"Ez a legrangosabb elismerés" - Mécs Károly a Kossuth-díjról

"A pályám miatt nem panaszkodhatom, mert mindig a közönség szeretete övezett, számomra ez a legfontosabb, és remélem, mostani kitüntetésem hallatán azok is velem örülnek majd, akik kedvelnek" - mondta Mécs Károly színművész, aki Kossuth-díjat vehetett át pénteken a Parlamentben.

"Fontos számomra a már korábban odaítélt díjak mindegyike, a Kazinczy-díjat például mint kollegáim ajándékát értékelem, a Kossuth-díjat pedig a legrangosabb elismerésnek tartom színészi pályafutásom jutalmaként" - mondta el a művész az MTI-nek.
Mécs Károly 1957-ben lett a Színművészeti Főiskola hallgatója, már másodéves korában színpadra lépett a Nemzeti Színházban, a Katona József Színházban, valamint az akkor alakuló Petőfi Színházban. 1961-ben, a főiskola elvégzése után Szegedre került.
Mécs Károly az azóta eltelt évtizedekben bemutatott színházi előadásainak számát 150 körülire saccolja, megjegyezve: ezek kétharmadában főszereplőként játszott. A színház mellett mindig kapott más feladatot is, sok műfajban dolgozott, így az Iskolatelevízióban, versműsorokban, rádiójátékokban. "A Magyar Rádióban szinte mindennapos vendég voltam, és sokat szinkronizáltam is" - tette hozzá.

Koromnál fogva nyugdíjas vagyok, de aktív életet élek, és "nem nyomom tövig a gázt" - mondta. Mint megjegyezte, legutóbb két csodálatos évadot töltött a szolnoki Szigligeti Színházban és Márai Sándor Kaland című színművével nagy sikert arattak. Ezt a darabot Budapesten az Éjszakai Színházban még mindig játsszák, már a 170. körüli előadásnál tartanak.
A kérdésre, hogy érzi-e még azt különleges lelki bizsergést színpadra lépéskor, úgy válaszolt: már régen nem lehetne a pályán, ha nem lenne számára minden előadás izgalom. "Jobban érzem már a felelősségét is, mert mi nemcsak egy szerepet játszunk, hanem a játékba bevont nézőket szórakoztatjuk, gondolatokat ébresztünk" - vélekedett.
Mécs Károly a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1961-ben kapta meg a diplomáját, onnan Szegedre szerződött, aztán 1963-tól a budapesti, Kazimir Károly vezette Thália Színház társulatának tagja lett. A színház megszűnte után játszott az Arizona Színházban és a Művész Színházban, 1996-tól a Thália Társaság tagja volt. A Budaörsi Játékszínben több darabot nemcsak színészként, hanem rendezőként is jegyez. 2001 óta a Magyar Állami Operaházban is játszik.
A színészt igen hamar felfedezte a film is. Pályájának elején rá osztották a snájdig katona- és huszártiszt szerepeket. Még főiskolás korában megkapta Noszty Feri szerepét a Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) című filmben. Később Keleti Márton Esős vasárnap (1962) című filmjének szintén ő volt a főszereplője. A Várkonyi Zoltán rendezte Kőszívű ember fiai című filmben (1965) Baradlay Richárdot alakította.
Mécs Károly nemcsak magyar nyelven, hanem németül és franciául is játszott, a színészmesterséget egy évadon át gyakorolta Bécsben.

Kitüntetést kapott többek között Rudolf Péter, Gera Zoltán, Karinthy Márton, Mécs Károly, Oszter Sándor, Schubert Éva és Zsuráfszky Zoltán. A folytatást itt találja.

Forrás: MTI

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK

• Március 15. - Kulturális díjakat osztottak  (Hír)
• "Jól indult az esztendő" - Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas  
• "A munka most érett be" - Karinthy Márton a Kossuth-díjról  
• "A szabadság belül van" - Gera Zoltán Kossuth-díjas 
  
• "Meglepett az elismerés" - Schubert Éva a Kossuth-díjról  
• "Jól esik a visszajelzés" - Pap Vera a Kossuth-díjról  
• Rudolf Péter: "A díj lendületet ad"