Harminc ismert embert, köztük művészeket kérdezett a 168 óra arról, "Milyen Magyarországot akarunk?". Lapszemle.
Cserhalmi György színész a lap kérdésére úgy felelt, a lényeg nálaaz Arany János-i kívánalom lenne: "Ne együk meg a holnapot!" A színész szerint a nemzet nemhogy hajlamos erre, de "direktben zabálja" a jövőt.” Kár, hogy nem kedvelem a direkt politizálást, ugyanis ami itt zajlik, nem politika, hanem perverzió. A magyarok egy részét ez nyilván kielégíti. Egy szűk értelmiségi réteg berzenkedik tőle, ám akkor is meg kell értenie: a többség a napi betevő falat után rohangál. És ahol "kuncog a krajcár", ott más gondok is vannak, mint a politikában plakatírozott ügyek” – véli Cserhalmi György.
Esterházy Péter a Kis Magyar Pornográfiából idézett: "Mit szeretne a kurucz? Szeretnők, ha könnyebb lenne az életünk, szeretnők, ha tiszták lennének az utak, a körutak, a sztrádák, a mellékutcák, a sikátorok, semleges utcák találkozásából születő véletlen terek és a Hősök tere, az allék, a sugárutak, a függőfolyosók, a mellvédek töve, közlépcsőházak, a buszmegállók, a vécédeklik, a nyakunk, a hátunk, az ágyékunk, az Achilles-ín környéke, szeretnők, ha nagyobb lenne a fantáziánk, merészek lennének és nagystílűek, mint Švejk, kétségbeesettek, merészek és vonzóak, szeretnők a mezítelen járkálást udvarházak mélységes mély szobáiban, szeretnénk együtt lenni, és szeretnénk bízhatni egymásban, és szeretnénk egyedül lenni, s hagyni a francba az örökös udvariasságainkat, zárt jólneveltségünket és kitartó fegyelmezettségünket, szeretnők lehányhatni a szenteskedő álorcákat, szeretnénk több szenvedélyességet és igazságot, szeretnők, ha kurv anyja loboncz, nemcsak egy hatalmas égbemeredő eszme volna, mely demokráciázni akar, szeretnők, ha köszönésre köszönés volna a válasz, hát Isten áldjon és Isten hozott, édes egy komám!"
Bodor Johanna táncművész, koreográfus arról száolt be, szeretne olyan ébredés tanúja lenni, ahol a szellemi szólózások licitjénél fontosabb az összefogás és a közös ügy.
Szász János film- és színházrendező pedig arról írt, olyan országot szeretne, ahol az élet nem a politikáról szól, ahol megint olvasnak verseket, ahol szárnyal a kreativitás. “Olyan országban szeretnék élni, ahol a gyűlölködéstől az ember nem aljasul le, tudja, mi a szolidaritás, ahol nem kell levenni a kipát a zsinagógából kijövet. Ahol bebörtönzik és elhallgattatják a fasisztát.De nem ebben az országban élek” – fogalmazott Szász János.
Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze arról számolt be, olyan országban szeretne élni, amilyenről gróf Széchenyi István álmodott annak idején.
További válaszokat a 168 órában találnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.