"Az egész izgatott mindig" - Lukáts Andor 70

Március 11-én tölti be hetvenedik életévét Lukáts Andor Kossuth-díjas színész, rendező, a Sanyi és Aranka Színház alapítója.

Lukáts Andor pályájáról:

A Kaposvárott született fiatalember a színi pályát messziről kezdte: középiskola után lakatosként dolgozott, aztán a Pinceszínház amatőr színésze, díszletfestője és színpadmestere lett. Már ekkor, miként ma is, minden érdekelte, ami a színház körül történik, nemcsak a színészet, hanem maga az egész.
1972-ben lett a kaposvári Csiky Gergely Színház segédszínésze, öt év múlva már a társulat "rendes" tagja volt, s egyre fontosabb szerepek találták meg. A teátrumban mintegy két évtizedet töltött, az itteni szellemiség meghatározó volt számára (egy nyilatkozata szerint hasonlót azóta se tapasztalt), s itt ismerte meg azokat az embereket, akik egész életére nagyon erős hatással voltak.

Részlet a kaposvári Csiky Gergely Színház 'A mizantróp' c. előadásából:

1994-2008 között a budapesti Katona József Színház tagja volt, ahol a színészi munka mellett rendezéssel is foglalkozott. Ő állította színpadra a színház harmincéves történetének legjátszottabb darabját: Egressy Zoltán Portugálját 1998 októberében tűztek műsorra a Kamrában, 2003 óta a nagyszínpadon adják elő, változatlan sikerrel.

2008-ban abszurd színházat alapított Sanyi és Aranka Színház néven. A Sanyi és Aranka Színház és Apropera elnevezést egy Halász Péterrel, a kísérleti színház legendás alakjával közös, egy hajléktalan házaspárról szóló improvizációs előadás ihlette. Lukáts Andor e társulat nélküli műhelyben próbálja megvalósítani mindazt, amit a színházról és a színészetről gondol, s afféle "mindenesként" viszi a színház dolgait: pályázatot ír, világít, játszik és rendez. Az elmúlt évtizedben több alkalommal is indult színházigazgatói pályázaton, így Szolnokon és a pályáján különleges helyet elfoglaló Kaposváron.
Saját színháza mellett fellépett a Bácskai Júlia által szervezett Pszichoszínház rendhagyó előadásain, a 2008-as Budapest Transzfer Nemzetközi Irodalmi Fesztivál keretében kortárs művészekről készített sziluettportréit nézhették meg az érdeklődők. Lukáts Andor jelenleg is több előadásban játszik, többek közt a Radnóti Színházban Térey János Protokoll és Gogol Holt lelkek című darabjában, a Belvárosi Színházban a Závada Pál regényéből készült, Jadviga párnája című zenés előadásban és a Nemzeti Színházban Móricz Zsigmond Úri murijában. Pályája során egyaránt hitelesen alakította a klasszikus és kortárs darabok hőseit, s nem egyszer igazi csodabogár figurák bőrébe bújt.

Rudolf Péterrel (Holt lelkek; Radnóti Színház)

A sokoldalú színész-rendező több mint ötven filmet forgatott, többször is megkapta a filmkritikusok, illetve a Magyar Filmszemle díját - legutóbb 2009-ben nyerte el a legjobb férfi színésznek járó díjat a Mázli című vígjátékért és a Príma primavéra című filmdrámáért (érdekesség, hogy mindkét karaktert eredetileg másnak szánták). Egyik legemlékezetesebb alakítását a Xantus János által rendezett Eszkimó asszony fázik című filmben, egy süketnéma férj szerepében nyújtotta. Egyik legfrissebb filmes munkája Török Ferenc Isztambul című filmdrámája, szerepelt a Hacktion című televíziós akciófilm-sorozatban.
Lukáts Andor 1980-ban rendezte első filmjét, az Alagútnak írója is volt. Napjainkba ültette át Csehov Három nővérét, s filmre vitte a színházban oly nagy sikert arató Portugált. Több forgatókönyvet is jegyzett, van köztük katasztrófafilm egy ringlispílről, illetve egy tengeralattjárón játszódó történet is, ezek még megvalósulásra várnak. Az utóbbi években több operát is rendezett, dolgozott a Fischer Iván által vezetett Budapesti Fesztiválzenekarral is. Ő állította először színpadra a Franz Kafka Átváltozás című novellája alapján született új magyar operát, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Berlioz Faust elkárhozása című operáját rendezte. A kilencvenes évek második felében több alkalommal megszervezte a Világ Csendjének nevezett néma összejövetelt, hogy ráirányítsa a figyelmet korunk rohanó világára. Mindezek mellett a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára.

