Bombaüzlet?! - A kabaré fénykorát idézi a Thália

Bombaüzlet?! - Jelenetek a kabaré fénykorából címmel zenés darabot mutat be a Thália Színház Benedek Miklós rendezésében: a kabarétörténeti előadást március 29-én láthatja először a közönség.

Benedek Miklós a produkcióról:

Az Esküvőtől válóperig, az EMKE - volt egyszer egy kávéház... és A tanú bemutatása után újra saját nagyszínpadi produkcióval várja közönségét a Thália Színház. Az új darabot Benedek Miklós és Benedek Albert állította össze.
Benedek Miklós az MTI-nek elmondta, hogy Litkai Gergely, a Thália kabaré művészeti vezetője kérte fel a munkára, mivel ismerte korábbi, kabaréanyagokból összeállított előadásait. Ezek a produkciók mindig komoly témát dolgoztak fel, inkább színházi előadások voltak, mint hagyományos kabarék.
Mint a rendező megjegyezte, felvetődött a kérdés, hogy van-e jövője a kabarénak, van-e hatása, maradt-e valami egykori kultuszából. Véleménye szerint ez a műfaj mára egy kicsit háttérbe szorult, az előadással azonban még visszaidézik a kabarék világát. Aztán átadják a stand-upnak a stafétabotot - tette hozzá.

A Bombaüzlet?! hagyományos színházi előadás lesz, amelyben a századfordulótól indulva kísérik végig a kabaré történetét, a megszületésétől, a kocsmák kabaréitól kezdve bemutatják a fénykorát. 
Benedek Miklós szerint a magyar kabarét a sok jó író tette különlegessé, kifejezetten pestivé. "Annyi sok egyéniség írta és játszotta, hogy egyszerűen nem lehetett menekülni előle. Ha csak a konferansziékat nézzük: Nagy Endrét, Békeffi Lászlót, Kellér Dezsőt, Darvas Szilárdot, akik nagy koponyák, szellemes emberek voltak. Vagy a jelenetek íróit Molnár Ferenctől Vadnay Lászlóig, Lőrincz Miklóst, László Miklóst, Nóti Károlyt, Rejtő Jenőt, Heltai Jenőt, Gábor Andort és Szép Ernőt" - mondta. Az előadás aktualitásáról szólva megjegyezte: ma is ugyanazok a problémák, akár színházról beszél a kabaré, akár politikáról, a szövegek olyanok, mint ha ma írták volna.
A rendező elmondta: a produkcióban fiatalok, kabarét értő színészek és olyanok is játszanak, akik most ismerkednek a műfajjal. A darabban Schell Judit, Szombathy Gyula, Vida Péter, Kálid Artúr, Józsa Imre, Szegezdi Róbert, Müller Júlia, Kovács Vanda, Janklovics Péter és Mészáros András lép színpadra, a zenei betéteknél Dinyés Dániel és zenekara működik közre.

Az alkotók így ajánlják a darabot:

