A Monmartre-i ibolya - Operett Veszprémben

A Montmartre-i bolya című operett mutatja be április 12-én a Veszprémi Petőfi Színház. Kálmán Imre népszerű művét Kéri Kitty állítja színpadra.

„Bájos élet ez és rémes élet, amelynek megvannak a győztesei és vértanúi, és amelybe csak az léphet be, aki aláveti magát a 'jaj a legyőzötteknek' kérlelhetetlen törvényének.” Henry Murger

Kéri Kitty rendező nem véletlenül választotta Kálmán Imre A Montmartre-i bolya című operettjét. Mint elmondta, a közönség mindig kíváncsi a kulisszák mögötti létre, és ez mindig jó lehetőséget ad a  színészeknek is, hogy magukról valljanak. Ez az operettet pedig a művészekről, a színház világáról szól, annak összes kínjával és varázsával.
„Ellentétben sok más ismert operettel, A Montmartre-i ibolya szereplői nem kitalált személyek, hanem hús-vér emberek, a szerzők valóban élt festőről, zeneszerzőről és íróról mintázták meg a férfi főszereplőket és persze önmagukról is. Nem véletlen, hogy Henry Murger Bohémek című regénye megihlette Puccinit, Leoncavallot és Kálmán Imrét is. Kálmán Imre barátaival Szirmai Alberttel, Jacobi Viktorral és Molnár Ferenccel huszonévesen ugyanúgy megváltotta a világot esténként a kávéházban, ahogyan azt a mi hőseink, ahogyan később Szenes Andor, Szenes Iván és azóta is minden művész teszi” - hangsúlyozta a rendező, aki hozzáfűzte, hogy Kálmán Imre ezt az operettet szerelmesen írta és a nála harminc évvel fiatalabb, orosz származású, színésznő feleségének ajánlotta.
A Montmartre-i bolya 1930-as bécsi premierjén az operett muzsikáját csak a vájt fülűek, valamint az igazi rajongók élvezték, de hamarosan egész Európát meghódította Kálmán Imre műve.
„Deres Péter dramaturggal sokat dolgoztunk a szövegkönyvön, frissebbé tettük a párbeszédeket, hangsúlyokban is megerősítettünk néhány szerepet és új szereplőket is életre hívtunk. Így egy kicsit mi is hozzá tudjuk tenni a darabhoz az életünket. Nem modernizálni akarjuk a művet, hanem maivá, dinamikusabbá szeretnénk tenni, megmutatni olyan színházi formanyelvet, amely segít a sokszor cukrozottnak ábrázolt operett világot közel hozni a valósághoz. Helyenként visszatértünk az eredeti Murger szöveghez és Szenes Iván megoldásaihoz. A történet az 1890-es években játszódik Párizsban, de ma is játszódhatna. Andréa T.Haamer jelmezei, Cziegler Balázs díszlete amellett, hogy látványos lesz, eltér a megszokott sokfalas, kis realista megoldásoktól. Bodor Johanna koreográfussal régóta ismerjük egymás ízlésvilágát, sokat dolgoztunk együtt, nagy szerencse, hogy el tudott jönni hozzánk, szerintem mindenkinek élmény lesz a vele való munka” – avatott be az előkészületekbe a rendező.

„Számomra igazi kihívás, hogy operettet rendezhetek. Gyerekkoromban nagyon szerettem, sokat jártam operett és opera előadásokra. Azután elvesztettem az érdeklődésemet. Nem szeretem, amikor a dalok egyfajta zenei betét szerepét töltik be – kicsi tánc, nagy végpóz - és nem a szituációból, a szövegből és a színészek idegrendszeréből születnek meg. Zene és szöveg ugyanolyan fontos, egy egészet kell alkotnia. Valóságos emberek, valódi történetét mutassuk be, nincs ennél érdekesebb. Az opera mint műfaj megújult, megváltozott az elmúlt évtizedekben, szárnyal. Azt gondolom, hogy az operettre vár még egy hasonló megújulás. Jó lenne, ha nekünk sikerülne a mostani előadással hozzájárulni ehhez"- mondta Kéri Kitty, aki elárulta azt is a veszprémi produkciót érdekessé teszi, hogy eddig egyetlen női rendezője volt a Montmartre-i ibolyának, 1962-ben, ugyancsak Veszprémben, Bencze Zsuzsa. Különös az is, hogy A Montmartre-i ibolya magyarországi bemutatója 1935. április 12-én volt. A veszprémi premier pedig szintén április 12-én lesz. A számok tehát véletlenül összecsengenek és ez egy kicsit még izgalmasabbá teszi a darab mostani színpadra állítását.

