Javában zajlanak a Mélyben színpadi próbái a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. A Tompa Miklós Társulat Makszim Gorkij Éjjeli menedékhelyét értelmezi át. A bemutatót március 16-án tartják.
Az alkotók ajánlója:
„Ennek a darabnak az eredeti, orosz címe azt jelenti, hogy a mélyben – a díszletnek, a környezetnek, a játéktérnek az alaphelyzetet kell sugallnia, pontosabban azt, hogy ez valahol valakikkel történik” – mondta a próbafolyamat kezdetekor az előadás rendezője, a társulat művészeti igazgatója, Keresztes Attila.
„A problematikája miatt is választottam ezt a darabot” – tette hozzá a rendező, aki szerint a Gorkij-mű a perifériára szorulásról szól. „Úgy látom, hogy ma ez egy megfoghatatlan dolog: úgy élünk a társadalom perifériáján, hogy talán nem is vesszük észre. Az istenkeresésről van szó és arról a morális tartásról, vagy egyáltalán értékrendről, amely szerint érdemes vagy nem érdemes élni” – fogalmazott Keresztes, továbbá azt is elmondta: fontos tényező, hogy a marosvásárhelyi művészeti vezetése ezzel a munkával rajtol.
„A szereplők folyamatosan azt boncolgatják, hogy mi igaz és mi nem. A darab erről a vergődésről szól, amelyben sem élni, sem meghalni nem lehet. Homless-ekről szól, akik lecsúsztak, áthullottak a társadalmi hálón és már nem tudnak visszakapaszkodni. Úgy gondolom, hogy ilyenek az emberek és körülbelül annyi embertípus van, ahányat Gorkij megírt ebben a színműben.
Feladat szempontjából is remek ez a darab, úgy színésznek, rendezőnek, mint bármelyik alkotónak, aki ebben részt vesz. Meg tudjuk ismerni egymást: a csapat engem, mint gondolkodót, én a csapatot, mint gondolkodókat.
Egy olyan folyamatot kezdtünk el, amelynek következménye, folytatása lesz; jó munkában, jó közösségi létben a színház elnyeri azt a kapcsolatteremtő feladatát, amely elsősorban az intézményen belüli, az alkotók közötti, másodsorban meg a várossal illetve a színházi világgal való kommunikációra vonatkozik” – összegezte a Mélyben alkotói folyamatának jelentőségét a művészeti igazgató.
Fotók: Rab Zoltán
Makszim Gorkij Éjjeli menedékhely című színművét sokáig a kapitalizmus kíméletlen kritikájaként vitték színre Közép-Kelet Európában, a szocreál reprezentatív darabjának tartották. Ha a szövegről leválasztjuk ezt a tartalmat, Gorkij műve ma is beszédes: a monológ-foszlányok és párbeszédek mögött rátalálunk a ma is érvényes gondolatokra.
A Tompa Miklós Társulat produkciója ezeket a gondolati tartalmakat fedezte föl a januárban elkezdődött olvasópróbákon, együttgondolkodva találta meg ezt a ma is érvényes olvasatot.
Az előadás alkotói nem vonatkoztatnak el a Gorkij-színmű eddigi marosvásárhelyi színteviteleitől – az 1948-as előadás fotóit és az 1989-es rendezés filmfelvételét is megtekintették a szereplők.
Ugyanakkor a nézők mindhárom előadás hangulatát idéző kiállítást is láthatnak majd a Nemzeti Színház előcsarnokában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.