Száraz adatok helyett - Az Örkény színészei egymásról

Csuja Imre, Debreczeny Csaba, Epres Attila, Ficza István, Gálffi László, Mácsai Pál, Máthé Zsolt, Polgár Csaba, Vajda Milán – az Örkény Színház társulatának színészei. Száraz évszámok és adatok helyett egymást mutatták be Önöknek. Ezen kívül, Nőnap alkalmából azt kérdezték tőlük, ki volt kedvenc női partnerük a színpadon.

Debreczeny Csaba Csuja Imréről:

Csuja az a Csuja. Van egy közös játékunk: nagyon szeret és tud kiváló, de baromi fárasztó poénokat mondani, főleg akkor, amikor ott vagyok, mert figyeli az arcomat. A legnagyobb reakcióm, amikor egyáltalán nem akarom meghallani ezeket az aljasságokat. Mindig megvárja, hogy én is ott legyek, akkor elsüti a poént, az emberek 90%-a röhög, és nézik az arcomat, ahogy azt mondom: „Na, Imi, ezt neee…”. Együtt is öltözünk, kifejezetten bírjuk egymást, hasonló a habitusunk. Én talán eggyel szangvinikusabb, indulatosabb vagyok. Szerintem ő a legjobb lelkű-szívű ember a társulatban, egy rendes, nagy gyerek, ötven éves aggyal.

Csuja Imre választ:

Több színésznőre is mondhatnám, hogy kedves partnerem, de ha mégis választani kell, akkor Szandtner Anna, mert van a szemében, a tekintetében valami rendkívüli fény. Különös dolog történt a Kazimir és Karoline egyik előadása alatt. Egy rövid, pici jelenetben ahogy egymásra néztünk, mind a ketten azt éreztük, hogy de jó volna együtt filmezni. Ritkán fordul elő ilyen pillanat a színpadon.

Csuja Imre Debreczeny Csabáról:
Vele játszom és vele veszekszem a legtöbbet. Inspiráljuk, húzzuk, visszük előre egymást, mint két jó úszó egy versenyen. Aprólékos, igényes ízlésű pasi, örökké vitatkozik, mindig a végére jár a dolgoknak, ez nagyon szimpatikus. Két pici gyereke van, sok energiát fordít rájuk, nagyon szereti őket. A legrosszabb tulajdonsága az, hogy szándékosan nem nevet a favicceimen.

Debreczeny Csaba válaszol:

Minden kolléganő kedvenc volt. Mindegyikkel más. Olyan, mint a szex. 

Mácsai Pál Epres Attiláról:

A főiskolán alattam járt két évvel. Amikor végeztünk, az osztályunk elment Jugoszláviába, és ő is velünk jött. Ő volt az egyetlen, aki tudott szörfözni. Ennek lassan harminc éve. Máig van egy csomó olyan dolog, amit csak ő tud. Minden növénynek tudja a latin nevét, mert eredetileg erdész, és most már virtuóz méhész is. Irigylem ezt a sokféle tudást. És pompás színész is, akitől várhatunk még meglepetéseket. Talán elég, ha annyit mondok, hogy most a Tótékban rá osztottam az Őrnagy szerepét. Olyan ember, aki nem veszne el a világban színészet nélkül, és ezt nagyon irigylem.

Epres Attila választ:

Két szívközeli élményem volt az elmúlt években. Az egyik szinte a gyermekkoromhoz kötődik, de most már nagyon nagy színésznő, Kováts Adélnak hívják. Sopronban az amatőr színpadon 1980-ban játszottuk együtt a Kőműves Kelemenné balladáját, ahol én voltam Kelemen, ő pedig Katinka. És épp huszonöt év múlva találkoztunk újra színpadon, a Radnóti Színházban, Pirandello IV. Henrikjében, ahol szeretőket játszottunk. Nagyon várt, szép és mágikus találkozás volt, épp olyan, mint amire az ember színészként huszonöt év után vágyik. A másik Parti Nóra, akivel Kőszegen játszottam a Sok hűhó semmiértet, ő volt Beatrice, én pedig Benedetto. Fantasztikus szeme és szíve van. Mindkettőjükkel azért jó játszani, mert úgy tudnak belenézni az ember szemébe, hogy tényleg benne van a lelkük. 

Máthé Zsolt Ficza Istvánról:

Ő is Máté Gábornál végzett, mint én, így alapból egy kicsit több közöm van hozzá. Szép szál, mutatós legény, nagy hangja, nagy szíve van, hatalmas a kedélye, mindig vidám, nem szokott hallgatni, szomorkodni, keseregni. Férfiban, fiúban elég ritka az ilyen. Ez nem megjátszott hangoskodás az ő részéről, ő egy ilyen fazon. Kezdő színész, de olyan alkat, hogy sokfélét játszhat, lehet akár hős is, de van benne sok groteszk és furcsaság. Amikor megjelenik, jobb lesz a kedvem.

