"A hit erejéről szól" - Szent Johanna Egerben

Marjai Virág főszereplésével, Blaskó Balázs rendezésében mutatta be a Gárdonyi Géza Színház Bernard Shaw Szent Johanna című szatirikus tragédiáját március 1-jén.

Blaskó Balázs rendező a darabról:

"G. B. Shaw műve a hit erejéről szól. A független, a belülről, a felismert igazság erejéből táplálkozó hit tragikus diadaláról.
Széttekintünk a világban, szűkebb, tágabb környezetünkben, és letaglóz a hit hiánya. A hit nélküli lét, a nihilizmus apoteózisát éljük.
Shaw műve, világítótorony fényeként hasít a sötétségbe. Ezért jelent ma hatalmas és rendkívüli kihívást színésznek, rendezőnek, nézőnek, mint érintett közeg tagjainak e világítótorony közös megépítése az egri színpadon."

Marjai Virág a darabról:

"A darabban kulcsfontosságú a hit, még ha nem is feltétlenül vallásos értelemben. Manapság nem jellemző a hitnek ez a formája, olyan világ ez, amelyben sokan parttalanul, perspektíva nélkül élnek. Kevesen tudnak igazán megingathatatlanul, feltétel nélkül hinni. Persze, nemcsak korunk problémája az, hogy nem tudunk mit kezdeni az újjal, a korukat megelőző jelenségekkel. Úgy mondanám, ha a kockák közél begurul egy gömb, az mindig egyfajta káoszt, értetlenséget eredményez, s szeretjük kitaszítani azt, ami nem illik a képbe.
A színpadon nem játszhatunk eszméket, ideológiákat vagy filozófiát, hiszen azt nem is érdemes. A színész alapvető feladata, hogy hús-vér emberi figurákat ragadjon meg. Szent Johanna – ha úgy tetszik – dilemmája számomra is valós, hiszen, mint a legtöbb ember, én is szeretnék feltétel nélkül hinni, ami fontos kapaszkodót, mentsvárat is jelent az életben. Éppen ezért nem esik nehezemre az ő szavait mondani. 
A darab szerves része a szatíra, a többi között az az alapvető ellentmondás, hogy Johannát szentté avatják, bár korábban kivetették, és máglyán égették el. A színésznő úgy fogalmazott: számos példát sorolhatnánk arról, hogy saját kora nem becsüli meg nagyjait, s csak esztendőkkel később ismerik fel értékeiket."

Részlet Mészáros István egykori kritikájából:

"A Szent Johanna nem sorolható be egykönnyen a hagyományos műfaji kategóriákba. Főhőse kétségtelenül az új kor egyik legtisztább tragikus hőse, története a "koránjött új" tragédiájának típusa. Bernard Shaw Johanna alakjában a forradalmárt ábrázolja, aki vét a korabeli meggyőződés, erkölcs és jogi rend ellen.
Témája valóban sajátos ellentmondást rejt magában, azt, hogy a tragikus hős, szinte teljesen magában áll, környezete nem képes felemelkedni a tragikai hangvételhez szükséges magaslatra. Shaw azt mondja, hogy az istenek nevetnek itt a gyilkosokon és ezt a nevetést is tolmácsolni kell. Ezért ábrázolja szatirikus módszerrel alakjainak nagy részét. Így áll elő az a helyzet, hogy Shaw drámájában a metszően ironikus nevetés a legmagasabb fokú tragikai pátosz lenyűgöző hatásával váltakozik. Tragédia hát a Szent Johanna, vagy melodráma, aminek a korabeli kritika minősítette? Ha figyelmesebben megnézzük a szatirikus ábrázolás funkcióját Shaw drámájában azt kell látnunk, hogy igen is tragédia. E tragédia azonban sajátos módon, a szatirikus ábrázolási elemeken keresztül valósul meg."

Fotók: Gárdonyi Színház