Március 8-án mutatja be a Vígszínház Hanoch Levin különleges humorú darabját, az Átutazókat Eszenyi Enikő rendezésében. Az Átutazók műfaja "komédia nyolc temetésben", de az alkotók szerint minden mondata hihetetlen életszeretetről árulkodik.
Hanoch Levinről:
A leghíresebb izraeli drámaíró több mint 50 színpadi művét világszerte hatalmas sikerrel játsszák Üzbegisztántól Kenyáig. Levin darabjai között tragédiát, komédiát, politikai és társadalmi szatírát egyaránt találunk, de a szerző költőként, prózaíróként és rendezőként is hírnevet szerzett, ugyanakkor közéleti tevékenysége is kiemelkedő volt. Méltatói színdarabjainak egyszerre szenvedélyes és melankolikus atmoszféráját, különleges, a költői és a drámai nyelvet ötvöző stílusát, a kisemberek iránti érzékenységét és hol finom, ironikus, hol nagyon is metsző, pengeéles humorát emelik ki – nem utolsósorban pedig azt, hogy Levinnek mindig kiváló érzéke volt az egész nemzetet érintő problémák éles bemutatására. Nemzetközileg legismertebb darabjai közül a Rekviem Levin saját rendezésében a Tel Aviv-i Cameri Színház előadásában Budapesten is vendégszerepelt.
Az élet mint olyan című tragikomédiájának magyarországi bemutatója a Pesti Színházban volt 2006-ban, Ilan Eldad rendezésében, s ezt jelenleg is játsszák a Házi Színpadon. Átutazók (The Suitcase Packers) című Eszenyi Enikő rendezésében ugyancsak magyarországi ősbemutató lesz.
Az Átutazók zenéjét Furák Péter írta, akinek ez az első önálló zeneszerzői munkája, a különleges hangzásvilág és hanghatások létrehozásában pedig Hunyadi Alex működött közre. A színpadi látvány megteremtésében kiemelt szerepe volt Balázs Juli és Boros Lőrinc díszlettervezőknek, és a jelmeztervezőnek Nagy Fruzsinának.
Eszenyi Enikő a darabról:
Bármilyen közösségről szó lehet, a problémák ugyanazok: mit csináljanak a nagymamával, amikor nincs elég szoba, és a fiú már nősülne, mit tehet az anya, aki társ nélkül, egyedül neveli fiát, mit csináljon a házaspár, amely külföldön taníttatja gyerekét, aki hazatérve azt mondja, nem akar itthon élni - sorolta a rendező.
A darabot nem szakítják meg szünettel: folyamatos események, sok pici jelenet látható, sorsok, különböző emberek találkozása. Azok közül, akiket megismerünk, megszeretünk, folyamatosan veszítünk el embereket - ahogy mindannyian vesztünk el barátokat, ellenségeket, szerelmeket, de közben új élet is születik. Az élet folyik, ám mindenki egy ponthoz közeledik. "Mindenki ugyanoda tart. Egyvalamiben nagyon egyformák vagyunk: hogy ott fekszünk majd a fehér lepedő alatt" - fogalmazott a rendező, aki szerint ennek az útnak az abszurditása, drámája és sok humoros helyzete jelenik meg az előadásban.
"Azt hiszem, hogy olyan érzelmi úton tudjuk végigvezetni a nézőt, amelyen átgondolhatja a maga és a körülötte lévők életét, és talán egy kicsit majd másképp néz a szomszédaira, barátaira, szeretteire" - jegyezte meg.
Eszenyi Enikő elmondta: nehézséget az jelentett, hogy az Átutazók számos apró jelenete tulajdonképpen egy-egy színdarab, amely külön próbákat igényelt, mivel a színészeknek rövid idő alatt kell nagy érzelmi telítettséghez eljutni, egy egész világot megmutatni. Nehéz feladat, nincs semmi kapaszkodó, az üres színpadon játszanak.
Egyszerű és őszinte darab, mindenféle sallang nélkül - hangsúlyozta a rendező, hozzátéve, hogy ezért is szerette volna, hogy ne legyen a színpadon más, csak a színész, mert a színész tudja a legjobban közvetíteni az érzelmeinket. A jelenetek olyan érzelmi hullámzáson visznek keresztül, amely ráébreszthet az élet értelmére - mondta.
