"A lángolások éltetnek" - Psota Irén 84

Ma 84 éves Psota Irén, a Nemzet Színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő. Születésnapjáról összeállítással emlékezünk meg.

Psota Irén pályájáról pár szóban:

Psota Irén 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát és még abban az évben leszerződött a Madách Színházhoz. 1980-1982 között a Népszínház, majd 1982-1990 között a Nemzeti Színház tagja lett. 1990-ben pedig visszatért a Madách Színházba. "Ajánlom Psota Irént. Nem a magánszemélyt. Nem ajánlatos ugyanis a kitörni kész Etnával nyugovóra térni, vagy kétperces lágy tojást reggelizni vele napsütötte teraszon" - írta róla MGP, aki a publikumnak a közfogyasztásra elkészített Psotát ajánlotta, a színházi Psotát, a film-Psotát, azt a színésznőt, aki kortalannak érzi magát még nyolcvan felett is. Garas Dezső így írta le a színésznőt: "Elementáris színésznő, hatalmas mágus, fenomenális, fregmetikus színésznő. Nagyon-nagyon meg kéne ünnepelni, hogy létezik, él, mozog, dolgozik, és van nekünk ... az Irén."

Psota Irénről saját szavaival:

Várakozás: Nem bírnék egy percig nyugton maradni. A tétlenség számomra egyenlő a halállal. Képtelen vagyok várakozni. Ha valaki elkésik a randiról, engem már nem fog ott találni. Minden percet hasznosan kell élnem. Tudja mi lesz a fejfámra írva? „Meghalt, mert ráért”.
Vulkán: Képletesen szólva: ha belém dobnak egy érmét, azonnal dolgozni kezd az agyam. Kapcsolok ide, oda, amoda. S az a legnagyobb hibám, hogy mindent komolyan veszek, s a végletekig fel tudom magam húzni. Nem állítom, hogy bizonyos esetekben nem vagyok triviális, de hát ki kell adnom valahogy a mérgemet. (…) Néha úgy kitörök, mint egy vulkán. Dől belőlem a forró láva. Mindent óriási energiával csinálok, különben nem volna értelme. Engem a szerelmek, sikerek, kalandok, az őrültségek, a lángolások éltetnek. Meghalok és újjászületek. Mennybe megyek, aztán a pokolba. A végletek embere vagyok. Két végén égetem a gyertyát.

Boldogság: Egyszer megjegyezte valaki, milyen rosszkedvű vagyok. Azt válaszoltam, hogy én is ember vagyok, miért ne lehetnék szomorú. A boldogság nem valami globális jelenség. Élvezem a napsütést, szeretem a virágokat, örülök a kutyámnak. Apró örömökből áll össze az egész.

Hármas: (2008ban) A hármas szám mindig fontos volt az életemben, három férjem volt, három kutyám, és ez most a harmadik könyvem. '87-ben jelent meg a Szerepeim, szerelmeim és a szemtanúk, aztán a 2004-es albumnak egyszerűen csak Psota a címe, most pedig ez a kötet. „Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!” a címe. Hogy miért született? Királynő voltam, ez a könyv a koronám, mondhatnám, amint egy korábbi címötletben meg is fogalmaztam. Életem legszebb időszaka volt ez, ha a fejfámra azt írnák, hogy élt egy évet és három hónapot, az életem Mojóval töltött legszebb időszakát jelentené. Ő a világot akarta a lábaim elé tenni: Mindent. Ugyanakkor kicsit úgy is érzem, hogy még egyet rúgok az ég felé. (…) Ötven év távlatából akartam megmutatni ezt a gyönyörű szerelmet. Azt hittem, Nobel-díjat kapok érte. MGP azt mondta, ha nem tudom átvenni, elmegy érte. Kilenc kis könyvből készült ez a kötet. Keresd ki a tartalomjegyzékből a Koncert hangok nélkül című részt és olvasd el az utolsó oldalt is!  Folytatást itt talál.

Psota Irénről és a tragikus szerepek:

Forrás: OSZMI, Színház.hu