Történetünk a századfordulón indul az 1900 évek elején. Abban a korban, amikor kialakulóban lévő „budapesti polgárság” már láthatott magyar nyelven színházi előadást és népszínművet, kezdte megvetni a lábát egy új műfaj, a kabaré – először csak füstös kocsmák, időnként pikáns műsoraként, majd később kávéházakban csendülnek fel a kuplék…
Már most előre kell bocsátani, hogy aki arra számít, hogy az egyes kabaréjelenetek között lemegy a függöny és előjön a konferanszié, hogy az aktuális közéleteti eseményeket, tegye pellengérre a maga filozofikus módján, emberi gyarlóságainkat kigúnyolja, vagy éppen a tegnap történtekről csevegjen a közönséggel, az lehet, hogy csalódni fog… Mert persze lesz a produkcióban ilyen, de nem ez jellemzi majd, mivel ez nem egy tipikus kabaré! Ez egy színházi előadás, ami leginkább arra hivatott, hogy színházi keretek között dolgozza fel és mutassa be, ennek a nagyszerű, szatirikus műfajnak a megszületését, fejlődését, azoknak a rendkívüli szerzőknek, alkotóknak, a kabaréjelenetein keresztül, akiknek köszönhető volt ez az egyedülálló csoda, amit „pesti kabarénak” hívunk.  
Történetünk a századfordulón indul az 1900 évek elején. Abban a korban, amikor kialakulóban lévő „budapesti polgárság” már láthatott magyar nyelven színházi előadást és népszínművet, kezdte megvetni a lábát egy új műfaj, a kabaré – először csak füstös kocsmák, időnként pikáns műsoraként, majd később kávéházakban csendülnek fel a kuplék…
Hamarosan olyan zseniális alkotói-írói gárdát tudhatott magáénak, mint például Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Szép Ernő, Karinthy Frigyes vagy Móricz Zsigmond. Zeneszerzői pedig többek között Bartók Béla, Szirmai Albert és Reinitz Béla voltak.
A füstös kocsmákból történetünk – ami persze a kabaré és természetesen a minőségi szórakoztatásra egyre jobban vágyó, polgárosodó budapesti lakosság fejlődésének története is - halad tovább, szinte a földből nőnek ki, azok a figurák, melyek a kabaré íróknak remek „alapanyagot” biztosítanak. Az előadásokat először pinceszínházakban, majd rendes színházi keretek között tartják. Egyre, másra nyílnak a műfaj kedvelőit befogadó helyek. Megjelenik a tipikusan a pesti kabaréra jellemző, filozofikus konferanszié figurája és bár az alkotók között még megtalálhatjuk a nagy írókat és költőket, lassan átveszik helyüket az igen tehetséges, kifejezetten kabaréírásra szakosodott szerzők. A kabaré mindig aktuális, véresen komoly és népszerűsége töretlen.

Elérkezünk az első világháborúhoz, a színházak bezárnak a szellemi élet vezetőiből haditudósító lesz vagy frontszolgálatra jelentkeznek. A megváltozott körülményekhez igazodva a kabarénak is más hangokat kellett pengetnie. Vannak, akik mindenáron ki akarnak lépni a kabaré hagyományos keretei közül, igyekeznek a programot színesíteni és vendégszereplésre kezdik hívni a nagy színházak vezető művészeit, így gazdagítva a műfajt.
A kabarészínházak élén egyre-másra cserélődnek az igazgatók, a háborúnak vége, a műfaj virágzik.
A két háború közötti időszakban folyamatosan nyíltak és zártak be a kabarék.
1929-et írunk. A pesti kabarék műsorát eddig kuplékból, sanzonokból, konferanszokból, egyfelvonásosokból, vagy vicces magánszámokból szerkesztették, amikor Vadnay Lászlónak köszönhetően először jelenik meg a színen a felejthetetlen Hacsek és Sajó figurája. A humor forrása ebben az esetben a két teljesen ellentétes karakter beszélgetésére, civódására épül.
A Gresham-palota földszinti helyiségében 1936 októberében megnyílik a Pódium Írók Kabaréja, melyet Békeffi László és Komjáti Károly neve fémjelez, akik az egyre feszültebbé váló politikai viszonyok között szokatlanul bátor hangvételű, nyíltan németellenes fórumot képviselnek.
A második világháború kitörésével újra nehéz idők jönnek…
Szóval, Tisztelt Nagyérdemű, ez a történelmi háttér ad keretet ennek az előadásnak, melynek során megpróbáljuk bemutatni, hogy a kabaréműfaj fejlődésének egyes szakaszai, hogyan következtek egymásból a körülmények hatására. Azokat a remek karaktereket, melyeket kitermelt magából az adott kor. És hogy a mondanivalónk mennyire aktuális? Ezt nem mi szeretnénk eldönteni. Döntse el Ön, kedves közönség!
Azért tisztáznunk kell egy félreértést is: a kabaréban nevetni kell. Nem mindig kell. És nem azért, mert nem elég vicces az a kabaré, hanem mert nem biztos, hogy az a dolga, hogy mindenáron nevettessen. Nem a kabaré a nevetséges, hanem a világ, amiben élünk. A kabaré pedig egy jelen idejű reakció arra, ami körülvesz minket. Csak akkor van értelme, ha a máról szól – a mához szól. A kabaré nem múzeum. A Bombaüzlet!(?) nem nosztalgia. Azért, ha már megvették a jegyet, nevethetnek is. Mert lesz min. Legalább 10 színész, 90 szerepben, 23 szerző... és persze a zenekar...