Fiatal "tánccsinálók" a Trafóban - Nyúzzatok meg!

Dányi Viktória, Molnár Csaba és Vadas Zsófia Tamara Nyúzzatok meg című előadásának bemutatóját tekinthetik meg április 11-én és 12-én a Trafóban.

Ajánló:

Dányi Viktória, Molnár Csaba és Vadas Zsófia Tamara fiatal „tánccsinálók“. Először a Bloom! társulat 2012-es darabjában (Közel a vég) dolgoztak együtt, ezúttal azonban a társulattól függetlenül, önálló alkotókként fogalmazzák meg és állítják színpadra gondolataikat. A folyamathoz két fiatal zenész (Czitrom Ádám és Porteleki Áron) is csatlakozik, akiket nemcsak kísérletező zenéjükkel, de szereplésükkel is behívnak kreatív együttműködésükbe.
Öten mesélnek kapcsolataikról, szerelmeikről, viszonyaikról, majd leképezik, lecsupaszítják, lenyúzzák és elemeire bontják őket, hogy közelebb kerülhessenek hozzájuk. A változó térben, a tánc és zene szövetéből formát öltő jelenetek, ráközelítenek egy-egy élethelyzetre, mely folyamatos átalakulások során újabb és újabb értelmet kap. Mind a tánc, mind a zene szélsőséges fizikai és érzelmi végletek között cikázva, hol gerjesztik, hol kioltják egymást. Hasonlóképpen, a darab különböző előadói műfajokat csúsztat egymásra. 
A kapcsolatok groteszk mivoltát bemutató előadás, szerkezetét és alkotói módját tekintve asszociációs struktúrákat követ. Játékosan, szeretetből nyúzunk, vállalva a padló erejét.

A felesleget lerántani - interjú az alkotókkal:

A Nyúzzatok meg brutális felszólítás. Ilyen kegyetlenek lesztek egymáshoz?
M. Cs.: A próbafolyamat elején tudatosan nagy hangsúlyt fektettünk a párbeszédre. Rengeteget beszélgettünk, és megosztottuk egymással gondolatainkat, ráadásul mindannyian változó élethelyzetben voltunk vagy épp változás előtt álltunk. Ezek a közös beszélgetések adták az előadás alapszövetet. A cím, a megnyúzás, a lenyúzás így jutott az eszünkbe, hiszen állandóan szétboncoltuk magunkat, analizáltuk egymást.
D.V.: Mindenki benne volt egy aktuális szituációban, és ezt a próbák alatt előbb verbálisan, később mozgásban is szétszedtük. Nekem a darab témája az egyéni élethelyzetek beragadásaira utal amiben erősen jelen van a férfi-nő kapcsolat problematikája és megjelenik az agresszió, az őrület és a kiszolgáltatottság is egyaránt.
Cz.Á.: Minden mini jelenet egy kiindulópontból valami kevésbé határozott végkifejlethez tart, és általában a leépülés folyamatát lehet látni bennük. Valami tönkremegy, aztán újraindul. A káosz, a gyors, hirtelen váltások színről színre szaggatottá és egyben ciklikussá teszik az előadást. Másfelől, visszatérve a lenyúzásra, a természetben nagyon sok állat vedlik, és ezzel együtt újjászületik. Elhagyunk dolgokat, mert meg kell válnunk tőlük.
M.Cs.: A dramaturgia sem lineáris ok-okozati összefüggésekre épül. Körforgásszerűen ismétlődnek egyes helyzetek, de kicsit mindig másképpen vagyunk bennük. Nincs soha lezárás, és nincs véleménynyilvánítás. Nagyon gyorsan cikázunk különböző szélsőséges élethelyzetek között; a tragikusból hirtelen lesz humoros, és a viccesből váratlanul lesz dráma. A zenében is erős dinamikai változásokkal dolgozunk.

Fotó: officialtrafo.tumblr.com

Élő muzsika lesz a színpadon, ráadásul a zenészeket is bevonjátok az előadásba.
M. Cs.: Igen, az fontos volt, hogy élő zene legyen az előadás alatt. De Áron és Czitrom nem csak dobos és gitáros, hanem aktív résztvevői is a darabnak. Univerzálisabb lett a szerepük, és mi partneri viszonyban vagyunk velük. Nincs különbség táncos és zenész között, egyenrangú karakterek vagyunk. A színpadon öt figura van, az hogy ők táncosok vagy zenészek, másodlagos dolog.
Cz.Á.: Nem dolgoztam táncosokkal soha, és nagyon új és izgalmas helyzet volt az, ahogyan a munkafolyamat során megismertük egymást. A zene egy része a helyszínen spontán alakult, de vannak megkomponált tételek is, így készült az elejére egy folyamatosan torzuló, roncsolódó barokkos etűd is. Radikális ötleteink voltak, és elég gonosz témákat találtunk ki a darabhoz. Intenzív zenei mixet készítettünk, sok váltással, poliritmiával.
A zene is szétesik, ahogyan a jelenetek?
Cz.Á.: Igen, és nem csak hangzásban, hanem fizikailag is. Konkrétan vannak olyan
részek, ahol a táncosok a hangszereket manipulálják: Áron dobját szétpakolják, a gitáromat pedig elhangolják.
Öten vagytok a színpadon, ki milyen lecsupaszított szerepben játszik?
D.V.: Nálam az áldozati, kicsit kiszolgáltatott szerep jelenik meg, Tamara piszkálódó, provokálóbb karakter, Csabi manipuláló, nárcisztikusabb figura. A zenészek pedig stimulálják, provokálják a táncosokat. De ugyanakkor fix szerepek nincsenek, igyekeztünk kerülni minden sztereotípiát.

A City a Bloom! társulat egyik korábbi, Lábán Rudolf-díjjal is jutalmazott előadása – a világ kulturális sokszínűségéről beszélt, a Tame Game, amelyet a The Times kritikusa lebilincselően szokatlannak nevezett, egy tipikus viselkedésformáról szólt, arról, hogy állandóan késztetést érzünk arra, hogy beleszóljunk a másik dolgába. Számomra úgy tűnik, hogy ez a „beavatkozás-szindróma” a mostani előadásban is megjelenik.
M.Cs.: Igen, van egy kis áthallás. A Tame Game azonban igazi aktív emberi manipulációkról szólt, olyan dolgokról, amelyek megváltoztathatják a világ működését. Például az állatokat megszelídíthetjük, vagy a virágokat kertekbe csábíthatjuk. Ezek véglegesen lezárt eseményeknek tűnhetnek. A Nyúzzatok meg nem akarja megváltoztatni a világot, sőt az újrakezdésről, a feloldozásról beszél.
Cz.Á.: Feloldozás. Igen, ez nekem is az eszembe jutott. Amikor Tamara beszelt nekem a darabról, akkor arról az életérzéséről beszélt, hogy ha lenne rá lehetősége, kipróbálná azt, hogy saját bőrét lenyúzza, kibújna belőle, majd tisztára mosva visszavenné, lerántaná magáról a felesleget. Egyáltalán, megnézné azt, hogy képes-e megszabadulni tőle.

(Az interjút Kovács Gabi készítette.)

 DÁNYI – MOLNÁR – VADAS: