Mirandolina Tóth Ildikóval debütál a fehérvári színházban

Carlo Goldoni klasszikusát Valló Péter állítja színpadra a székesfehérvári színházban, Tóth Ildikó, Szabó Győző, Hirtling István, Quintus Konrád és Sághy Tamás főszereplésével. A premierre március 9-én, szombaton 19 órakor kerül sor a nagyszínpadon.

Az alkotók ajánlója:
A komédia színterét a címszereplő, a ravasz, intelligens és ellenállhatatlan Mirandolina uralja, aki a drámairodalom egyik legbonyolultabb, legösszetettebb személyisége, akárcsak nagy ellenfele, a zárkózott és sebezhető Ripafratta lovag. Kettejük egyszerre tragikus és komikus, megkapóan ismerős szerelmi háborúskodása alapvető tényezője a darab vonzerejének, örökifjúságának, akárcsak a többi remekbe rajzolt figura hányattatása, kalandjai: a vagyonát vesztett, jobb körökből lecsúszott őrgróf, a felkapaszkodott, parvenü gróf, a foggal-körömmel megkapaszkodni igyekvő színésznők, a fogadó pénz- és szereleméhes személyzete mind közeli ismerőseink. A Mirandolina ugyanis nemcsak ragyogó és sötét tónusokkal festett szerelmi játék, de kegyetlenül éles, szarkasztikus állapotrajz a túlélésről, a „jég hátán is megélés” sajátos emberi művészetéről, melyet napjainkban, sajnos, nagyon is jól ismerünk.
Carlo Goldoni komédiáját Valló Péter rendező állította színpadra. „Goldoni darabja a maga korában kortárs dráma volt. Természetesen én is arra törekszem, hogy egy mai történetet vigyek színre. Úgy gondolom, a nézőket nem érdekli a 18. századi olasz társadalom viszonyrendszere (csak amolyan különlegességképpen). Azok a konfliktusok a lényegesek, amelyek ma is megtörténhetnek. Sediánszky Nórával új fordítást készítettünk a Mirandolinából, amelyet több alkalommal bemutattunk már. Az új szövegkönyv nem tartalmazza azt a fajta konvenciórendszert, amit Goldoni saját kora színjátszása miatt" - fogalmazott a rendező.

"Nem kétséges, hogy Goldoni a maga korában megpróbálta megfogalmazni a kor emancipációs törekvéseinek sajátos összegzését. A nagyon önálló, talpraesett és bájos fogadósnő persze a végén hozzámegy a pincérhez, és együtt visznek egy vállalkozást. A maga korában mindez bátor jelzés volt. Akárcsak a mi verziónkban, melyben a nem egészen fiatal hölgy egy szállodát vezet, és semmi szüksége arra, hogy a férfiak istápolják. Vagy mégis? Nos, erről a mégisről szól a darab. Van az egésznek egy másik síkja is, ami az érzelmekről szól. A statisztikák szerint a színházba járók többsége nő, és bizonyára lesznek olyan hölgyek a nézőtéren, akiket közvetlenül megszólít az előadás. A döntéseket hozó, számítógépet jól kezelő, két nyelven beszélő, angol kosztümben, selyemblúzban járó, mai kifejezéssel élve, szinglihez a férfiak viszonya is változik, ez a típus újfajta vágyakozás tárgyává válik" - tette hozzá Valló Péter.

„Mirandolina megteremtett magának egy olyan egzisztenciát, környezetet, amelyben nincs kiszolgáltatva sem férfiaknak, sem nőknek, semmiféle helyzetnek. Egyetlen dolognak nem ura: saját magának. Találkozik a Lovaggal: úgy tűnik, „kapcsolatuk” egy ártatlan kis csatával indul, de aztán az egész sokkal bonyolultabb, szenvedélyesebb és mélyebb lesz” – mondta a címszereplő Tóth Ildikó.

„Ripafratta valódi nőgyűlölő hírében áll. Aztán az események másfelé sodorják – és épp ez az izgalmas a szerepben. Érdekes feladat, amikor a karakter a nézők szeme láttára (azaz előadás közben) változik, alakul, és egy különös ívet jár be. Valójában minden szereppel bejárunk egy utat, de itt a vígjátéki vonal mellett egy szatirikus, sőt, időnként drámai vonal is megmutatkozik” – nyilatkozta Szabó Győző.