Tévedések (víg)játéka - színházi konferencia Pécsett

Tévedések (víg) játéka: tévutak, tévhitek, téveszmék, tévesztések a színházművészetben és a színháztörténetben címmel színháztudományi konferenciát szervez a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának színházi programja, 2013. március 21-22-én, a Zsolnay Kulturális Negyedben.

A szervezők meghívója:
A konferencia a színházi előadásban megjelenő félreértések, félreértelmezések, bakik eseteit, sajátosságait, funkcióit vizsgálja, abból a szempontból, hogy szerepük mennyire káros vagy megtermékenyítő, komikus vagy tragikus, hogy befolyásolják-e az előadás megítélését és kánonbeli helyét; illetve a színháztörténetben előforduló példákat elemez, amelyek félreértésekből, félreolvasásokból és félrefordításokból kiindulva jutottak messzemenő általánosításokra, következtetésekre.
Szophoklész Antigonéjának magyar fordításában a „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” félrefordítás eredménye, a daimon nem csodálatosat jelent. A Hamletnek erről a soráról – „He is fat, and scant of breath” (Aranynál: „Tikkad, mert kövér”) – a kritikai kiadások megállapítják, hogy a „fat” szó tévedésből került (valamely más szó helyett) a szövegbe. Ionesco A kopasz énekesnő című darabjának véletlenül – egy szóvétés miatt – lett ez a címe. Artaud a Bali szigeteki táncszínház láttán egy rendező keze nyomát vélte felfedezni a látottakon – tévesen. Az Übü király ősbemutatójáról szóló színháztörténeti beszámolók összemossák két előadás történéseit.

 

n 11-zsolnay-negyed6-5

 

Ismerünk olyan színikritikákat, amelyekben – tévedésből – színpadra nem lépett színészek alakításáról esik szó.
Az előadó és a néző közötti, alapvetően konszenzuson alapuló viszonynak a félreértése gyakran komikus helyzetek sorát eredményezi, mint például a peleskei nótárius esetében, aki „halált megvető bátorsággal” felrohan a színpadra, hogy megmentse Desdemona életét Gaál József színdarabjában.
A színházi előadásban bekövetkező baki – a színész lámpalázához és a nézőben keltett zavarhoz hasonlóan – az „itt és most” minőségének jelentőségére, problematikusságára hívja fel a figyelmet. A váratlan, „hibás” helyzetre adott azonnali válasz egyedi eseteiben rejlő kockázat a 20. századi (színház)művészetben önálló kifejezőeszközzé, alkotói módszerré, tág értelemben vett műfajjá nőtt: a rögtönzés, improvizáció műfajává.
A szélesebb értelemben vett előadóművészetek között pedig létezik egy hagyományos szórakoztató műfaj, a cirkusz, amelynek az egyik legfontosabb tényezője a hiba elkerülése (az akrobaták, idomárok esetében), a másik tényezője pedig éppen a hibák felfedése, kiemelése és azok játékos „főszöveggé” alakítása (a bohóc esetében).
E példák is jelzik, hogy a tévedések, tévesztések, félreértések, bakik fontos szerepet játszanak a színházban és történetében, de ennek a jelenségnek a tüzetes vizsgálatára általában nem kerül sor. A konferencia célja középpontba állítani a hibát, a tévedést, a félreértést, feltárni funkcióját és szerepét a színházban.
A konferencia fő szervezője és házigazdája: 
PTE BTK színházi képzés
További információ:
Rosner Krisztina PhD
rosnertina@gmail.com; +36302498997

süti beállítások módosítása