Minden ötödik órában - Darab a 'háziasított' erőszakról

El nem mesélt történetek családról, felnőttekről és gyerekekről, színészekre és táncosokra. Szigorúan felnőtteknek.

A családon belüli erőszak témáját dolgozza fel az Orlai Produkció legújabb előadása, amelyet Minden ötödik órában címmel mutatnak be április 10-én az Átrium Film-Színházban. 

Az alkotók ajánlója:
„Isten is megtöri az embert, amikor büntet. Meg kell végre értenetek, hogy engedelmességgel tartoztok nekem. Vállalnod kell hitvesi és anyai kötelességeidet. Berendezünk neked egy szobát, a legnagyobb kényelemben, és mostantól főleg ott tartózkodsz majd, jó? Tudnod kell, hogy ha megpróbálsz lázadni vagy kapcsolatba kerülni a külvilággal, az a gyerekeiden fogja megbosszulni magát. Világosan fejeztem ki magam? Eddig te és a gyerekeid valami álomvilágban éltetek. Meg kell tanítanom nektek, hogyan éljetek a valóságban. Nem az én hibám, hogy a valóság pokol.”
A „háziasított” erőszak sokkal gyakoribb és sokkal mélyebben gyökeredző probléma, mint gondolnák. Magyarországon minden ötödik órára jut egy a családon belüli erőszakhoz köthető bírósági ügy, de ez csak a jéghegy csúcsa. A világon minden harmadik nő élete során megtapasztalja a fizikai, lelki, szexuális vagy gazdasági erőszak valamilyen formáját. Az áldozatok nagy része nő és gyerek, de valójában az egész társadalom érintett és sérül, ki áldozatként, ki elkövetőként, ki néma vagy éppen beavatkozó szemtanúként.

Az előadás egyrészt a figyelemfelkeltés másrészt a csend megtörésének céljával jön létre. Olyan témákról és történetekről lesz szó, amelyekről mindenki hallott már, többen át is élték, de mégis azt érezzük, nem lehet róla beszélni – mintha egy másik világ rémálmai lennének. Pedig hétköznapi emberek, hétköznapi családok el nem mondott történetei. A történetek egy része dokumentum alapú: bírósági jegyzőkönyvek, interjúk, levelek alapján született, más részük a kortárs világirodalomból veszi anyagát: többek között Bergman, Bukowski és Agota Kristof szövegeiből. Az előadás rendező-koreográfusa, Bozsik Yvette több olyan produkciót is maga mögött tud, amelyben a prózai színház és a tánc találkozott egymással.

Bozsik Yvette az előadásról:

“Nem konkrétan az erőszakot mutatjuk meg, hanem a körülötte lévő légkört: a félelmet, a bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot, az érzelmi agressziót a különböző érintettek - az áldozat, az elkövető és a szakértő - érzelmi állapotainak megjelenítésével. És azt is ábrázoljuk, hogy a különböző embereket, akik idáig eljutnak, mi motiválja, hogy nagyon sokszor ők maguk is áldozatok voltak gyerekkorukban. Életképeket viszünk színre, amelyekben nagy szerepe lesz a fényeknek, a zenének és a mozdulatoknak. Ez nem táncelőadás, és nem is prózai színház, hanem valahol a kettő között. Nem is lesz igazán tánc, sokkal inkább mozdulatokról beszélhetünk. A darabban a színészek és a táncosok ugyanolyan rangú szereplők, a táncosok is beszélnek, a színészek is mozognak. Szabó-Székely Ármin, a darab dramaturgja ezután nagyon sokat beszélgetett a NaNe egyesület munkatársával, Tóth Györgyivel, aki konzultánsként vett részt az alkotói folyamatban, és nekünk is sok dolgot elmondott, többek között azt, hogy Magyarországon minden ötödik órában történik bírósági üggyé váló erőszak valamelyik családban - ez a sokkoló adat adta a darab címét. Eredeti anyagokból áll össze az előadás, tehát megtörtént eseteket dolgozunk fel. (…) A szöveg mindenképpen sokkoló, így meg kell találnunk az arányokat, hogy olyan előadás legyen, ami miközben elborzaszt, azért nézhető is egyben, hogy lehessen szeretni. Fullajtár Andrea például rappelni fogja majd azt a szöveget, ami a NaNe útmutatójából készült, és arról szól, hogy miként lehet kimenekülni egy ilyen helyzetből. Vannak azért zenés részek is, amik kicsit oldják a légkört, és van valamennyi humor, meg szatíra, aminek segítségével néhány dolog azért idézőjelbe kerülhet. De meg fogjuk mutatni magát az erőszakot is, kendőzetlenül". (Forrás: Vasárnapi Hírek)

Fullajtár Andrea a darabról:

"Nem egy szerepben lépek színpadra, hiszen több rövid történetet dolgoztunk fel. Ezek mindegyike megtörtént eset: bírósági lejegyzések, riportok által került a dramaturg, Szabó-Székely Ármin birtokába, ő dolgozta fel ezeket az eseteket. Nagy kihívást jelent egy darabon belül több karaktert magamra ölteni, főleg azért, mert a téma kapcsán nehéz megszólalni, beszélni. Szerencsére sem közelebbi rokonságban, sem az ismerősi körömben nem történt családon belüli erőszak, így személyes élményem nincs az ügy kapcsán. Ennek ellenére szemtanúja voltam már hasonlónak: az óvodában, ahova a kisfiam jár, láttam már erőszakos szülőket. Megrázó számomra azt látni, hogy egy felnőtt képes bántani egy gyereket”. (Forrás: Bellacafé)

Szabó-Székely Ármin a produkcióról:

"Továbbra is egyenlőtlenek a nemek közti viszonyok, illetve a családot továbbra is egy archaikus, zárt rendszerként képzeljük el, amit egy hatalommal felruházott személynek, általában az apának kell irányítania. Nemcsak gazdaságilag, vagyis hogy az apa keressen többet és ő tartsa el a családot, hanem effektíve: kinek a szava érvényesüljön, kinél legyen az igazán meghatározó döntések joga. Az előadás témája tehát abszolút összefügg a nők helyzetével, sőt valójában pontosan azzal függ össze. Ez alapvetően egy univerzális jelenség, mert mindenhol van erőszak, és férfiak ellen is van családon belüli erőszak, de tény, hogy sokkal kevesebb. Pont az arányokon látszik, hogy ez mennyire összefügg a nemi szerepekkel. Az agressziót nyilván nem lehet kiiktatni az emberi viselkedésből, de az egyenlőtlenségeket fel lehet számolni". (Forrás: Campusonline)