A Színház Világnap alkalmából videóval készült a Színház.hu és partnere, a Fidelio. Fogadják szeretettel. Ascher Tamást, Hegyi Barbarát, Bálint Andrást, Németh Kristófot, Gyabronka Józsefet, Nagy-Kálózy Esztert, Rajkai Zoltánt és Fesztbaum Bélát kérdeztük.
Színészeket, rendezőket, igazgatókat kérdeztünk arról, honnan fakad a lelkesedésük a színház iránt, megtorpantak-e valamikor a pályájuk során, és ha igen, mi segítette át őket a nehézségeken.
A világnapról:
Az 51. színházi világnap alkalmából számos programmal várják a közönséget országszerte, és szakmai elismeréseket adnak át.
A Veszprémi Petőfi Színházban rendezik meg a MASZK Országos Színészegyesület hagyományos jótékonysági gálaestjét, amelynek bevételével az Ódry Árpád Művészotthon lakóit támogatják.
Az eseményen adják át a Gobbi Hilda- és a Kállai Ferenc-életműdíjat, a pályakezdő tehetségek elismerésére létrehozott Soós Imre-díjat és a fiatal rendezők munkáját értékelő Vámos László-díjat, valamint a Szabadtéri Színpadok Szövetsége által alapított Amphiteátrum-díjat. Szintén a gálaesten adják át a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának elismerését, a Hevesi Sándor-díjat, amelyet évente három olyan művész, kultúraközvetítő kap, aki a legtöbbet tette a magyar színházművészet nemzetközi megismertetéséért, elismertetéséért.
A világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára, tisztelegjenek a színészek, színházi dolgozók előtt, s kérjék a közönség szeretetét, támogatását.
Idén Dario Fo Nobel-díjas rendező írt világnapi üzenetet:
Hajdanán a hatalom intoleráns volt a komédiásokkal, és elkergette őket az országból. A színészek és a társulatok ma azzal kínlódnak, hogy helyet, színházat és közönséget találjanak; és mindennek a válság az oka.
A hatalmon levők tehát már nem akarják ellenőrizni és korlátozni azokat, akik iróniával és maró gúnnyal fejezik ki magukat, mivel a színészeknek se terük, se publikumuk nincs, akihez szólhatnának.
Ezzel szemben a reneszánsz korában, Itáliában a hatalomnak nehéz dolga volt, amikor féken akarta tartani a komédiásokat, mert azok nagy népszerűségnek örvendtek.
Köztudott, hogy a Commedia dell’Arte színészeinek tömeges elvándorlása az Ellenreformáció korában következett be, amikor elrendelték a színházi terek elpusztítását, különösen Rómában, ahol a szent város meggyalázásával vádolták őket. XII. Ince pápa, a polgárság konzervatívabb és a klérus magas rangú képviselőinek kitartó nyomására 1697-ben elrendelte a Tordinona színház bezárását, amelynek színpadán a moralisták szerint a legtöbb obszcén előadást játszották.
Az Ellenreformáció korában, az Észak-Itáliában működő Carlo Borromeo bíboros tevékenységének nagy részét a „milánói hívek” megváltásának szentelte, méghozzá úgy, hogy különbséget tett a művészet, mint a szellemi nevelés legmagasabb formája és a színház között, amely szerinte a szentségtörés és a hiúság megnyilvánulása. Egy – a munkatársaihoz írt – levelében, amit emlékezetből idézek, többé-kevésbé a következőket fogalmazza meg:
„Mi, akik a mérgező gyomok elpusztítására vállalkozunk, megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy tűzre vessük a gyalázatos szövegeket, hogy kitöröljük ezeket az emberi emlékezetből, és üldözzük azokat, akik mindezt kinyomtatják. Nyilvánvaló azonban, hogy amíg mi aludtunk, az ördög újra meg újra megújuló ravaszsággal munkálkodott. Mennyivel mélyebben hatja át a lelket az, amit a szem lát, mint ami az ilyen könyvekben olvasható! Mennyivel súlyosabban rombolja a fiatal fiúk és lányok elméjét a kimondott szó és az azt kísérő gesztus, mint a könyv lapjain olvasható holt szavak. Következésképpen sürgősen el kell űzni a városainkból a színészeket, ahogy ezt a nemkívánatos személyekkel tesszük.”
Éppen ezért a válság megoldására az az egyetlen reményünk, hogy üldözni kezdenek bennünket és főleg azokat a fiatalokat, akik színházzal akarnak foglalkozni: így kialakul majd a komédiásoknak és színházcsinálóknak egy új diaszpórája, amely a tiltásokból minden képzeletet felülmúló erényt farag, és új színházat hoz létre.
Színház.hu, Fidelio.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.