Március 13-án került bemutatásra a Belvárosi Színházban Parti Nagy Lajos és Dés László estje, a Fülkefor és vidéke. A Kossuth-díjas íróval ez alkalomból beszélgetett a Népszava. Lapszemle.
"Kisebb a rosszkedvem, a tehetetlenségérzetem, ha megszólalok. Segít megőrizni valamiféle civil bátorságot, józan észt" - mondta Parti Nagy Lajos a Nészava interjújában. Az író 2011 áprilisa óta heti rendszerességgel publikál az Élet és Irodalomban Magyar mesék címmel, ezen írások alkotják a Fülkefor és vidéke alapját.
Fotó: Nagy Balázs
"Író vagyok, nem politológus. Szubjektív vagyok, ahogy e speciális kisforma is az. Mondhatnám: igazságtalan. Amennyiben krónikává áll össze, nagyon sajátos krónika, legalább annyira a tárgy ír engem, amennyire én a tárgyat. (...) Ezek tulajdonképpen álmesék, félkrajcáriák, magyabszurdok. A népmese egészen fantasztikus nyelvét, legközösebb nemzeti kincsünket, mint egy kvázi nyelvet, évekkel ezelőtt már használtam a Banga Ferenccel közös kötetemben. Ez a nyelv adta magát, a szatirikus, ironikus modor, amit kikeverek belőle alkalmasnak tetszik Fülkefor és vidéke szubjektív föltérképezésére, a jakuzzi alapú turul-magyar múlttól a matolcsiánus jövőig, mely mindig húsz év távolságban lebeg a szabadságharc horizontján. Van tehát egy igencsak evilági dolcsevíta, a szerzésé, a legyűrésé, a kapzsiságé, s van egy, a nagy forcérozásban kibolyhosodott keresztény-nemzeti értékrend, s vannak e két világ mulatságos-lidérces diszkrepanciái" - fogalmazott Parti Nagy Lajos a Magyar mesékről.
Az író az ország helyzetéről is szólt: "A szegénység, a kudarc, a tehetetlenség rengeteg indulatot szül, a gyors janicsárgazdagodás pedig erős ellenindulatokat. A társadalom így egyre agresszívabbá válik. A hatalomban lévők egyre idegesebben sugallják, hogy a gyengék, az öregek, a hajléktalanok, a szegények tűnjenek el a terepjárók elől" - hangsúlyozta Parti Nagy, aki úgy véli, talán ha jönne egy új nemzedék, számukra ez a "kakaséria", ez a "szotyolaetikett" már nem lenne minta, igazodási pont.