Lukács Sándorral, a Vígszínház művészével készített interjút a Nők Lapja. Lapszemle.
A Nők Lapja cikkéből:
"Minden más volt! 12 éven keresztül öltöztem együtt Darvas Ivánnal. Röviddel azután, hogy ide kerültem a Vígszínházba, Darvas felajánlotta, hogy jöjjek én is mellé, a legendás 104-es öltözőbe. Ez akkora megtiszteltetés volt számomra, hogy a mai napig kitüntetésnek érzem" - mesélte a színész a lapnak adott interjújában. "Hozzáteszem, akkoriban azért még egészen más viszonyok voltak a színházon belül. A társalgóban például mi, fiatalok, Kern Andris, Tahi Tóth Laci, de Halász Jutka és Venczel Vera is, csak álltunk a falnál, le se mertünk ülni, nehogy véletlenül elfoglaljuk valamelyik vezető művész, Latinovits, Somogyvári, Páger vagy Bilicsi helyét. Amikor egyszer egy többnapos forgatás végén Básti Lajos felajánlotta, hogy tegezhetem, és ezzel itt eldicsekedtem, alig akarták elhinni a többiek! Azt hitték, hogy csak hencegek... aztán elrepültek évtizedek, és íme, megértem azt is, hogy önálló öltözőm legyen" - fogalmazott Lukács Sándor.
"Mi úgy nőttünk fel, hogy a filmekben, tévében, újságok címlapjain folyton őket, a kor nagy színészeit lehetett látni. Ők voltak a sztárok, értük rajongtunk, Váradi Héditől Gábor Miklósig. Hetente készültek tévéjátékok, és ha a lakótelep ablakán kinézve láttam a sok apró fényt a környékbeli lakásokban, akkor tudhattam, hogy ők most mind-mind a képernyő előtt engem, minket néznek. Ez, mi tagadás, valami bódítóan jó érzés volt!" - emlékezett a színművész.
Lukács Sándor az interjúban vallott az öregedésről is: "Nagyjából megbékéltem vele. Amikor tenisz közben fájni kezd a vállam, vagy amikor nem vállalok egy éjszakai forgatást, mert tudom, hogy másnap egész nap fáradt leszek utána, akkor el-eltöprengek az idő múlásán, de egyébként jól érzem magam így is. Szeretek otthon lenni, tötyögni-lötyögni, szeretek aludni, szeretek ide a színházba is bejönni, és előadás után szépen hazamenni. Nekem ebből a szempontból szerencsém volt, mert soha nem kergettem illúziókat, nem voltak irreális vágyaim, még korábban se reménytelen szerelmeim. Abban a pillanatban, amikor észrevettem a legkisebb elutasítást, visszahúzódtam, és nem próbálkoztam többet" - számolt be a Vígszínház színésze.
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.