Trokán Anna, aki Violettát formálja meg az előadásban zenés szakon végzett a színművészeti egyetemen, és azóta most énekel először operett szerepet.
"Szeretem ezt a műfajt, hallgatni, nézni és most remélem játszani is nagy öröm lesz. Bár, ahogy mondják, a könnyűnek tartott műfajokat csak nézni könnyű, játszani viszont nehéz. Komoly mérföldkő ez a szerep a számomra, nagy kihívás, hiszen az egyetem óta nem énekeltem operettet. A darab persze a sok szép dal, egy franciás hangulatú történet és jó szerep mellett komoly mondanivalót is hordoz. Számunkra nagyon aktuális ez, hiszen a művészvilágról, művészlélekről szól és olyan életről, amely cseppet sem könnyű. Naponta tapasztaljuk ma is. Persze, akad benne szerelem, csalódás, sok vidámság, humor, szóval minden, ami az életet széppé, izgalmassá, színessé teszi. S ezt így tavasszal a hosszú tél után nagyon jó lesz megtapasztalni" - mondta Trokán Anna.

 
Ninon a modell és énekesnő szerepében Halas Adelaida látható a  produkcióban. A színművésznő elmondta: szereti Párizst, a francia  hangulatot és örül annak, hogy egyik kedvenc városához köthető történetben játszhat.
"Remek humorral átszőtt darab ez, a dalok fülbemászóak, jók a karakterek, a szerepek és a színpadi szituációk. A próbák a feszített  tempó ellenére jó hangulatban zajlanak. A szerepem izgalmas, egy  vagány, igazi párizsi csajt kell játszanom, akiből művésznő lehet. Az, hogy miként alakul a sorsa, kiderül az előadásból, amelyből  természetesen nem hiányozhat a szenvedély és a szerelem sem, nagy érzelmeket felkorbácsolva. Mint egy jó operettben" - ecsetelte Halas Adelaida.

A Színház - és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója Nagyhegyesi Zoltán alakítja Raul Delaxroix-t az előadásban. A fiatal  tehetség Novák Eszter és Selmeczi György osztályába jár.
"A darabban egy festőt alakítok, aki a barátaihoz hasonlóan sokat nélkülöz és a tehetségével akar kitörni a szegénységből. Hisz a művészet erejében és abban, hogy tud majd boldogulni az életben. Közben pedig  szerelmes lesz. Életemben először játszom operettben, nagy izgalommal készülök a veszprémi közönség előtti bemutatkozásomra "- mondta Nagyhegyesi Zoltán, akitől nem áll távol az énekesi szerepkör, hiszen zenés szakon végez.

Sághy Tamás, aki Florimond Hervé zeneszerzőt játssza elmondta, a pályafutása elején több zenés vígjátékban játszatott, szerette azokat, az utóbbi időben viszont főleg prózai szerepekben láthatták a nézők. Ezért is örül annak, hogy most ismét énekelhet.
„Operettben még nem játszottam, énekelni nagyon szeretek, örömmel  vállaltam ezt a  szerepet. Ebben a darabban a három művész közül az  általam megformál zeneszerző a legtapasztaltabb, legbohémabb, ő vetette bele magát leginkább az életbe. Aztán őt is megperzseli a szerelem. Hálás figurát formálhatok meg, hiszen a hétköznapi életben sem áll távol  tőlem a lazaság, a könnyedség, az irónia. Bízom abban, hogy a  közönségnek sikerül igényes, tartalmas szórakozást nyújtanunk” - mondta Sághy Tamás.

Henry Murgert, az írót formálja meg a darabban Keresztes Gábor. „Bohém művészekről szól ez a történet, akik együtt laknak egy padlásszobában, közösen alkotnak és hírnévről álmodoznak. Egy Szép Ernő lelkületű írót játszom, aki titokban szerelmes Violettába, de ez az érzése nem talál végül viszonzásra. Szeretek zenés előadásokban játszani, ez a darab is nagyon jó, a koreográfiák látványosak, a dalok közül több pedig igazi slágerré vált az idők során. Rendkívül kalandos, szórakoztató előadásnak nézünk elébe. Bízom abban, hogy a közönség jól fogadja majd a produkciót” – hangsúlyozta Keresztes Gábor.

A Montmartre-i ibolya története:

Montmartre, századforduló. Makacs álmodozók, kültelki énekesnők, kóbor múzsák, csupaszív végrehajtók, felfedezés előtt álló művészek és fanyar mecénások…a párizsi bohémvilág. Raoul, Florimond és Henry montmartre-i padlásszobájukban a világhírről vagy éppen a holnaputáni reggeliről álmodnak, ám csupán tehetségesen reménytelen kísérlet nem éhen halni. Raoul szakít Ninonnal, aki szerelmét feláldozza a színpadért és barátaival befogadja az árva Violettát, akit mostohaanyja el akar adni. 1851-ben jelent meg Párizsban Henri Murger Bohémek című regénye, amely megihlette Puccinit a Bohémélet írásakor, később pedig a világhírű Kálmán Imrét is. A darabot 1930. március 21-én mutatták be Bécsben, ahonnan elindult világhódító útjára. Budapesten 1935-ben játszották először, Szenes Andor fordításában.