Gálffi Lászlóval, az Örkény Színház társulatának tagjával készített interjút a Nők Lapja. Szemléztük.
"Apám 85 éves korában is aktív, intenzív életet élt, nyilván ez is bennem van, meg a sok, mostanában felfedezett ősöm. Egyiküket, Gálffy Mihályt, a székely vértanút Haynau végeztette ki 1854-ben. Ezek az energiák nem vesznek el, feltehetően ebből jön, hogy színész lettem. De nem szeretem mutogatni magam a tévében, szívből utálom a felhajtást, a protokollt, mindenféle bulit és bankettet" - árulta el a Kossuth-díjas színművész, aki arról is mesélt, hogy amikor Ványa bácsi volt műsoron, az egész napja ráment a felkészülésre. "Olyan vallomásokra kényszerít óhatatlanul saját magamról, hogy megköveteli az alapos koncentrációt. Szeretem a változatosságot. Miután többnyire drámai szerepeket kapok, lazításként jól jön Szilvai Tódor professzor, Szigligeti Liliomfijában. Vagy a Sírpiknik a Belvárosi Színházban. Annyira szórakoztat, hogy négy nő akar megszerezni, hülyeség lett volna kihagyni. Kaptam is a fejemre, hogy eladom magam" - árulta el Gálffi László.
Fotó: orkenyszinhaz.hu
Az Örkény Színház alapító tagja arról is beszámolt, vannak rossz napjai. "Én egészen másként látom magam, mint a közönség engem. Csak akkor döbbenek meg, ha ránézek egy fényképemre, vagy meglátom magam a kirakatüvegben: ez lennék én? Belülről nem érzem a külső változást. Színész vagyok, legalábbis annak érzem magam, esténként fel kell mennem a színpadra és vinnem magammal a közönséget. Erős fizikum kell, hogy bírjam energiával és láb, szív, agy. Az agy rendben, bár fáradok már, a szívem, ha karbantartom, működik, gyenge pontom a lábam. Állós szakma a miénk, egy ferde színpad maga a halál. Korábban próbáltam teremben, gépeken edzeni, lelketlennek találtam és halálosan untam. Az én terápiám a színészet: egy percig sem tudom elhagyni magam" - fogalmazott Gállfi László.
A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatják.