Mohácsi János rendező A velencei kalmár adaptációjára készül a Nemzeti Színházban. Ennek kapcsán mesélt a Népszavának.
Arról, volt-e a nemrég lezajlott nemzeti színházi igazgatóváltás forgatókönyvében olyan momentum, ami meglepte, elmondta: “Én még a miniszteri biztost is megjósoltam. A pályázati kiírásban ugyanis semmi sem szerepelt az átmeneti időszakra. Egyébként, ha azt nézzük, hogy a hatalom mekkora könyörtelenséggel és otrombasággal viseltetik jelenleg a kultúra iránt, akkor, ami történt, teljesen ennek a szemléletnek megfelelő forgatókönyvként értékelhető” – vélte Mohácsi, akit egy évet adott volna még a Nemzeti társulatának Vidnyánszky helyében.
Arról számolt be, a változások okozta feszültségek a próbára csak a vicc szintjén jönnek be. Saját bevallása szerint nem foglalkozik azzal, hányszor lesz alkalmuk játszani a darabot, mindenesetre A velencei kalmár legmeghatóbb, legpimaszabb, legerőszakosabb adaptációjára készülnek. “Ma olyan korban élünk, amikor az előítéletek túlhabzanak a hétköznapokban. Ezért ez az előadás kényszerűen sokszor kiszól majd a mába, de ezt akkor is így éreznénk, ha egy betűt nem változtatnánk az eredeti verzión. (…) Arra keressük a választ, hogy a "kedves, vidám" zsidózás miként válhat életveszélyessé. A mai magyarság egy része nincs tudatában, vagy nem akar a tudatában lenni annak, hogy Magyarország miként vett részt a holokausztban. A mostani kormányzati ideológia pedig nemes egyszerűséggel eltagadja ezt az egészet. A legsúlyosabb probléma ebben az ügyben is az, hogy nem tudtuk kibeszélni” – fejtette ki Mohácsi János, aki szerint ha egy produkció ráébreszti a nézőt bizonyos szituációk, gondolatok vagy akár csak mondatok abszurditására, kegyetlenségére és veszélyességére, akkor már óriási dolgot ér el és talán segítet abban, hogy az előítéletekkel átitatott gondolkodásmód kételkedni kezdjen önmagában.
Mohácsi azt is kifejtette, egy színház nem szólhat csak a közönség egyik felének, vagy egyik harmadának. “Amikor a Nemzeti Színház nagyszínpadán rendezek, akkor a magyar lakosság egészét akarom megszólítani, sőt végtelen hiúságomban tizenöt millió magyar rendezője szeretnék lenni. Ha Vidnyánszky izgalmas színházat csinál majd a Nemzetiben, akkor lesz közönsége, ha egyfajta antiliberális színházban gondolkodik, akkor nem lesz nézője és színház el fog illanni az épületből. Izgalmas, vagy unalmas színház van, jobboldali vagy liberális színház szerintem nincs. (…) Én a görögökkel vagyok: a jó színház a problémákkal foglalkozik, adott esetben azokkal, melyeket égetőnek talál a társadalomban. Ha tehetném, a jövő évadban újra elővenném a Csak egy szöget, mert az a cigánysággal foglalkozik. Ennél égetőbb ügy ma szerintem nincs Magyarországon. Sokkal lényegesebb a mondvacsinált liberális-nem liberális vitánál” – nyilatkozta Mohácsi János.
A teljes interjút itt olvashatják.