Add ide a drámád! - Interjú két 'darab csalogatóval'

Az Add ide a drámád! című felolvasószínházi sorozat második évadának első előadására március 17-én, 19:00 órakor kerül sor az Átrium Film-Színházban. Erről mesélt Deres Kornélia és Herczog Noémi.

Az Add ide a drámád! második évfolyamában Deres Kornélia és Herczog Noémi száznégy dráma közül választott ki négy darabot. A Kaposvári Színművészeti Egyetem harmadéves hallgatói elsőként Almássy Bettina A felhők is a Mennyország részei? darabját mutatják be a József Attila Kör és az Átrium Film-Színház szervezésében.

Interjú Deres Kornéliával és Herczog Noémivel:

Az Add ide a drámád pályázat misszióként is értelmezhető: 2011-ben azt állítottátok, hogy a fiatal magyar dráma az asztalfiókban lappang: „Gyakran az asztalfiókban lakik. Vagy olvasatlan fájlokban. Titokban nézőkről, kihangosításról, fényekről álmodik. És talán már meg is érett rájuk. Ezért néha nem árt neki egy kis infúzió a színházi–irodalmi (zárt) osztályról.” 
Deres Kornélia: Az Add ide a drámád sorozat ötlete 2010 nyarán születhetett: emlékszem, Balogh Endre, az akkori JAK elnök hívott, lenne-e kedvünk Noémivel elkezdeni egy ilyen dolgot, Magács Lászlóval és a Merlinnel karöltve. Kíváncsian és örömmel vágtunk bele ebbe a kalandba, mert azt tapasztaltuk, hogy a kortárs drámák -főleg ha nem sztárolt írók vagy drámaíróként befutott alkotók művei- nem igazán kerülhetnek közönség elé. De már az első pályázat is bizonyította a maga rövid, két hetes határidejével, hogy drámák igenis íródnak, hiszen beérkezett huszonnégy pályamunka. Ennyi idő alatt! Nem lehetetlen, hogy volt pár Speedy Gonzales, akik két hét alatt összeraktak egy darabot, de én inkább azt hiszem, hogy ezek a szövegek jó ideje ilyen lehetőségre vártak, számítógépen, asztalfiókban. És mi szerettük volna őket előcsalogatni.
Herczog Noémi: Mindkét pályázaton megpróbáltuk a pályázók között előnyben részesíteni az új neveket. Nem volt arról szó, hogy Nádas Pétert kellett volna visszautasítanunk, és az is igaz, hogy beválogattunk már korábban megjelent műveket is, Schein Gáborét vagy Almássy Bettináét. De ezek mégsem agyonbeszélt darabok. Nem jelentett kizáró okot, ha valakinek ismertük a nevét, de próbáltunk abból kiindulni, hogy jó volna felfedezni valakit. Nem baj, ha vitatható, amit csinál, de legyen sajátos, egyedi, amiről már érdemes vitatkozni. És lemondtunk ismertebb nevekről, ha nem találtuk őket ez esetben különösebben izgalmasnak.