Törőcsik Mari szavaival a darabról:
"Tavaly nyáron Enikő felkért, hogy vállaljam el Bobe Globcsik szerepét az Átutazók című darabban, de először visszautasítottam az ajánlatát. Aztán amikor elárulta, hogy egyetlen szót sem kell mondanom az előadásban, csak át kell mennem néhányszor a színen, azt feleltem: "ha neked fontos az, hogy én menjek át némán a színpadon, akkor természetesen vállalom a felkérést". Már sokszor elhatároztam, hogy kevesebbet dolgozom, de igazság szerint végtelen örömmel tölt el, hogy ilyen nagy szükség van rám. Nevetve szoktam mondani a Nemzeti Színházban, hogy a halálom után a másodvirágzásomat élem. Ötvenhét éve vagyok a pályán, és addig maradok, amíg úgy érzem, van még bennem valami tartalék, amit egy rendező talán még felfedez".
Fesztbaum Béla szavaival:
“Az Átutazók egy mély komédia. És attól igazán érdekes, hogy pont azokban a jelenetekben sugároz egészen egyedi humort, amelyek első hallásra a legsötétebbek lehetnének: a temetési jelenetekben! Minden egyes temetési képben egyszerre van jelen az ösztönös fájdalom és valami összehasonlíthatatlan, groteszk humor. Az egyik szereplő például azt mondja az előadás végén: „Uram, köszönjük neked a temetéseket, mert a temetések figyelmeztetnek az életre”. Ebben a közösségben a halált a lehető legegészségesebben és legtermészetesebben fogják fel – úgy, mint az élet részét, mint egyfajta át-utazást az életből a halálba. Az Átutazók egy többgenerációs történet – és már ez is unikum, hiszen szinte a teljes társulatnak lehetőséget ad megmutatkozni. És itt van velünk Törőcsik Mari is, akivel fantasztikus próbálni; rengeteget lehet tanulni tőle, és színházi történeteit is élmény hallgatni. Azt hiszem, pont olyasféle derű és életszeretet sugárzik az ő személyiségéből, mint ami az előadásból.”
Átutazók
BOBE GLOBCSIK TÖRŐCSIK MARI M.V.
MUNJA, a fia REVICZKY GÁBOR
LOLA, Munja felesége HEGYI BARBARA
ZIGI, a fiuk VARJU KÁLMÁN
ALBERTO PINKUSZ KERN ANDRÁS
ELHAHAN FESZTBAUM BÉLA
HENJA, Elhanan édesanyja BÖRCSÖK ENIKŐ, PAP VERA
BRUNO LUKÁCS SÁNDOR
CILA, Bruno felesége HALÁSZ JUDIT
AMACIA, a fiuk JÓZAN LÁSZLÓ
SAVTAJ SUSZTER HARKÁNYI ENDRE
BIANKA, a felesége IGÓ ÉVA
BELLA, a lányuk MAJSAI-NYILAS TÜNDE
NINA, a lányuk TORNYI ILDIKÓ
AVNER CHORI LENGYEL TAMÁS
MOTKE, Avner bátyja PINDROCH CSABA
CIPPORA, Motke felesége PÉTER KATA
PROSTITUÁLT JÁRÓ ZSUZSA
ELISA HOOKER, Nina barátjaGYURISKA JÁNOS
CVI, Henja fiatalon meghalt férje KARÁCSONYI ZOLTÁN, PAPP DÁNIEL
ALFONZ, Zigi barátja KARALYOS GÁBOR M.V.
ANGELA, amerikai lány KOPEK JANKA E.H.
TEMETŐSZOLGA KEREKES JÓZSEF
UTCASEPRŐ VISZT ATTILA
Jelmez: NAGY FRUZSINA
Díszlet: BALÁZS JULI, BOROS LŐRINC
Dramaturg: KOVÁCS KRISZTINA
Zene: FURÁK PÉTER
Fény: CSONTOS BALÁZS
Zenei munkatárs: HUNYADI ALEX
Hang: SZABÓ M. VIKTOR
A zenei felvételen közreműködött: BUJTOR BALÁZS (hegedű) és NÉMETH ATTILA (klarinét)
Jelmez asszisztens: BARNA CSILLA, VIZY BORBÁLA
Ügyelő: WIESMEYERi ERIK
Súgó: KERTES ZSUZSA
A rendező munkatársa: EGYED MÓNIKA, RUJSZ EDIT
Rendező: ESZENYI ENIKŐ
Forrás: Vígszínház, MTI, Imedia