40 éves a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

1973. március 2-án mutatta be a Vígszínház a Déry Tibor kisregényéből, Presser Gábor zenéjével és Adamis Anna verseivel készült, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt. 

Presser Gábor ennek kapcsán a HVG-nek mesélt:

Presser Gábor, a társulat zenei vezetője a lapnak úgy fogalmazott: "A hosszú ideig színen lévő, újra és újra elővett musicalekben van valami azonosítatlan tartósítószer: ettől működik, úgy is, ha elmúlt mögüle a kor, amelyben megszületett. A Képzelt riport is ilyen, zavaros időkben született darab. És élvezem, hogy a mai napig dühödt vitákat vált ki" -  nyilatkozta Presser Gábor, aki elárulta, húsz évvel a premier után látta az MSZMP agitprop bizottságának jelentését, de annyira unalmas volt, hogy nem olvasta végig. "Úgy gondolom, hogy - bár a finálét ma sem igazán kedvelem - az összes kottafej a helyén van, az összes dal funkcionál, működteti a jelenetet, amihez készült. Néhányuk még a darabból kiragadva is él."

A darab születésének időszakára, a 70-es évekre így tekint vissza a zenész: "Rémes egy világ volt, abszurd a javából! Értjük is, meg nem is. Hihető, meg egyáltalán nem az. A jelentésében rólam regényesen megemlékező lemezlovas még tíz évvel később is vigyorogva konferálta az LGT-t a Tabánban, és a mai napig nem tudom, hogy valójában ki volt az az ember, aki információkat akart tőlem. Van olyan zenész, aki több sztorit tud, mint akkordot. Nálam ez az arány tán kicsivel jobb. Kilógtunk a sorból, de hát csak abból lógsz ki, amiben benne is vagy. Nagy hiba, hogy titkosítva van Aczél György archívuma."

A legendás musicalről:

Az előadás alapanyagául szolgáló Déry-mű 1971-ben került az olvasók elé. A kisregény apropóját az amerikai Altamontban 1969 decemberében lezajlott rockfesztivál adta, ahol a Rolling Stones koncertjén a rendezvényt biztosító Pokol Angyalai banda egyik tagja leszúrt egy Meredith Hunter nevű fekete fiatalembert.
Az idős írónak, aki rockzenét nem igazán hallgatott, és Amerikában sem járt sosem, ez a drámai alaphelyzet jó alkalmat adott arra, hogy megrázó nyíltsággal szóljon kirekesztettségről, erőszakról, etnikai és szexuális másságokról, és megfogalmazza egy értékvesztett világban az útját kereső fiatalság magányát, kétségbeesettségét, tisztaság iránti vágyát. Hősei, a disszidens magyar házaspár, Eszter és József tragédiájában egyúttal az amerikai ellenkultúra felett is ítéletet mondott.
A mű nem aratott osztatlan sikert, ám Pós Sándor író-dramaturg, a Nemzeti Színház segédrendezője fantáziát látott benne, és úgy vélte, remek alapanyag lenne egy zenés darabhoz. Ötletével megkereste az írót, aki először jót nevetett, aztán áldását adta a vállalkozásra. Pós azt szerette volna, ha a darab a Nemzetiben kerül színre, de az akkori igazgatóváltás miatt terve meghiúsult, és a szövegkönyv Várkonyi Zoltánhoz, a Vígszínház igazgatójához került. Várkonyi "kijárta" a bemutatóhoz szükséges engedélyeket, mégpedig úgy, hogy az MSZMP KB Agitprop bizottsága elé a darab mint "a nyugati hippikultúra kritikája" került.

A rendezéssel Várkonyi a fiatal Marton Lászlót bízta meg, aki a zenei anyag összeállításához könnyűzenészeket keresett. Első körben az Illés együttes két kulcsemberét, Bródy Jánost és Szörényi Leventét kérte fel, de ők a mű rockzene-ellenessége miatt nem vállalták a munkát. Ekkor Marton az akkor már szintén igen népszerű Locomotiv GT szerzőpárosához, Presser Gáborhoz és Adamis Annához fordult, akik igent mondtak, és más nézőpontból, a szereplők sorsa felől értelmezték a művet.
A próbafolyamatokat a párt és a kulturális életet felügyelő hivatalnokok árgus szemekkel figyelték, és nem pusztán a kényes szex-kábítószer-rock and roll tematika miatt. A mű ugyanis ezen felül érintette a zsidóság sorsának kérdését, disszidensekről szólt, a színpadot hippik népesítették be, és nem utolsósorban a művészetek világába emelte az inkább tiltott, mint támogatott-tűrt rockzenét.

A bemutató 1973. március 2-án volt. József szerepét Tahi Tóth László, Eszterét Almási Éva játszotta, mellettük olyan fiatal és tehetséges színészek léptek színpadra, mint Szegedi Erika, Ernyey Béla, Balázs Péter, Kern András, Szakácsi Sándor, Kútvölgyi Erzsébet, Béres Ilona. Az első magyar rockmusical igazi sikerdarab lett, hónapok alatt kultikus művé vált. Ahogy Sebők János írta, "általa megszületett a modern zenés színház, dolgozni kezdett egy új színházi alkotópáros, a rock legjobb képviselői nálunk is belépőt kaptak a művészetek testvériségébe, és a műfaj a későbbiekben nemcsak a színházzal, de a filmmel, a képzőművészettel vagy az irodalommal is számos alkalommal - egyenrangú partnerként - szövetségre lépett".

A produkció összesen több mint négyszáz előadást élt meg. Számos magyarországi és európai színpadon bemutatták, angol nyelven az Egyesült Államokban 1986 márciusában láthatta először a közönség, 1979-ben rádiójáték változata is elkészült. A bemutató 25. évfordulóján a dalokat Borlai Gergő vezetésével felújították, majd Novák Péter vezetésével egyórás koncertváltozat állt össze, amely elhagyta a cselekményt és táncbetétekkel bővült. Ezt a változatot a 2002-es LGT Fesztiválon és a 2007-es Sziget fesztiválon mutatták be. A darab dalai, mint a Vinnélek, a Menni kéne, a Ringasd el magad, az Arra születtem önállóan is örökzöld slágernek számítanak.

Forrás: Színház.hu, HVG, MTI, Oszmi