Szandtner Annával, az Örkény Színház társulatának tagjával készített interjút a Magyar Narancs. Lapszemle.
"December végén, a "világvége" alkalmából bennem is volt egy kis világvége, de mostanra már összeszedtem magam - most jól vagyok. De hogy elégedett vagyok-e, arra nem tudok válaszolni: mint mindenkinél, az én életemben is vannak jó időszakok, ami után az ember beleesik egy gödörbe, hogy aztán kimásszon onnan, és újra nagyon jól legyen. Szakmailag pedig akkor vagyok elégedett, ha élvezem a munkát, amiben részt veszek. Ez nem a főszerepeken múlik; kaphatok akármekkora feladatot, ha nem jó a csapat vagy a rendező, biztosan nem fogom tudni jól teljesíteni. A legutóbbi olyan munka, amit nagyon szerettem, a Liliomfi volt Mohácsi Jánossal" - mesélte Szandtner Anna a lapnak adott interjújában.
A kérdésre, számít-e az elégedettségében, hogy az elmúlt években talán egyetlen negatív kritika sem jelent meg róla, a színésznő elmondta, már évek óta nem olvas kritikákat, mert elfogultnak érzi őket, és mindenképpen befolyásolják. "Ha félévente véletlenül leszólít valaki a villamoson, és gratulál, az jólesik, az fontos visszajelzés, akkor tudom, hogy annak a nézőnek adott valamit az az előadás" - fogalmazott az Örkény Színház művésze.
Szandtner Anna arról is beszélt, hogy hiányérzete a szerepeivel kapcsolatban mindig változik. "Az Ivanovban például, amiben először én játszottam Szását, a bemutatókor azt éreztem, hogy nincs meg a szerep. Aztán átvette tőlem Jordán Adél, majd amikor ő elment szülni, fél évre visszakaptam. És csak ekkor, pár évvel később éreztem úgy, hogy megértettem a szerepet; egészen mást nyújtottam benne, mint korábban. A Kasimir és Karolinében is, úgy érzem, óriási fejlődés történt a bemutató óta. De a János királyban például sokkal jobb voltam a bemutató idején, és mostanra elkopott, ami akkor megvolt" - árulta el a színésznő, aki úgy véli, rutinból játszani maga a halál, a színház halála.
"Ha máshogy néz rám a partnerem, attól mást érzek, és máshogy is mondom a következő mondatot. Nem az a lényeg, hogy más, inkább az, hogy friss, élő legyen, akkor és ott történjen meg minden; ettől színház a színház" - fejtette ki Szandtner Anna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.