Cseke Péter: "Valaki középre lökött egy bombát"

Színháza sikereiről, a szakma két pártra szakadtságáról és a pályáztatás megszüntetéséről is kérdezte Cseke Pétert a Magyar Narancs. Lapszemle.

“Többen mondják, hogy a vidéki színjátszás egyik zászlóshajója Kecskemét - én ezt nem hiszem el. A társulatom is hallja ezt a véleményt, és mindig azt mondom nekik, hogy ez még nem így van, de jó úton haladunk” – fogalmazott Cseke Péter a lapnak.
A felvetésre, miszerint első kinevezését sokan a szakmaiságot nélkülöző politikai döntésnek tartották, az igazgató elmondta: “Volt olyan, aki korábban élénken vádaskodott, de aztán volt bátorsága odajönni hozzám, és azt mondani, figyelj, ezt rosszul gondoltam, bocsáss meg” – árulta el Cseke Péter. 

Arról is kérdezték, mit gondol a felvetésről, miszerint a pályáztatást bizonyos intézmények esetében megszüntetnék. “Mindenki tudja, hogy bizonyos esetekben hazug, álságos dolog a pályáztatás; én magam is láttam ezt, tudom, hogyan lehet manipulálni. Egy kulturális vezetésnek meg kell tudnia határozni, hogy kit szeretne a számára fontos intézmények élén látni.Egyetértek L. Simon László azon felvetésével, hogy azokban a helyzetekben, amikor a fenntartó nem tudja, kit nevezzen ki, feltétlenül szükség van pályáztatásra. De ha egy városvezetésnek van elképzelése, az jó, akkor azt kell működtetni. Amikor én először akartam pályázni Kecskemétre, felhívtam a kulturális alpolgármestert, és megkérdeztem, van-e valaki, akit a város fel szeretne kérni. Nagyon kedvesek voltak, és miután beszéltek az illetővel, visszahívtak, hogy elmondják, Csiszár Imrére gondoltak, és ő erre rá is bólintott. Megköszöntem, hogy megtiszteltek, és azt mondtam, akkor nem pályázom. Az már a sors fintora, hogy Csiszárnak közben felajánlották a Thália vezetését is, és ő azt választotta” – mesélte Cseke Péter.
Arról, hogy látja a két színházi társaság szembenállását, elmondta: “A mi szakmánk nagyon kicsi, ez a háromezer ember egy nagyvállalat egyetlen üzemegységének létszáma. Mindenki tudja mindenkiről, hogy kicsoda, és el tudja helyezni a szamárlétrán a tehetsége, képességei alapján. Épp ezért úgy érzem, kreált dolog, hogy két nagy ellenfél lenne: valaki egy nagy bombát lökött középre, és szétfröccsentette a két oldalt. Arra az időre vállaltam el a Magyar Színházi Társaság elnökségi tagságát, ameddig egy kicsit közelíteni tudom egymáshoz a két tábort” – fogalmazott az igazgató, aki bízik abban, hogy a hatalmas ellentét egyszer csak fel fog oldódni.
A teljes interjút a Magyar Narancsban olvashatják.