Újabb állomásához érkezett a határon túli magyar teátrumokat vendégül látó program a József Attila Színházban. Az idei a második évad, amikor a budapesti színpadra lépnek felvidéki, kárpátaljai, erdélyi társulatok, hogy egy-egy előadás erejéig megmutassák magukat. A sorozat részeként, március 4-én és 5-én a nagyváradi Szigligeti Társulat mutatkozik be két előadással.
A nagy Romulus:
Két újkori drámaíró színművét láthatjuk majd a nagyváradiak tolmácsolásában. A vendégség első estéjén Friedrich Dürrenmatt A nagy Romulus című darabja kerül a közönség elé. A nagyváradiak legfrissebb bemutatója ez, a társulat csupán a premiert tartja otthon, hogy aztán a budapesti közönségnek mutassa meg a világ számos nagyszínpadán, sikerrel játszott történelmi tragikomédiát.
Nem csak az írók hasonlóan huszadik századi irodalmárok, a darabokat is összeköti az idő. Mindkét darabot tekintve fontos a történelmi háttér, a nagy idők közege. A nagy Romulus, a római birodalom utolsó császárának állít emléket. Annak a Romulus Augustulus - nak, akinek nevéhez köti a történetírás a Birodalom bukását.
"Súlyos komédia, bár látszatra könnyű. Romulus húsz esztendeig játssza a pojácát, és környezete nem jön rá, hogy módszer van ebben az értelmetlenségben. Elgondolkodtató körülmény. Jól figyeljünk oda, miféle ember az, akit én színpadra állítottam: elmés, könnyed, humánus, végső soron azonban kíméletlenül rideg és könyörtelen a cselekvésben, s attól sem riad vissza, hogy ugyanezt az elszántságot másoktól is megkövetelje; veszélyes fickó, aki halálra szánta magát; ez teszi borzasztóvá ezt a császári tyúktenyésztőt, ezt a bohócsipkában ágáló világbíráját" - foglalja össze a szerző, Friedrich Dürrenmatt, a többször átdolgozott, mondanivalójában örökérvényű komédia lényegét, amelyet ez alkalommal Szabó K. István rendezett.
Jelenetek egy kivégzésből:
A második este is történelmi korokat idéz. A nagyváradiak sikerrel játszott előadása, Howard Barker drámája, a Jelenetek egy kivégzésből, Theodor Cristian Popescu rendezésében. A kortárs angol író nevéhez nem kevesebb kötődik, mint a katasztrófaszínház fogalma, annak gyakorlati megvalósítása.
Fotó: szigligeti.ro
A Jelenetek egy kivégzésből története, első olvasatban nem látszik túl bonyolultnak. Adott egy festőnő, akit a velencei dózse azzal bíz meg, fessen dicső képet az oszmánok legyőzéséről. A képet azonban a megrendelők puszta provokációnak tartják, a művészt bebörtönzik. A barkeri dráma azonban – mint ahogy a szerzője is oly sokszor – korunk számára is aktuális kérdéseket feszeget: viszonyulhat-e a művész kritikusan a megrendelő hatalomhoz, elítélhet-e a politika egy művészt, ha nem tetszően fogalmaz?
A velencei festőnő, Galactia szerepében Ráckevei Annát láthatjuk majd a József Attila Színházban. A Jászai-díjas, Érdemes művész a debreceni Csokonai Színház társulatának tagja, ezzel a szereppel mutatkozott be elsőként a nagyváradi közönségnek.
Forrás: szigligeti.ro
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.