Ficza István válaszol:

Túl sok színpadi partnerem még nem volt, tavaly végeztem a Színművészeti Egyetemen. Itt az Örkényben Takács Nóra Diánával nagyon élveztem a közös munkát, őt már akkor is bírtam, mielőtt ide kerültem volna. A János királyban egy házasságra készülő királyi jegyespárt alakítunk. Pici a szerepünk, de jó volt együtt próbálni. Most a Tótékban a húgomat játssza, ez másfajta partnerség, de azt hiszem, ebben is jól működünk. 
Epres Attila Gálffi Lászlóról:
Főiskolás gyakornokként sok apró szerepet játszottam olyan előadásokban, amelyekben ő volt a főszereplő. Csodálatra méltó, éteri embernek láttam, aki komolyan veszi a munkáját, ugyanakkor légies, remek színész. Most még érdekesebb látni, hogy milyen közvetlen ember. Jó a közelében lenni, érdemes rá figyelni. Ha kell, akkor szigorú. Az iróniája pedig metsző.

Gálffi László választ:

Ruttkai Éva. Az Amerikai Elektrában. Ezt nem lehet elmondani. Nő és anya. 
Polgár Csaba Mácsai Pálról:
Színészként nagyon sokat tud az emberi kapcsolatok működéséről, érzékeny ezekre, de nem él vissza vele. Nagyon rugalmas, roppant teherbíró. És figyelmes ember, ami nagyon fontos. Infantilis is tud lenni, amit nagyon szeretek. És mint egy rendes színész, időnként hisztis.

Mácsai Pál választ:

Kedvenc női partnerem a lányom, aki két és fél éves, és erőteljes bábszínésznői hajlamokat mutat. Minden reggel fél nyolc és nyolc között iskolásat játszunk, ő van az egérrel, én vagyok az elefánttal. A központi akarat általában az elefánté, de néha az egér válik tanárrá, és mi seregestül követjük. Ez teljesen egyértelműen színház: különféle hangokat és beszédritmusokat használ különféle állatokhoz, nagy örömet szerez nekem, hogy például egérként csipog, fókaként brummog. Bajosan tudom elképzelni, hogy bárki másnak a kedvéért fölkelnék fél nyolckor színészkedni. 
Vajda Milán Máthé Zsoltról:
Állandóan új ötletei vannak, mindig dolgozik valamin, rendez vagy dalszöveget ír. Nem nagyon láttam még idegesnek. Egy befelé figyelő, végtelenül nyugodt ember, aki így szemléli a környezetét is, mindent elraktároz, hogy aztán ezek a tapasztalatok, megfigyelések beépüljenek egy következő munkába.

Máthé Zsolt válaszol:

Van egy kedves barátom Londonban, aki 3D-animátor. Úgy dolgozik, hogy színészekkel leforgat valamit, amiből 3D-animációkat hoz létre. Nyáron részt vettem két sci-fi novellájának a forgatásán. A másik főszereplő Dékány Edit volt, aki szintén nagyon jó barátom, tizennyolc évvel ezelőtt volt egy amatőr társulatunk. Táncos-koreográfus lett, most Londonban él. Színésznek készült, és látszik rajta, hogy bármit el tudna játszani, tudja ezt a szakmát. Érzékeny és szép. Vele egészen más volt dolgozni, mint bármilyen más színházi vagy filmes helyzetben. Benne volt a múltunk is.
Ficza István Polgár Csabáról:

Csodálom, hogy ennyi energiával, ilyen termékenyen dolgozik. Jó nézni, ahogy jelen van a próbákon, és ahogy előadásról-előadásra ugyanazt a magas színvonalat képviseli. Amellett, hogy jó színész, rendezőként is impulzív előadásokat hoz létre.

Polgár Csaba választ:

Nagy élmény volt itt az Örkényben a Macskajáték, Pogány Judittal, Molnár Piroskával és Csomós Marival. Hihetetlenül sokat tudnak mindenről. Öröm volt nézni a közös munkájukat a köztük lévő kapcsolat miatt. Alapvetően jobban szeretem a női partnereket. Van, akivel azért jó, mert gimnázium óta ismerjük egymást, és van, akivel azért, mert annyira meghatározó volt az első találkozás. Csodálom a nőket, gazdagabbnak tartom őket a férfiaknál. Nem tudok egyvalakit kiemelni, mert azonnal eszembe jutna mindenki más. 
Gálffi László Vajda Milánról:
Egy nagy mackó, csak nehezen mutatja ki az érzelmeit. Szerintem, ha valaki szán rá egy kis időt, akkor nagy értékeket talál. Kimondottan érdekes ember, szakmailag, művészileg is. Növendékem volt, sokat fejlődött, túl van azon, hogy az apjához hasonlítsák. Nehezen nyílik meg, de a színpadon ez megtörténik, tehát képes rá. Érdemes fölfedezni, javaslom a nőknek.

Vajda Milán választ:

Mészáros Sára volt a legkedvesebb partnerem, még Egerben. Kivételes tehetségű fiatal színésznőnek tartom. Mentes mindenféle allűrtől, ugyanakkor szenvedélyes, de van benne egy jó adag egészséges, és a felnőtt léthez hozzátartozó infantilizmus. Figyelmes színésznő, és rá is figyelni kell. Aztán csak játszani. 

 Forrás: orkenyszinhaz.hu