Ma ünnepli születésnapját Békés Itala. Ez alkalomból válogattunk gondolataiból múltidézőnkben, mellyel őt köszöntjük.
D.-nek
Itala pályájáról röviden:
Békés Itala, Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész, 1927-ben született Debrecenben. Főiskolai tanulmányait 1950-ben végezte, 1947-től pedig több színházban játszott (az Úttörő, az Ifjúsági, a Magyar Néphadsereg Színházában, a Jókai Színpadon, valamint a Vidám Színházban). 1958-tól a Madách társulatának tagja.
Ikertestvérével, Békés Andrással
Italáról saját szavaival:
Otthon: Szüleim minden hónap első szerdáján pikniket rendeztek. Nekem az annyira megmaradt, mert olyan jó hangulat volt, olyan jó illat volt, a harmincas években Debrecenben, hogy ezt, ami ma olyan ritka, szeretném elővarázsolni. Egy olyan hangulatot, amelyben nincs rohanás, amelyben mindenre van idő.
Kezdet: Az ötvenes években az Úttörő és az Ifjúsági Színházban rengeteg fiúszerepet játszottam. Két kedves levelet ma is őrzök. Az egyik így kezdődik: „Kedves Nemecsek Ernő néni.” A másik így végződik: „Előadás után várlak: Aranka.”
Béres Ilonával
Név: Azt szoktam mondani, hogy a színházon kívül leginkább a keresztrejtvényekben szerepelek megfejtésként. Ha már a nevemnél tartunk, sokan úgy gondolják, hogy olasz eredetű. Az igaz, hogy én félig olasz vagyok, de Észak- Afrikában az itala szó a Biblia ősi fordítása szerint Szentírást jelent.
Első könyvéről: A könyv hátoldalán Milne idézete szerepel: "Aki senkit mondott, valakinek kell lenni". Jászai Mari azt mondta, "Senki voltam, azért tudtam mindenki lenni." Elnézést kértem az új kiadásban az Úristentől a megelőlegezett bizalomért, mert a "SENKIT" nem sikerült még elérnem, talán nem is lehet, hiszen ez a legnagyobb dolog lenne a világon.
Sirtaki: Olaszországban, egy diszkóban tanultam meg az angol királynő tánctanárától. Itthon Gaál Évával, az Operaház prímabalerinájával mutattuk be a televízióban. A hanglemezgyár megkeresett, hogyan lehetne ezt lemezre vinni. Hat hét munka után megszületett, tudomásom szerint Európában az első, tánctanító lemez, melynek egyik oldalán a dal szólt, a másikon én tanítottam a táncot.
Gyabronka Józseffel
Művész: A tehetség alapvető, de amilyen az ember, olyan lesz a művész.
Nem lehet: Nem lehet „modernül” játszani, rendezni, csak korszerűen gondolkodni.
Szerepek: Sok főszerepet is játszottam, de az epizódszerepek jóval nehezebbek. A nagy szerep megcsinálja a színészt, a kis szerepet a színésznek kell megcsinálnia. Nagy szerepben kicsit még rossznak is lehet lenni. Ez nem mindig derül ki, mert a szerep az beszél önmagáért. Ha viszont a színész nem zseniális egy epizódszerepben, akkor olyan, mintha nem is lenne a színpadon. De minden színesíti az ember palettáját. Én például azért játszom az alternatívnak számító Táp Színházban, mert érdekel mit csinálnak a fiatalok. A Gondolatiskola is önzés volt részemről, mert állandóan kapcsolatban lehettem fiatalokkal. Gyakran egy szülő azért nem tudja megérteni a gyerekét, mert igazából nincs tisztában vele, hogy mi és miért érdekli, mert nem ismeri. Nem hallgatja azt a zenét, amit ő, csak azt mondja rá, hogy rossz.
Rossz: Valahogy kialakul az ember: megbékél az élettel, és azt is szereti benne, amiről azt mondják, hogy rossz. Hát én nem tudom, mindig úgy mondom, hogy az ugyanúgy hozzátartozik az életemhez. Tudomásul kell venni, hogy az élet nem kék madár. Okos volt Madách Imre, hogy azt írta, az élet mellett ott van a halál, a boldogságnál a lehangolás, a fénynél az árnyék.
Bessenyei Ferenccel
Évek: Bármely életkor csak addig tűnik soknak, amíg el nem éri az ember. 80 év több mint fél évszázad tapasztalata... hogy csak a könnyűzenét említsem, nemcsak Polgár Tibor, G. Dénes György, Szenes Iván dalait ismerem, hanem a Belgát, a Quimbyt, Ganxstát, a Kimnovakot is.
Alkotás: Az alkotás nem kor kérdése. Az ember nem azért hoz létre valamit, hogy fiatal maradjon. Hogy miért?Ezt még Madách sem tudta megválaszolni: „Aztán mi végre az egész teremtés?” Sem Babits Mihály: „…miért nő a fű, hogyha majd leszárad?” Berczik Sári: „Addig kell csinálni, ameddig bírod, és ameddig megy.” Teller Ede: „…makacs reménységgel hinni? Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.” Az biztos, hogyha az ember az észjárását meg az egész testét állandóan működteti, kevésbé rozsdásodik be. De azért idővel a szervezet csak elhasználódik, szépen szólva: elöregszik. Látom én a tükörben, hogy különösen az elmúlt három évben mennyit öregedtem. Már 20, 40, 60 éves koromban is láttam a változásokat. Mondjuk most egy kicsit, hogy finom legyek, előnytelenebb a dolog.
Sajnos hatvan után már nemigen jegyzik az éveket, még a fogyókúrás könyvekben is. Pedig minden ráncnak megvan a maga szépsége, nehézsége, küzdelme, néha elviselhetetlen története. Hogy kíváncsi vagyok? Igen! Ha már egyszer megszülettem, jól körül akarok nézni, hogy hol vagyok, s mi minden történik a nagyvilágban. Le Clézio azt írja: ”…ott kellene lenni az embernek mindenütt egyszerre, egy időben… Az kellene, hogy mindent megélhessen, elgondolhasson, kimondhasson, megérthessen...” Hát ezt szeretném!
Élet: Azt hiszem, hogy senki semmit nem tud kifutni, befutni. Marquez mondja, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, és nem tudja, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Ezzel teljesen egyetértek.Mindig van másznivaló. Az egész élet egy másznivaló. Minden olyat elvállalok, amiről úgy érzem, hogy a koromnál fogva még ízlésesen meg tudom csinálni.
Bohóc: Ha egy hétig nem tornázom, én is úgy viszem ki a szemetet, mintha annyi idős lennék, amennyi vagyok. Hogy mi leszek, ha nagy leszek? Remélem, bölcs, aki bohóc módjára szemléli az életet, örül, hogy ennyi mindent megélt, mert más ám hallani, olvasni, tanítani valamit, mint megélni. Több nézőpontból vizsgálni és megérteni más látószögéből is a dolgokat. De ne félj, azért vigyázok magamra, minden izgalmat igyekszem elkerülni, semmi nem olyan fontos, mint a nyugalom. Sokkal kevesebbet vállalok, és nagyon válogatós lettem. 64 év után elég volt a kiszolgáltatottságból. Most már csak a magam rabszolgaságától kell megszabaduljak.
Forrás: kulturzsiraf.blogspot.hu, Vasárnapi Hírek, Színházi Adattár, Est.hu, Pesti Műsor