„A színház halála a politikai korrektség” – Interjú Borgula Andrással

Április 11-től 14-ig színházi előadásokkal, nemzetközi szakmai workshoppal, nyilvános műhelybeszélgetésekkel jön a Gólem Fesztivál. Erről olvashatnak interjút Borgula Andrással, a színház rendezőjével, a fesztivál igazgatójával.

A Fesztivál keretében Jewinator címmel nemzetközi szakmai workshopot is szerveznek. Mi a célja ennek a háromnapos műhelymunkának?

A Gólem Színház lassan hat éve működik, és menet közben arra jöttünk rá, hogy minden produkciót meg kell előzzön az úgynevezett „bezsidulás”. Az előadásainkban olyan fogalmakkal, vallási, kulturális hagyományokkal foglalkozunk, amelyek nem feltétlenül ismerősek mindenkinek, néha még azoknak sem, akik azt hinnék. Miközben egyre több darabban van szó zsidókról, a színházak egyre kevésbé tudnak hozzányúlni ehhez a karakterhez. Nem egyszer fordult elő, hogy valaki felhívott, amikor egy olyan darabot rendezett, amiben zsidó karakter szerepelt, és megkérdezte, ezt vagy azt bele lehet-e írni a szövegbe, egy adott rész tényleg vicces-e. Ezért arra jutottam, hogy egy színházi embernek muszáj bizonyos ismerettel rendelkeznie zsidó témában, és mi ehhez valódi segítséget tudunk nyújtani.

A Jewinator workshop kiírása szerint profi és nem profi résztvevőket is várnak...

A zsidó hagyomány nem különbözteti meg a profit és az amatőrt, hanem úgy tartja, mindenki tud tanulni a másiktól. Azt azért tudni kell, hogy az előadók szakmájuk kiemelkedő egyéniségei, és persze azért workshop a neve, vagyis műhelymunka, mert az itt tanultakat leginkább a szakmabeliek tudják hasznosítani, de az amatőr érdeklődők is nagyon érdekes dolgokat hallhatnak, amivel ismereteik gyarapodhatnak, szélesedheta látókörük, nyitottabbá válhatnak. Én nem is szeretném előre elhatárolni a színházi embereket az egyszerű érdeklődőktől, mindenkit várunk. Nekem nagyon fontos, hogy a zsidó színház ne zárja be a kapuit senki előtt. Ha valaki szeretne jönni, mert úgy érzi, hogy van ideje, nyitott, akar erről tanulni, akkor mi nagyon boldogok vagyunk.

Milyen megfontolások szerint válogatták az előadókat?

Fontos, hogy a workshop résztvevői lássák, a zsidó színház szerteágazó témakör. Hangsúlyozni szeretnénk: nem egy válasz, hanem nagyon sok válasz létezik a kérdésre, milyen egy zsidó karakter. Ha például a zsidó tradíciót vesszük kiindulópontnak, akkor annyi válasz létezik, ahány zsidót megkérdezel. Éppen ezért bemutatjuk az akadémikus választ: ezért jön a Tel Aviv Egyetem vezető színházi professzora, Shimon Levy, aki a téma egyik legnagyobb szakértője, és ráadásul van egy érdekes elmélete a Bibliáról, mint előadható színdarabról. A workshopon ez is hallható lesz. Dori Engel színészi oldalról világítja majd meg a témát. Ő egy olyan izraeli színész, aki a jelenlegi izraeli színházat, illetve a jiddis színházat is be tudja mutatni. Az európai színházi vonalat mi, a Gólem Színház képviseljük, valamint azok a nemzetközi írók, akiket beszélgetőpartnerként meghívtunk, köztük Tadeusz Słobodzianek és Artur Pałyga Lengyelországból, illetve Marianna Salzmann Németországból. Az ő darabjaikat felolvasószínházi produkciókként elő is adjuk. Nem véletlenül Lengyelországból, Németországból és Magyarországról jönnek a résztvevők. Ezek az országok még mindig nehezen dolgozzák fel a zsidókkal való kapcsolatukat.

A német és a lengyel darabok tematikájukat tekintve szolgáltak Önnek meglepetéssel?

Nagyon is. Például Marianna Salzmanné, ami a holokauszt után a zsidók politikai és másfajta szerepvállalását dolgozza fel. Magyarországon ilyen mű egyáltalán nem létezik. Az is teljesen új, amit a lengyelek hoznak, Európa legantiszemitább országában két nem zsidó író egészen komolyan foglalkozik azzal, hogy a lengyelek milyen kegyetlen bűnöket követtek el a második világháború alatt. Lengyelország a történelmi tények feldolgozásában ott tart most, ahol Németország kb. húsz évvel ezelőtt. Nekünk is valahol ott kéne tartanunk, de mi még el sem indultunk az úton.

Miben tér el az izraeli zsidó színház más országok zsidó színházaitól?

