Interjú és pályázat - Ráckevei Anna a debreceni színházról

Az alábbiakban elérhetővé tesszük Ráckevei Anna és Gemza Péter pályázatát, mellyel elnyerték a debreceni színház vezetését és egy friss interjút is olvashatnak az új igazgatónővel.

Ráckevei Anna Kornya Istvánnak válaszolt:

 (...)

- Ráckevei Anna pályázatából a megőrzés és a megújulás egysége tükröződik – fogalmazott Debrecen város kulturális bizottsága a pályázatról írt véleményében. Mit szeretne megőrizni, és mit szeretne megújítani?
- Pályafutásom során nagyon fontos volt az elmúlt hét évad. Soha társulatban még ilyen huzamos ideig nem dolgoztam. A Vidnyánszky Attila által vezetett Csokonai Színházban közösségre találtam: emberi és művészi értelemben is. Őrizni kell azt a korszerűséget, az új színházi nyelv keresését, ami Attila törekvéseit jellemezte. Ezt a vonalat ő már olyan jól előkészítette, hogy érdemes ezen tovább haladni: a debreceni színház mai közönsége a bátor, kísérletező, ősbemutatókat hozó műsorpolitikája miatt is szereti a Csokonait. Meg kell őrizni azt a nyitottságot, amely révén számos más náció – orosz, ukrán, francia, román – színházi kultúra is jelen volt a visszatérő neves rendezők jóvoltából. Gemza Péter kortárs tánc- és mozgásszínházi múltja révén ez a vonal is erősen jelen lesz. Az elmúlt évadok során Debrecen a vidéki operajátszás bástyájává vált – ezt a pozíciót is őrizni, erősíteni kell.

- Ha jól értem, a megújulás éppen valamiképpen a hagyományos színházi értékrendhez való visszatérésben érhető majd tetten?
- Abban is. Ha az új utak keresését feladjuk, akkor a színház elveszíti elevenségét, és lassan meghal. A közönségnek azonban van egy jelentős része, amely ragaszkodik a hagyományokhoz, a klasszikus értékekhez – a színházban is. Ők kevésbé találták meg az érdeklődésüknek, ízlésüknek legmegfelelőbb színházi kínálatot a Csokonai Színházban a mögöttünk hagyott években. Számukra jól ismert történeteket, a dráma- és operairodalom klasszikusait kínáljuk világosan értelmezhető formavilágú előadásokban – magas minőségben.

- Műfaji nyitást is tervez? Vidnyánszky Attila nem kényeztette el az operett és musical kedvelőit?
- Nagyon kényes az az egyensúly, amit a műfajok között meg kell teremteni. Mivel egyetlen kőszínház van Debrecenben, muszáj minden közönségréteget kiszolgálni. A kiszolgálás azonban nem azt jelenti, hogy „elvtelenül" szórakoztatni akarunk, és hogy ezzel akarjuk a nézőszámot felduzzasztani. Azt szeretnénk, ha mindenki úgy érezné az évadok végén, hogy kapott valami emlékezeteset a színháztól, így azok is, akik elsősorban az operettet vagy a musicalt szeretik. Attilának fontosabb volt a kísérletező vonalra koncentrálnia, én ebben a tekintetben kiegyensúlyozottabb műsorstruktúrát szeretnék. Az operett címét már örömmel el is mondhatom: Lehár Ferenc klasszikusát, A víg özvegyet mutatjuk be.

- Mit lehet még elárulni a következő évadról?
- A tervezés lázas izgalmában élünk, ezért még csak példákat tudok mondani. Az ősbemutatók sorát gyarapítjuk első premierünkkel, Vajda János két Lorca-műből készült egyfelvonásos operájával. Ez jó példa arra, hogy a korábban kialakult kapcsolatrendszert is fenntartjuk, hiszen a műveket először a miskolci „Bartók+...." Operafesztiválon mutatjuk be, és ezután kerül a Csokonai Színház repertoárjába. Az opera rendezője Keszég László lesz. A hagyományőrzésre a legjobb példa pedig A régimódi történet. Szabó Magda regénye a hagyományhoz való viszony generációs kérdéseit szintén feszegeti, ráadásul ízig-végig debreceni történet, amelyet Csikos Sándor – az egyik legdebrecenibb színészünk – állít színpadra.

Hogyan alakul át a társulat?
- Hatan jelezték, hogy elmennek. Ez nem jelent „forradalmi" változást, a debreceni mag megmarad. Arról azonban, hogy kik szerződnek Debrecenbe, most még nem szeretnék nyilatkozni. Az biztos, hogy nem egyszerre töltjük fel az üres helyeket, inkább fokozatos építkezést tervezünk. Április végén már tudok konkrétumokat mondani a műsortervet és a társulat változásait illetően is.

- Kik rendeznek még a Csokonai Színházban a már említett Keszég Lászlón és Csikos Sándoron kívül?
- A román Anca Bradu, a vajdasági Mezei Kinga, a nagyváradi Szabó K. István mellett rendezni fog Gemza Péter is. Az elmúlt évadokban Debrecenben nagysikerű előadásokat rendező Galambos Pétert is felkértem, hogy folytassa a társulattal megkezdett műhelymunkát.

- Számos példa van rá, hogy egy színész előbb rendez, később pedig igazgató lesz. Ráckevei Anna színészből lett igazgató, de adódik a kérdés: rendezni is fog?
- Nincsenek ilyen ambícióim. (nevet)

- Sok teátrumban, számos igazgató keze alatt dolgozott. Kiknek a példáját tartja követendőnek?
- Hét évadon át láttam közelről Vidnyánszky Attila minden harcát társulatalakítói, intézményvezetői és rendezői munkakörökben. Nem is mindig irigyeltem érte, és álmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd nekem fogják efféle gondok a vállamat nyomni. Az Attila mellette működő Művészeti Műhely tagjaként hétről hétre részese voltam számos döntési folyamatnak. Vagyis láttam, hogyan is kell ezt csinálni, és az eredmények őt igazolták. Korábbról Ádám Ottónak, a Madách Színház egykori igazgatójának az alakja jut eszembe, akivel életemben talán kétszer beszélgettem két percnél hosszabban. Egyszer, amikor szerződtetett, majd amikor elszerződtem tőle. Ennek ellenére azt éreztem, hogy figyel és számít rám, hogy mindig lesz feladatom, és szeret. Biztonságban voltam ott is, akárcsak Debrecenben.

- Hogyan egyezteti majd össze az igazgatást és a színészi munkát?
- Az igazgatás most a legfontosabb szerepem. Ez pedig teljes embert kíván, és mint minden új szerepet, még ezt is tanulnom kell. Kollégáimmal most a vezetés, az átmenet és az intézmény működési biztonságának a megteremtése a legfontosabb feladatunk. Emellett a most is futó előadásokban láthat majd a közönség... Többen mondták, hogy igazgatóként lehet a legjobb szerepeket kiosztania az embernek – saját magára. (nevet) Ilyen ambícióim sincsenek. Az én feladatom: másokat helyzetbe hozni.

A pályázat itt elérhető.