem tiltakozom a kormány kultúrát korlátozó lépései ellen, mert attól Fekete György és "elv-társai" azt hiszik, ők még mindig megmondhatják, mit csináljak" - fejtette ki a nyelvtudós, költő, műfordító.
Forrás: Index, cink.hu, HVG
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.