Az izraeliek valószínűleg tiltakoznának a zsidó színház megnevezés ellen, mondván, ők izraeliek. Ez a két jelző tényleg nem összemosható. Az izraeli színházakban a bemutatók több, mint ötven százaléka kortárs izraeli színdarab, ami azt jelenti, hogy a szereplők nagy többsége zsidó. Ehhez képest Magyarországon nincs olyan kortárs darab, amiben felvállaltan egynél több zsidó szerepelne. Nálunk nem írnak ilyenműveket az írók, mert azt gondolják, ez nem fontos, vagy azért, mert nem akarnak a zsidó kérdéssel foglalkozni. Az izraeli színház sokkal bátrabban beszél a zsidóságról és azokról a témákról, amelyek érintőlegesen szólnak zsidókról, zsidókhoz.

Többször említette, hogy a magyar színházak nem mernek hozzányúlni a zsidó témához.

A színház halála a politikai korrektség, amit a Lefitymálva című darabunkban be is mutatunk. Remélhetőleg a workshop segít abban, hogy a zsidóság megjelenítéséhez kapcsolódó félelmek oldódjanak, hogy bátran merjünk szólni a zsidó témáról, hogy ne óvatoskodjunk, és talán rávilágít arra is, hogy a zsidó kultúra, a zsidó vallás és a zsidó emberek miben hasonlatosak más kultúrákhoz, más vallásokhoz, más emberekhez, hogy ugyanúgy kifigurázhatók, hiszen bennük rejlik a komédia, és a tragédia is.

Vinnai András darabja nevezhető antiszemita darabnak is. Hol a határ, meddig lehet komédia egy zsidókról szóló mű?

Valóban nem lehet azt mondani, hogy a Lefitymálva szövege nem antiszemita szöveg. Tehát ha egy náci színház vinné színre, akkor meg tudná csinálni úgy, hogy épp az ellenkezőjét jelentse annak, amit mi kihoztunk belőle. Tehát lényeges, mi a koncepció, ki a rendező. Úgy gondolom, hogy aki életében már egynél többször volt színházban, érteni fogja a Lefitymálva iróniáját, humorát és az összekacsintást. Persze a jó vicc, miközben nevetünk rajta, össze is szorítja a szívünket. Egy antiszemita előadásban viszont a nevetés nem okozna semmiféle katarzist, és ebben van szerintem a lényegi különbség.

A Gólem Színház mindig is elhatárolódott attól, hogy előadásaiban a holokauszttal foglalkozzon. A Gólem Fesztivált azonban Mohácsi János darabja, A Dohány utcai seriff nyitja, amely a vészkorszakot idézi. 

Mi azt gondoljuk, a zsidó nem egyenlő a holokauszttal. Egyébként ezt rajtunk kívül nagyon sokan gondolják így, de még mindig nem a nagy többség, és ez érvényes a zsidó közösségre is. Ha el tudjuk érni, hogy a magyar társadalom megkérdőjelezze, hogy a zsidó egyenlő a holokauszttal, már megtettük a magunkét. A Gólem Színház általános szándékától függetlenül viszont úgy gondolom, Magyarországon nem lehet zsidó színházi fesztivált szervezni anélkül, hogy foglalkoznánk a holokauszttal, hiszen zsidó karakter magyar színpadon gyakorlatilag csak ebben a kontextusban jelenik meg, itthon a zsidókról főleg a holokauszt kapcsán beszélünk, legfeljebb még egy-egy zsidó viccet tudunk elsütni. A fesztivál alatt megpróbáljuk a zsidó kérdés rengeteg aspektusát bemutatni, és reméljük, hogy ebből többek között az is kiviláglik, hogy nekünk is rengeteg kérdésünk van, és hogy ez így helyes. Azt gondolom, hogy A Dohány utcai seriff előadás azért is izgalmas produkció, mert egészen új, egészen más, mint amit zsidó témakörben korábban láthattunk.

A Lefitymálva igazi ismertséget hozott a Gólem Színháznak, Önök mégsem a járt utat folytatták, hanem egy szokatlan darabbal lepték meg közönségüket, a Ha lesz egy férfinak... produkcióval.

Az emberek imádnak skatulyázni: sokan anélkül teszik ezt, hogy bármit láttak volna tőlünk, de pontosan tudni vélik, mi a zsidó színház. Akik megnézik a Lefitymálvát, azt hiszik, ez a zsidó színház. Pedig ha eljönnének megnézni a Ha lesz egy férfinak...című előadásunkat is, akkor láthatnák, hogy nem fér bele egyetlen kategóriába sem. Azt remélem, hogy a következő produkciónk, a 6G, ami a Gólem mondakört dolgozza fel, megint új színeket tud hozni és egy látványos, színpadi elemekkel telített bemutató lesz. Többféle irányba indultunk el, és megpróbálunk mindenhonnan kilógni, éppen azért, hogy ne lehessen bennünket beskatulyázni.

Szerző: Simon Beatrix

Színház.hu