Különös szellemidézés - Márton András és a Vasárnapi gyerekek

Mit rejt a múltunk? Miként érthetjük meg családunk régi titkait? Hogyan dolgozzuk fel szüleink, nagyszüleink sebeit? Réczei Tamás színműve, a Vasárnapi gyerekek erre keresi a választ. A bemutatóra március 27-én kerül sor a kecskerméti Katona József Színházban. A főszereplő nagyapját alakító Márton Andrással olvashatnak villáminterjút.

Márton András: - A darab főszereplője egy fiatalember, Stein András, akiről kiderül, hogy zsidó családból származik. Én András nagyapját játszom, aki már rég nincsen az élők sorában, de visszatér, hogy teljesítse szintén halott feleségének tett ígéretét, és megkeresse szerelmi levélváltásukat. De történetünkben nem ez a legérdekesebb, hanem az, hogyan szembesül a fiatal András a múlttal, az emlékekkel, amikor várandós felségével együtt nagyszülei egykori otthonába költözik. Mit kezd a „szellemekkel”, a régi fényképekkel teli ládákkal, levelekkel, titkos iratokkal? Egy nagyon küzdelmes magyar sorsot, egy holokauszt után újraegyesült család kommunizmusban való újjáéledését látjuk ebben a darabban. Mindez nagyon érdekes keresztmetszete a közelmúltnak, amely valószínűleg mindnyájunk életét így vagy úgy meghatározta.

- Jól értem, hogy ebben a darabban a család múltjának szereplői szellemekként jelennek meg?
- Abban az értelemben igen, hogy összekeveredik a velünk élő múlt a rögtön szublimálódó jelennel. Még érdekesebbé teszi majd az előadást, hogy több idősíkban játszunk, és több karaktert alakítunk, ez színészként kihívást jelentő feladat, de talán ennél is nehezebb emberileg szembenézni ezzel a kérdéskörrel. Ezért a próbafolyamat is csupa izgalom és érdekesség számunkra.
- Holokauszt és kommunizmus: már önmagukban is nehéz témák… Mi az Ön véleménye: felkészült a közönség azzal, ami a rendszerváltás előtt történt?
- Ezekről a dolgokról valóban kevés szó esik a mai közéletben. Kevés olyan művészeti alkotás van, amely a Vasárnapi gyerekek című darabhoz hasonlóan a második világháborút elszenvedő, majd a kommunista pártban az új élet reményét látó zsidókról szól. Az én korosztályom pontosan tudja, kikről, miről van szó, és mégis – valamiért erről nem beszélünk. Pedig véleményem szerint a közönség vár erre a különleges „szellemidézésre”. Még egyedibbé teszi a színművet, hogy Réczei Tamás az előadásban játszó színészek életeseményeit is beledolgozta a cselekménybe. Persze rengeteg a becsapás, a játék, a valóság és a fikció mezsgyéjén, amitől a néző állandó bizonytalanságban van. Ugyanakkor mégis nagyon szellemes és jó hangulatú előadást láthat majd a publikum.