2012 nyarán meghirdettétek az Add ide a drámád 2-t. Erre 104 pályázat érkezett 84 pályázótól: Ti ebből négyet választottatok ki. Miért pont ezekre esett a választás? Mik voltak a legfőbb értékelési szempontok?
DK: Azzal kell kezdenem, hogy a 104 szöveg elsőre azért brutális mennyiségnek tűnt. De még ha az idő nagy részében küzdelmesnek is tűnt végigolvasni őket, akadtak igazi csemegék. Ezek közül kerültek ki a nyertesek. Az első körben nyilván szét kellett választani a jó színvonalon megírt darabokat az íráskészségről egyáltalán nem tanúskodó szövegektől, ez volt az egyszerűbb rész. A szűkített listából aztán ismételt olvasások után próbáltuk kiemelni a formai vagy tartalmi szempontból nagyobb kihívást jelentő szövegeket. Tehát elsősorban nem „jól megcsinált" darabokat kerestünk, hanem olyan műveket, amelyekben van szikra, szellem, kezdeményezőkészség, vagányság. Azt gondolom, hogy egy fiatal írószervezet által kezdeményezett pályázat értékelési szempontrendszere térjen el a hivatalos kánontól. Hozzon valami frisset, valami pimaszt.
HN: Mind a négy kiválasztott darabot sajátosnak találtuk, kócosnak és zabolátlannak, úgy éreztük, lehet róluk vitatkozni. A JAK-füzeteknek régóta első drámakötetei az AID két antológiája. Sopotnik Zoltán darabja például egy lírai ikrek hava történet, szinte klasszikus drámai helyzetek nélkül. Fontos, hogy van a négy között egy mese is, Mosu Norbert-László királylányos sztorija, amelyben olyasmit is megkérdeznek egymástól a mesehősök, hogy „te meleg vagy-e”, és a zsarnokság is elég központi kérdéssé válik egy ponton. Csicskár Dávidnak elszállt az agya, és írt egy sci-fi paródiát, tulajdonképpen ez adta a kötet borítójának ötletét, érdemes megnézni, mi van rajta. Örültünk, hogy a négyből egy választottunk nő: Almássy Bettina. Fontos, hogy van, és saját jogon (nem a kvóta miatt, ha kvótát támasztunk, minimum három nőt beválogattunk volna.) Egyszerű, hétköznapi és felkavaró történet az övé.

Végigolvastatok ennyi drámát. Milyen tendenciák rajzolódtak ki? Inkább tragédiák, vagy komédiák érkeztek? Születtek extrém pályamunkák? 
HN: Szociológiailag is érdekes tapasztalat volt a válogatás, adott egy képet arról, mit gondolunk ma a drámáról. Azt gondoljuk, hogy a dráma régi. Régi a nyelvezete, a témája nem feltétlenül, de a szókincse mindenképp. Drámákat régen írtak, és ha mi most is akarunk vagy merünk írni, akkor azt valahogy úgy kell, ahogy régen csinálták. Viszont örömteli, hogy a mai társadalmi kérdések nem voltak tabutémák. Körülbelül tizenkét olyan darab érkezett, ami megütött egy jó szintet, belőlük már a személyes ízlésünk szerint válogattunk. Extrémnek inkább bizonyos pályázókat találtunk, egyikük egy levelében horgas orrú gazembernek titulálta az egész JAK-ot.
DK: Tanulság, hogy Az ember tragédiája a mai napig nagy népszerűségnek örvend, rengetegen írtak variációt erre a témára. Egyébként a legtöbb szöveg klasszikus, drámakánonból ismert darabok mintáján építkezett. Sokan egy elképzelt, század eleji beszédmódot erőltettek a darabjaikra. Ez amellett, hogy modoros, még hiteltelen is. De a 104 darabból tizenkettő mindenképpen olyan, amit bárhol bemutathatnának legalább felolvasó-színházi formában. Szerintem ez nem rossz arány. Tehát van jó kortárs magyar dráma, már csak az akarat kellene ahhoz, hogy jobban prezentálhassák őket. 

Fotó: prae.hu

Miért pont a kaposvári egyetem harmadéves színész szakos hallgatóival működtök együtt? 
DK: Nagy öröm volt, hogy Réthly Attila és osztálya elvállalta ezt a munkát, az ő működésüket régebb óta figyelemmel kísértük. Az első sorozatban egyébként SZFE-s diákok voltak a főszereplők. Szerintem jó, hogy most a kaposvári képzésből is jönnek színészek. Izgalmas egyéniségek, jó csapatot alkotnak.
HN: Én is azzal kezdeném, hogy Réthly Attila osztálya nagy öröm nekünk. A rendezőkre is tettünk javaslatokat, mert nagyon fontos volt, hogy olyan író-rendező párosok szülessenek, akik hasonlóan gondolkodnak. Réthly Attila pedig joggal szűkítette a listánkat, hogy a diákok olyanokkal is dolgozhassanak, akikkel Kaposváron nem tudnak. 

