Cserhalmi György Kossuth-és Balázs Béla díjas, érdemes művész lesz a Vastaps est vendége március 25-én (hétfőn) délután öt órakor Veszprémben, a Latinovits-Bujtor Játékszínben.
A Vastaps estekről
Cserhalmi György több mint kétszáz filmben játszott, színpadi főszerepei száma megközelíti a száznyolcvanat. Korunk egyik legjelentősebb nemzetközileg elismert férfiszínésze. Számos Oscar-díjra jelölt film szereplője. Szabó István Mephisto című műve meg is kapta a díjat. Sokat foglalkoztatják a cseh filmesek is. Szerepelt többek között Ondrej Trojan Želary című alkotásában. Ez a film 2004-ben szintén Oscar-jelölt volt. Wim Wenders német filmrendező, forgatókönyvíró a világ 10 legjobb színésze közé választotta be Cserhalmi Györgyöt, aki megkapta az Európai Unió Filméletműdíját. A színész 1972 és 1975 között volt tagja a Petőfi Színháznak.
A Vastaps estek célja kötetlen beszélgetés és közönségtalálkozó keretében portrészerűen bemutatni azokat a legendás művészeket, színházi dolgozókat, akiknek neve kitörölhetetlenül összeforr az 51 éves társulat történelmével. Az ő pályafutásukon keresztül érzékeltetni azt, mit is jelent és jelentett számukra a veszprémi színház.
A nagy idők nagy tanúit felvonultató pódiumbeszélgetés házigazdája: Varga Róbert újságíró. Közreműködik portrérajzolóként: Farkas István, művész-tanár.
Cserhalmi Györgyről saját szavaival:
Sport.: "Van, aki azt mondja, hogy neked könnyű véleményt nyilvánítani, mert tőled ezt már így szokták meg. Erre csak azt tudom mondani, hogy én valóban az elejétől kezdve nem mis-másoltam. Ebbe talán belejátszik a sport. Abban az időben, -most nem tudom hogy van, bár azt hiszem most is az alapjai erről szólnak- nagyon sok igazságérzetet hordott magában a versenyszerű sport is, de az is, hogy aki sportolt. Belátásra kényszerít a sport, a hibák elismerésére, fölismerésére, a dolgok visszaelemzésére legen egy mozdulatról szó, vagy akár egész csörtéről".
Fontos színész: "Egyszer egy általam nagyra tartott színházi ember azt nyilatkozta, hogy fontos színész vagyok. Emlékszem, ez nagyon elszomorított. Én egyszerűen csak jó színész szeretnék lenni, nem pedig fontos. Valamelyik nap előadás után bejött hátra egy nagyon helyes, tizenhét éves fiú a barátnőjével. Megvártak és azt mondták, köszönjük. Nem is mentem el sehova csatangolni utána. Ezt haza lehetett vinni. Vittem is. Gyorsan… Voltam néhányszor padlón az elmúlt időszakban. Léptem bele brahiból, naivságból vagy egyszerűen kényszerből olyan pofonokba, amelyektől reálisan nézve már rég ki kellett volna, hogy számoljanak. Mégis felálltam. Folytattam és folytatom. Igazán magam sem tudom mi ad ehhez hitet, elszántságot, csak érzem, hogy muszáj.. Pedig soha semmiben sem kíméltem magam. Minden tekintetben önpusztító voltam, mégsem nyűvődött el a testem, nem fogyott el az energiám. Olykor azért is ittam le magamat, mert úgy éreztem, szétvet az akarat, a düh, a tenni vágyás. Hogy megzabolázzam indulataimat, vágyaimat, reményeimet".
Bukás: "Mostanában kezdek rájönni, hogy a bukásaim, a balsikereim sokkal nagyobb fordulópontok, hiszen ezek késztetnek igazi önvizsgálatra. Ilyen volt a győri Hamlet, vagy a Nemzeti színházbeli Faust".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.