Három évtized nagyszerű pillanatait felelevenítő fotókiállítással elkezdődött a 30 éves Macskák jubileumi hete. A kiállítást a darab rendezője, a Madách Színház igazgatója Szirtes Tamás nyitotta meg. Az eseményen több „macska-generáció” képviseltette magát.
Akár egy osztálytalálkozó, vagy inkább egy nagy családi összejövetel – így érezhette magát, aki ellátogatott hétfőn délután a Madách Színház Tolnay Szalonjába, ahol Kanyó Béla és Mohos Angéla alkotásai egy igazi macskás időutazásra invitálták a jelenlevőket.
A legendás musical, a Macskák az elmúlt harminc évtizedében sok szereposztást megélt, összesen 190 művész bújt valamelyik macska bőrébe. Gálvölgyi János, Tóth Enikő, Hűvösvölgyi Ildikó, Bencze Ilona, Póka Éva, Laklóth Aladár, Dunai Tamás, Détár Enikő, Ladinek Judit, Gallusz Nikolett, Puskás Péter, Kisfaludy Zsófia, Szente Vajk - a Macskák több generációja, mégis egy alomból valók. A hétfői kiállítás megnyitón mindannyian nosztalgiázva, rég elfeledett történeteket felidézve nézték az elmúlt harminc év, több mint 1400 előadásának képes krónikáját. 
Szirtes Tamás, aki minden egyes Macskák-rendezvényre tartogat egy sztorit, a kiállítás megnyitóján elmesélte egyik legkedvesebb történetét a „legendáriumból”. Az anekdota szerint, amikor Andrew Lloyd Webber a Macskákat írta úgy érezte, valami különleges, Puccini-darabhoz hasonlatos mű van születőben, különösen a Memory című dal komponálásánál erősödött fel ez az érzés a zeneszerzőben – a hasonlat nem véletlen, mivel Webber Puccini egyfajta reinkarnációjának tartja magát – magyarázta nevetve Szirtes. Amikor Webber megmutatta a dalt édesapjának, aki a Royal Collage of Music tanára volt, és kikérte a véleményét arról, mit lát a kompozícióban, idősebb Webber válasza igen frappáns volt: „ötmillió dollárt”. "Webber édesapja igazán előrelátó volt, bár kicsit alábecsülte az összeget, hiszen azóta világszerte hatalmas sikert aratott a musical" - tette hozzá a történethez Szirtes Tamás.
A Macskák rendezője kiemelte, példátlan, hogy Magyarországon ugyanazzal a koreográfiával, ugyanabban a szellemben játsszanak egy darabot három évtizeden át, úgy, hogy közben 2-3 generáció is felnő a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Ahogyan a Macskákban játszó színészek az évek során átadják egymásnak a különböző macska-szerepeket, így a felnövő közönség, a musical szeretetét adja tovább, elhozza az előadásra a gyerekeit, az unokáit hogy ők is lássák a Macskákat. 
Szirtes Tamás úgy véli a Macskák bemutatójával született meg az a Madách Színház, amit a mai közönség is ismer. A Macskák 15 éves jubileumi előadásával zárt be a színház a felújítás előtt 1998-ban, és ugyanezzel a musicallel nyitotta meg újra kapuit a közönség előtt. „Hogy mi a Macskák sikerének titka? Boldogan megmondanám, ha tudnám. Igazából millió oka lehet. A legfontosabb, hogy a közönség a szívébe tudta fogadni ezt a darabot, és hogy az előadás mindig meg tud újulni” – véli a Madách Színház igazgatója, aki elárulta, ezt a zenés táncos műfajt nem lehet a végtelenségig művelni, leginkább a húszas-harmincas éveikben járó színészek jelentik az utánpótlást, és ők voltak annak zálogai, hogy a musical mindig meg tudott újulni. A legújabb macskák március 22-én mutatkoznak be „ez lesz az a generáció, amely végigjátssza a következő harminc évet” – mondta Szirtes Tamás.
A Madách Színház Tolnay szalonjában látható kiállítás, Kanyó Béla és Mohos Angéla képeivel, az előadás jelenős momentumait mutatja be harminc év távlatából - egyfajta időutazás, macskaszemmel.
Macskák és fotósuk a kiállítás megnyitóján
Kanyó Béla, fotográfus, aki nélkül ez a kiállítás nem jött volna léter, Seregi László portréja előtt, aki nélkül nem lenne Macskák
Az egyik Tus, Gastrofar George, vagyis Dunai Tamás és Détáar Enikő, az egyik Bombalurina
Gálvölgyi János, ai Szegeden vált macskává, 2007-ben, és a darab rendezője, Szirtes Tamás
Gálvölgyi János, aki Tus, Gastrofar George-ot alakította és Szente Vajk, aki a Macskákban Elvisz Trén
Ladinek Judit, aki volt Bombalurina és Mindlevery is
Makláry László, a Macskák zenei vezetője Gálvölgyi János társaságában
Gálvölgyi János, az egyik Jemina-val, Tóth Enikővel
Fotó: Kanyó Béla, Madách Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.