A Színház folyóirat szerkesztősége nyilvános beszélgetést szervez a lap márciusi tematikus számáról.
Helyszín: Jedermann Café, 1092 Budapest, Ráday utca 58. Időpont: március 14. csütörtök 1600
A beszélgetésen részt vesz: Eszenyi Enikő, Ónodi Eszter; valamint a cikkek szerzői közül: Pető Andrea, Schuller Gabriella, Szilágyi Zsófia és Szabó István. Moderátor: Tompa Andrea.
Néhány a témák közül: női színházigazgatók, Mundruczó Kornél nőábrázolása, Móricz Zsigmond és a színésznők, Dienes Valéria orkesztika-táncszínháza, interjú Eszenyi Enikővel…
Egy nő kitartó - Beszélgetést közöl a Színház című lap Eszenyi Enikővel
Részlet
A Vígszínház kis igazgatói irodájában színésznőportrék sorakoznak: a Varsányi Irént ábrázoló festménytől kezdve Bajor Gizi, Mezey Mária, Ruttkai Éva fotóján át Törőcsik Mariéig. Színésznők uralják a szobát, s energiát adnak Eszenyi Enikőnek – mint mondja. Megnézzük a képeket: végigfutunk a kolléganők, színésznő- és szerepelődök során. Egyik is, másik is, harmadik is játszotta például Ranyevszkaját. Bajor Gizit nagyra becsülte Ruttkai Éva, Eszenyi Enikő egyik példaképe. Sok időt töltöttek együtt színpadon, öltözőben. Gesztusokat, amelyeket Ruttkai talán Bajortól látott, át is adhatott a tőle nem keveset tanuló Eszenyinek. Mozdulatok vándorolhatnak színésznő-generációról színésznő-generációra. Ez benne a szép – állapítjuk meg. – Ez is.
– Hogy nő vagy és színésznő, ez színházigazgatóként megnehezíti a dolgodat?
– Egyértelműen. Nálunk az emberek nincsenek hozzászokva a női vezetőkhöz. Nem természetes számukra, hogy a munkájukról egy nő kommunikál velük – ha jól, ha rosszul. A női vezetőnek először bizonyítania kell, azután talán majd hisznek neki. De szerencsére egy nő kitartó. Színésznő mivoltom csak még összetettebbé teszi a helyzetet. Hiszen én olyan színidirektor vagyok, aki csókolózik a színészeivel a színpadon. A kollégáim egyben partnereim is – ismerik a gondolataimat, a testemet, a gyengeségeimet, a jó és rossz napjaimat. Igaz, én is ismerem őket. Egy kupacban élünk-dolgozunk, akárcsak Shakespeare vagy Molière idejében a társulatok. Ez benne a csodálatos. De színházat igazgató nőként a szerződtetési tárgyalásokat sem folytathatom le úgy, mint a férfiak. Nem udvarolhatok az ígéretes ifjú színésznőnek. Illetve ma történetesen pontosan úgy viselkedtem egy pillanatra, mint bármely férfi színidirektor. Kezet csókoltam Igó Évának, amikor első szóra elvállalta, hogy a megsérült Hullan Zsuzsa szerepébe egy nap alatt beugrik a Makrancos Katába.
Az interjút Stuber Andrea készítette.
Színház, 2013. márciusi számában olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.