Tóték megérkeztek az Örkény Színházba

Március 9-én mutatta be az Örkény Színház a Tóték című tragikomédiát Mácsai Pál rendezésében.

A darabról:

Tót Lajos községi tűzoltó a kies Mátraszentannán. Háza tiszta, kertje napfényben fürdik. Ha a fia nem szolgálna az orosz fronton, Tót Lajos csak a rádióból tudná, hogy háború van. Amikor a fia parancsnoka egy szép napon megjelenik, hogy Tótéknál pihenje ki a háború megrázkódtatásait, Tót Lajos és családja mindent megtesz azért, hogy az őrnagy jól érezze magát. Mindent, ami emberileg lehetséges. De hogy mi az, ami emberileg lehetséges, ínséges időkben legalábbis nézőpont kérdése.
„Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!” /Örkény István/

Kritikus szemmel az előadásról:

Ritka az olyan előadás, ahol az összes színész kiválóan alakít, itt végre tetten érhetjük ezt is. Mind az öt szereplő ötletesen és következetesen formálja meg karakterét, s miközben játékuk nem nélkülözi a groteszk elemeket, mentes marad a ripacskodástól, az olcsó megoldásoktól. Kiemelném Ficza István alakítását, aki – bár a történet Gyulájaként csupán írásban, szóban van jelen a kisregényben – újra meg újra föltűnik a színpadon, s hófehér öltözékében, gyakran narrátori funkcióban, lehengerlő játékával valóban indukálja az eseményeket. (Karlóczay Regina, kultography.hu)

Mácsai Pál a darabról:

"Az első színpadi verzió lassan ötvenéves. Eredetileg forgatókönyvnek készült, "Pókék" , majd "Csend legyen!" címmel, amelyet Örkény átírt kisregénnyé, majd 1967-ben drámává. Ha az ember a regényt olvassa, érzi, hogy a dráma más anyagból van. A kisregény a Tétek és a Macskajáték esetében is lebegőbb, bonyolultabb. Ma úgy érzem, hogy a színpad által akkoriban megkövetelt redukció az anyag lényegét, szellemét is érintette. Vagyis Örkény gondolkodását. Örkény, mint személy, kilátszik a regényszöveg mögül. Pedig ez a személyes jelenlét nagyon is hasznos színházilag. Ez a "kilátszás" hol gúnyos, hol együtt érző, hol álnaiv, hol értelmező, de mindig ad valamit a szövegnek, egy incselkedő, vibráló kétalanyúságot. De hiszen a színésznek nemcsak a szerepe, hanem a saját személyisége is rendelkezésére áll a színpadon! És a színház ezt évszázadokon át természetes módon használta is: "félre"-k, kiszólások formájában, prológként, narrációként és így tovább. Csak a realizmus tolta ezt az eszköztárat háttérbe. Mi most ebben a szövegkönyvben és előadásban megkíséreljük előhozni a szöveg eredeti színpadi jogait. Úgy tűnik, a Tóték szövege nagyon jól reagál erre." (Forrás: ÉS)

Gordon Eszter fotói az előadásról:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

Örkény István: Tóték