Lukáts Andor azt vallja: "a szolgája vagyok annak, ami váratlanul eszembe jut". A színészet lényegének azt tartja, hogy a színész alakításaiban mindenféle gátlás nélkül próbálja meg feltárni saját belsejét, és szembesítse a nézőket azzal, hogy ilyenek vagyunk vagy ez is bennünk van.

Munkássága elismeréseként megkapta a Jászai Mari-díjat (1985), az érdemes művész címet (1997), 2006-ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki sokoldalú művészi pályája, film- és színművészeti alkotásokban nyújtott kiváló alakításai elismeréseként.

Lukáts Andorról saját szavaival:

Múlt: "Úgy hozta jósorsom, hogy kaposváriként Kaposváron tölthettem el 22 esztendőt, előbb segédszínészként, majd egyre komolyabb feladatokat megvalósító, ha úgy tetszik országosan is elismert színészként. Csodálatos korszak volt, amolyan nagy családként emlékszem vissza a társulatra. A művészi munka mellett gyakorta összeültünk esténként, éttermekbe is beültünk, sokszor hajnalig beszélgetve az élet nagy és kis dolgairól. Eszembe jut például, hogy Pogány Judittal és Koltay Róberttel sokszor pirkadatig diskuráltunk - tea mellett".

Az egész: "Az egész izgatott mindig, nem csak a színészet. Az utolsó díszletelemig minden érdekelt - hogy hogyan készül el valami. Kijártam a műhelybe díszletet festeni, néztem, hogy csinálják. A Pinceszínházban színpadmester is voltam, miközben játszottam - abból éltem és közben ott laktam a színházban. Ott aludtam a széksorokon, hónapokig szinte ki se mentem az utcára. Lekötött, ami odabent volt. Máig is így van ez, minden érdekel, ami a szakmához tartozik".

Nagyon: "Nagyon színészcentrikus vagyok, tehát akit látok a színpadon, vagy a filmen, számomra mindig az a legfontosabb. Ebből az irányból közelítek meg mindent - hogy milyenek az emberek, illetve a színészek?"

Sanyi és Aranka Színház: "Egyrészt Halász Péter és a vele való közös előadás miatt lett a színház neve Sanyi és Aranka, másrészt mindig eszembe jut erről a két névről a századelő és a két világháború közötti korszak. Meg a névtelen sanyik és arankák, akik a tanyákon, eldugott falvakban laknak. Elképesztő emberek, kevesen tudnak róluk, pedig ők minden tudnak, ami fontos... Ezen kívül sajátos "íze" is van az elnevezésnek: színház, kicsit sem színházi névvel. Felkapja rá az ember a fejét. Aztán, persze, lehet, hogy le is ejti."

Sok: "Azt, hogy sok színház van Budapesten, mindannyian tudjuk. A hangsúly azonban nem lehet a mennyiségen. Ezek a színházak különböző minőségűek. Nem is az tehát a legfontosabb, hogy hiányzik-e az a fajta színház, amit én szeretnék, hanem az, hogy milyen színvonalon tud majd teljesíteni. Természetesen most úgy gondolom, nincs még egy olyan hely a városban, amilyen a miénk lesz. De alighanem mindenki így indul neki: olyat szeretne csinálni, ami máshol nincs."

Ugyanaz: "Nagyjából ugyanazok a kérdések merülnek fel egész életünkben, csak hol így fogalmazunk, hol úgy. Lényegében mindig ugyanazt kérdezzük; hogy miért úgy élünk, ahogy élünk, miért vagyunk egymással olyanok, amilyenek? Mindig ugyanarról beszélünk, csak más-más szemszögből és más-más formában. A tengeralattjárós történetemben sincs más, mint a ringlispíles történetben és az Übüben. Ugyanarról beszélek, a világról, melyben élek, hogy miért ilyen, és miért nem olyan". Folytatást itt talál.

Forrás: Színház.hu, OSZMI, MTI