A sorozat felolvasószínházi előadásoból áll. Ezen belül mire számíthatunk? 
HN: Ha az AID1-ből indulok ki, amiben Novák Eszter zenés színész osztálya próbálta az első sorozat hat darabját - gyakran éjjel, az óráik után -, akkor szinte kész előadások vázlatait, rugalmas megoldásokat fogunk látni, nem merev felolvasást. Nem csak a szűk szakmát várjuk az előadásokra, hanem mindazokat, akiket érdekelnek a kortárs darabok.
DK: Így van, az első sorozatban nagyon is konkrét darab-értelmezések születtek, a rendezők egyenrangú félként mutatkoztak meg a szövegek mellett, így szerintem izgalmasabb volt az összjáték. Hogy idén miként alakul, az a mindenkori rendező hatásköre, ebbe mi nem szólunk bele, de az biztos, hogy emlékezetes produkciók születnek majd.
Olyan közönséget várunk, amely lelkes, örömteli, előadásról előadásra visszatér, és évtizedekkel később unokáinak is meghatottan idézi fel e ragyogó és rendhagyó felolvasó-színházi programsorozat élményét. 

Milyen távlati terveitek vannak? Lesz AID 3? Szerintetek sikerült a szakma figyelmét egy kicsit ráirányítani a fiatal magyar drámaírókra? 
HN: Meglátjuk, talán volna még elég jelentkező, de az is igaz, hogy két pályázat után valószínűleg érdemes tartani egy kis szünetet. Most az volna a közvetlen cél, hogy az eddigi tíz szerző kicsit több bemutatkozási esélyt kapjon, hogy forogjon a nevük. Krusovszky Dénes szövegét, Kiss Noémi darabját (hangjáték formájában), Szávai Attilát, Szegedi-Szabó Bélát és időközben Sopotnik Zoltán drámáját is bemutatták már. A JAK-ban ezt a szünetet arra fordítjuk, hogy megnézzük, milyen problémaköröket vizsgál a mai színikritika, szeretnénk erről egy tanulmánykötetet. De még semmi sincs eldöntve, hiszen annyit csúszott az AID2, hogy lassan eltelik az a kis szünet is, amire feltétlenül szükség volna. 
DK: A jövő kicsit attól is függ, milyen energiákat tud megmozgatni ez a második sorozat, visszaáramlik-e valamilyen formában a sok befektetett idő és erő. Az eddigi bemutatók mindenképpen azt mutatják, hogy valamit elindított a kezdeményezés. De amíg minden eldől, bárki bátran olvasgathatja az AID2 antológiát. 

Hogy látjátok, mennyire van átjárás az irodalmi és a színházi szakma között, van-e párbeszéd? 
DK: Őszintén? Kevés. De nem hiszem, hogy ezért bárki okolható lenne, ilyen szempontból az irodalomnak nagyobb ugródeszka lehet a színház. Szeretném hinni, hogy a színház is képes észrevenni azt, hogyan profitálhatna a kortárs (fiatal) irodalomból. Vannak erre példák, de összességében nem ez határozza meg a magyar színház mindennapjait. A jellemzően üzemszerű színházi működés nyilván szab határokat, könnyebb észrevenni a már befutott írókat, pedig minden színház kinevelhetné saját drámaírói bázisát is. De erre nincs keret, nincs akarat. Cserébe az irodalom szabadabb, csak kisebb népszerűséggel és pénzzel jár: a hosszútávfutók versenyszáma. De talán az Add ide a drámád sorozat felhívja a figyelmet arra is, hogy nem ördögtől való, ha irodalmi szervezetek és színházak összefognak egy olyan célért, amiből mindkét fél, sőt, a közönség is profitálhat. 
HN: Ez a párbeszéd néha olyan keményre sikerült az AID1-ben, hogy a rendező (miután remekül megrendezte a darabot), váratlanul közölte a szerzővel - egyenesen, bár szerintem alaptalanul -, hogy ne írjon többet. És még ebből sem lett sértődés, székborogatás.
Most elsőként Réthly Attila rendezi meg Almássy Bettina, A felhők is a mennyország részei? című darabját, amelynek bemutatója március 17-én (vasárnap) este hétkor lesz Magács László új helyén, az Átrium Film-Színházban. Utána a szerzővel, az alkotókkal és Proics Lilla kritikussal pontosan ezt az irodalom és színház közötti székborogatás-mentes párbeszédet szeretnénk folytatni.

Jegyek a helyszínen és online kaphatók.
JAK-tagoknak 20% kedvezmény jár a jegyre!

 Szerző: Hercsel Adél