Füst Milán darabját a Magyar Színházban Hargitai Iván állította színpadra.
„Legfőképpen ez a hasadás érdekel, amely az embert önmaga számára idegenné teszi… Hogy mily iszonyodva nézi az ember cselekvő saját magát néha, mint egy idegent.” (Napló.)
Füst Milán 1928-ban írt, a Kr. e. 50-es évek Rómájában játszódó drámájának középpontjában a szenvedély, a szerelem, a gyötrelmes játszmák, a lélek kifürkészhetetlensége áll. A történetben Metellus, Clodia és Catullus szövevényes kapcsolatainak, ármánykodásainak lehetünk tanúi. Irdatlan szenvedélyek törnek fel, és a darab első pillanatától érezhető, hogy ebbe valakinek bele kell pusztulnia…
Egy 1927-es levél Osvát Ernőhöz: „Lerázom végre életem egyik átkát: Catullust. [...] E mű: csinálmány! – s ettől semmi sem menti meg, sem a hibátlan dialógus, sem az esetleges jó, ami benne van. Az ember lásson tovább az orránál s ne hagyja becsapatni magát. Gyökerében beteg a dolog s ezért nem akart magától megnőni. [...] Monstrummá nőtt meg az évek alatt. Minden szóért meg kellett kűzdeni s mikor a szó megvolt, akkor nem illett bele a jelenet ritmusába. Kezdjük előlről! Fogcsikorgatással 150-szer egy jelenetet. Ki bírja ezt ki kívűlem, ki az a marha? – A munka komoly dolog, de aki ennyire komolyan veszi, az megint: semmittevő is, hibbant is. Ha Isten nem segít jobban, nem érthetőbben diktál, akkor kártyázni kell, vagy hivatalba járni.”
A Catullus 1928-ban végül is megjelent a Nyugatban. Néhány „elragadtatott vélemény” ellenére pár„undok barát”, köztük Osvát, örökre meggyűlöltette Füst Milánnal. Még több mint harminc év után, 1960-ban is ezt írja: „Ami továbbá a Catullust illeti: én annakidején a drámát befejeztem, le is közöltem, de tudni róla nem akarok, mert elhibázott munkának tartom. Kijavíthatatlan. Maga a kurva sem érdekel engem olyan nagyon, hogy hajlandó volnék mégegyszer a szoknyája alá bújni.”
A darab, ami szerzőjének élethosszig tartó kínt okozott, valóban a magyar színháztörténet egyik legkülönösebb drámája. (Forrás: Koltai M. Gábor írása, a Jegyzetek Füst Milán „Catullus”-ához)
Az előadásról képekben:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.