Hannibál tanár úr - ősbemutató a kaposvári színházban

Március 22-én tűzi műsorára a kaposvári Csiky Gergely Színház a Hannibál tanár úr című előadást, Hunyadkürti György címszereplésével, Vidovszky György rendezésében.

A Csiky Gergely Színház ajánlója:

„Elvtársak és fajvédők cserélődnek, a butaság örök. A buták csapatba verődnek, a buták szavalnak és ordítanak, a buták trappolva menetelnek”

A történet főhőse Nyúl Béla (Hunyadkürti György), egy óbudai gimnázium latintanára oroszországi hadifogsága alatt egy templomi padláson olyan feljegyzéseket talált, amely szerint Hannibált egy forradalom buktatta meg. A szürke kis tanár ez alapján ír egy értekezést, élete főművét – mely természetesen senkit nem érdekel. Ám váratlanul üresedés támad az iskola évkönyvében, és pánikszerűen Nyúl kollégát kérik fel, hogy kitöltse az űrt, és publikálja tudományos dolgozatát. És a kisember a semmiből egyszercsak az érdeklődés középpontjába kerül, egy parlamenti interpellációban említik nevét, erre meglátogatja őt egy újságíró, a kollégák is befolyásos emberként tekintenek rá, sőt egyik éjjel – álmában - maga Hannibál látogatja meg, aki már maga sem emlékszik arra, hogy miként hunyt el... Inkább szivarozik a tanárral, és ostobaságokat beszél. Másnap jön a kijózanodás, és mi megláthatjuk, hogyan darálja be a hatalom a kicsi embert. Akkor is, most is, mindig is. 

Olyan új magyar darab születését szeretnénk megsegíteni a 2012/2013-as évadban, mely egyszerre tud szólni a fiatal, sőt diákközönséghez, és közben megszólítja azokat is, akik számára legenda Fábri Zoltán nagyszerű filmje és a főhős, Nyúl Béla története. A történet szót hangsúlyozni szeretnénk, mert vissza akarjuk adni annak rangját. Hiszünk a történetben. Legalábbis ha ilyen remekül megírt, hatásos történettel találkozunk. Igen, a hatást is alapvetőnek tartjuk: meggyőződésünk, hogy a színház akkor találkozik a nézővel, ha arra hatást gyakorol, azaz érzelmi reakciókat hív elő – igen, a katarzisról beszélünk most. Az bátorít bennünket ilyen nagy szavak használatára, hogy a Móra Ferenc kevéssé ismert történetéből 1956-ban született Fábri-mű és Deres Péter ezek nyomán megírt története tökéletesen alkalmas a fenti hatás elérésére. Vidovszky György rendező érzékenységét és szakmai igényességét pedig a kaposvári nézők tavalyi A Pál utcai fiúk-rendezése kapcsán már felfedezhették.
"Mintha bedarálná az embert egy mechanizmus" - Vidovszky György rendező a darabról:
Nyúl Béla észre se venné, hogy körülötte a világ merrefelé halad, ha az az ő életébe nem hasítana bele ilyen drasztikusan. Vagyis egyáltalán nincs hősiességre predesztinálva. A film óta fogalommá vált név – Nyúl Béla – is arra utal, hogy a környezete alapvetően kisszerűnek, gyávának, pipogyának tartja, miközben éppen az ellenkezője az igaz: az iskolai tűzesetnél ő az egyetlen, aki bemegy a lángok közé… a reális következményeket fel sem mérve, gondolkodás nélkül cselekszik, mert fontosak számára a tárgyak által képviselt értékek. Mint ahogy a lehető legtermészetesebb módon fontos számára az is, hogy igazat mondjon, - szinte - bármi áron.
De ez nem érdekel senkit. Ahogy a darabban is elhangzik: nem elég jó hazafinak lenni, azt mutatni is kell.
Nyúl Béla naiv ártatlanságát pontosan jelzi, hogy mennyire nem érdeklik ezek a pillanatnyi, hétköznapi taktikák, győzelmek. A becsvágya csak egyetlen esetben kerekedik fölül: a Hannibálról írt, dédelgetett tanulmányát mindenképpen szeretné megjelentetni valahol... Őszintén büszke magára: úgy érzi, hogy a kisemberből végre elismert, nagy emberré válhatott. De a valóság egészen más: az írás politikai felhangot kap, kiragadva a saját szövegkörnyezetéből, átértelmezve, kisajátítva egy másik jelentés által és számára, politikai uszítássá minősül. E miatt kell belépnie Nyúlnak abba a közegbe, ahol aljas és megalázó harc folyik – hogy megvédhesse magát. Ez ismerős lehet számunkra is. Azt gondolom, a közéletben réges-régen elvetették a sulykot. Nagyon nehéz bárkinek bármi olyat mondani, ami nem fordítható ki azon nyomban – és ebben bármelyik politikai oldal egyenlően sáros. Akár jogosan-jogtalanul teszik ezt, de az biztos, hogy ez a fegyver megerősödött – és nem csak – a politikai csatározás színterén…

Milyen fegyverei vannak Nyúlnak a harcban?

Semmilyenek.
Csak áldozat lehet ebben a történetben?
Így vagy úgy, de áldozattá válik. Vagy úgy, hogy nem vonja vissza a tanait, akkor az egzisztenciája lehetetlenül el, hiszen szinte már a vádemelés pillanatában megfosztják a tanári állásától; vagy ha meghazudtolja önmagát, akkor szellemi értelemben lesz áldozat, mert olyat kell képviselnie, amiben egyáltalán nem hisz, és aminek az ellenkezőjét gondolja. Egy olyan ember számára, akinek mindennél fontosabb a kimondott szó annak a hazugság egyenlő a halállal. Nyúl Béla, amikor megtagadja saját tanulmányát, szellemi halottá válik. És ez egyenlő a fizikai halállal. A kimondott hazugság öli meg, bármilyen oka is volt rá.
Nincs számára se menekvés, se jó döntés?
Nincs. Mert nem ő a hibás. Ezért fegyvere sincs. Ezekkel a módszerekkel pedig nem tudja felvenni a harcot, mert illogikusak, hajánál fogva előrángatottak, és mélységesen aljasok. Maximum ugyanezekkel az eszközökkel lehetne harcolni, de erre ő nem képes. Erre ma is felkészületlenek az emberek nagy része: a harcra, a felelős véleménynyilvánításra, az önállóságra, az intézményi rendszerek és szabályok útvesztőiben való mégis hatékony működésre. Mintha bedarálná az embert egy mechanizmus, amire nem tud reagálni. Hogyan lehet mégis lelkesen, és lelkiismeretesen képviselni nemcsak az érdekeit egy ügynek, hanem a lényegét is? Sokan nem találjuk erre a megoldást.
Egyfajta társadalmi körkép a darab tehát?
A környezet karakterei a filmből származnak: a hentes, a vendéglős, a fűszeres. Mi nyersebbé, keményebbé formáltuk őket, nem maradtak a film által megrajzolt zsánerek. Minden egy kicsit durvább nálunk – a megcsalás, a verekedés, az előítéletek megjelenése – nem olyan kedves és napfényes, mint a film világa. Mert így érezzük most igaznak.
Miért?
Mert ami jogos és mély értelmű volt a ’20-as években, annak elővétele, kisajátítása, felhasználása ma anakronisztikus. Ahogy kiforgatják a dalok, jelképek, jelszavak jelentését, úgy forgatják ki Nyúl Béla szavait is. Hogy ez a folyamat éppen mit szolgál, az változó. Nyúl Bélát először hősként ünneplik, majd pellengérre állítják. És egyiket sem azért teszik, mert a tanulmány jó vagy rossz, tudományosan bizonyítható vagy cáfolható. A tanulmány, a tény maga érdektelen. A felhasználása a fontos – kinek így, kinek úgy. És ez ma sincs másként, sőt.

HANNIBÁL TANÁR ÚR
dráma
Móra Ferenc novellája, valamint Fábri Zoltán, Gyenes István és Szász Péter forgatókönyve
nyomán írta: Deres Péter
NYÚL BÉLA Hunyadkürti György
NYÚLNÉ Csonka Ibolya
MURAY, képviselő Sarkadi Kiss János
OFENTHALER, igazgató Spindler Béla
VIDROZSIL, tornatanár Kelemen József
TÖRÖK, matematika-fizika tanár Hüse Csaba
SCHWARCZ, tanár Serf Egyed
WILHELM, lelkész Fábián Zsolt
DANIELISZ, tanár Tóth Géza
ALTISZT Szvath Tamás
GÉBICS, hentes Szula László
ANNA, Gébics felesége Horváth Zita
MANZÁK, vendéglős Gyuricza István
LOLA, a felesége Varga Zsuzsa
MINISZTERI BIZTOS Lugosi György
PETRIK, magántanítvány, rikkancs Benkó Bence e.h.
KATI, Nyúl lánya Sodró Eliza e.h.
IVÁN, Nyúl fia Deák Péter e.h.
TALABÉRY, Kati udvarlója Mohácsi Norbert e.h.
VOGELMEYER, fűszeres Kósa Béla
VOGELMEYERNÉ Tóth Molnár Ildikó
ÚJSÁGÍRÓ Horváth Szabolcs e.h.
MICI Grisnik Petra
HANNIBÁL Lecső Péter
Díszlettervező: Cziegler Balázs   Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
Munkatárs: Gyevi-Bíró Eszter   Zeneszerző: Faragó Béla
Zongorán közreműködik: Barabás Edit   Súgó: Kirsch Veronika
Ügyelő: Bors Gyula   Segédrendező: Hatvani Mónika
Világításterv: Memlaur Imre
Rendező: Vidovszky György
Bemutató: 2013. március 22. 19 óra
Csiky Gergely Színház