Konferencia a kultúrpolitikáról - Összeült Fekete, Halász és Vidnyánszky

 Fókuszban a nemzeti érdek címmel budapesti kultúrpolitikai konferenciát tartottak.

Délelőtti konferencia:

A kultúrának szüksége van az erős politikai érdekképviseletre, és a művészeti élet szereplőinek legalább az alapkérdésekről párbeszédet kellene folytatniuk - állapították meg a Fókuszban a nemzeti érdek című csütörtöki budapesti kultúrpolitikai konferencia résztvevői. A kerekasztal-beszélgetés délutáni szekciójában költségvetési kérdések álltak a középpontban, többek közt Ókovács Szilveszter, Káel Csaba és Márta István résztvételével.

Halász János kultúráért felelős államtitkár megnyitójában hangsúlyozta: a kultúrpolitikának a közösséget kell szolgálnia, be kell fejezni a kulturális rendszerváltást, és új alapokra helyezni a terület finanszírozását és igazgatását.
A Századvég Alapítvány, a Széll Kálmán Program és a Heti Válasz közös konferenciájának délelőtti kerekasztal-beszélgetésén a hazai kultúrpolitika kívánatos irányait, a kulturális élet széttagoltságának megszüntethetőségével kapcsolatos kérdéseket vitattak meg a résztvevők.
Az államtitkár felidézte, hogy a nemzeti zenei intézmények fenntartása mellett a kormány nemrég 2 milliárd forintos plusztámogatást juttatott a nagyobb zenekaroknak. Szintén jól kialakult rendszerben működnek a színházak; itt óriási kincs a kőszínházi struktúra - emelte ki, hozzáfűzve: összességében az állam évi 20 milliárd forintos támogatást biztosít a területnek.

Halász János szólt a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) növekvő szerepvállalásáról, megjegyezve: érthetetlen, hogy az miért vált ki heves vitát. "Pedig az alapelvet senki nem vitatja: az állam a művészeti élet irányításából lassan vonuljon vissza, a kultúra szereplőinek adja vissza azokat a jogosítványokat, amelyeket azok jobban tudnak működtetni".
Az államtitkár kitért arra, hogy az elmúlt két évben jelentősen átalakult a közgyűjteményi rendszer, létrejött a korábbi megyei levéltárakat magába foglaló Magyar Nemzeti Levéltár, míg a vidéki muzeális intézmények fenntartását a települési önkormányzatok vették át, és hasonló folyamat zajlott le a könyvtári területen is. Hozzáfűzte: az L. Simon László által levezényelt átalakítás az elmúlt időszak legjelentősebb kulturális igazgatási teljesítménye volt.

"Az állam továbbra sem csak a kiemelt nemzeti kulturális intézményeket finanszírozza, hanem a települési önkormányzatokat is segíti a fenntartásban. Kiemelt figyelmet kap a közművelődés: ezen a területen 37 milliárd forintos uniós program indult, amely mellé a kulturális tárca további 1 milliárdos támogatást nyújt" - szögezte le Halász János.

Fotók: Illyés Tibor, MTI

Fekete György, az MMA elnöke arról beszélt, hogy a kultúrpolitika a nemzetpolitika része, az oktatás, a tudomány és a művészetek együttese, kívánatosabb azonban kulturális stratégiáról beszélni. Az MMA vezetője kiemelte a kooperáció fontosságát. Szerinte nem arról kellene beszélni, elég-e a rendelkezésre álló összeg, hanem hogy együttműködtek-e az intézmények.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház leendő igazgatója felidézte: a kilencvenes években Zsámbéki Gáboréknak sikerült megóvniuk a "nagy kincsnek számító" kőszínházi struktúrát, ma pedig az előadóművészeti törvény látja el ezt a feladatot.
Békés Márton, a Jobbklikk főszerkesztője úgy vélte, a politikában kulturális "törzsek", mítoszok versengenek egymással, ezért szükség van a kultúrpolitikára. Kukorelly Endre író, volt LMP-s képviselő szerint azonban nem háború zajlik a kultúrában, hanem "kőkemény versengés", amelyhez megfelelő teret kell biztosítani mindegyik fél számára.
Fekete György reagálásában azt mondta, az MMA a művek és nem a személyek vetélkedésében hisz, ezért feladatának érzi kiegyenlíteni az elmúlt húsz évben létrejött "teljes esélyegyenlőtlenséget". Kukorelly Endre válaszul közölte: "Úgy nem lehet beszélgetni, hogy minden muníció nálatok van".

L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke hangsúlyozta: nem érdemes egységes nemzeti kánonról beszélni, mert "ennek az ideje lejárt". Ma már az a kérdés, miként gondolkodunk a kánonok kialakulásáról, hogyan viszonyulunk a versengéshez; a kultúrpolitika ezeknek a kánonoknak az interakcióját segíti elő - jegyezte meg. L. Simon szerint ehhez a kultúrában nem a politikai szekértáborokra épülő diskurzusnak kellene létrejönnie, ezt azonban szinte lehetetlen megvalósítani, mert ellentétes a politika szavazatmaximalizálásra épülő logikájával.
Vidnyánszky Attila úgy vélte, amióta megalakult a Magyar Teátrumi Társaság, oldódni látszik az a "gyilkos igazodási vágy", amely megbénította az alkotók jelentős részét. "Szabadabb ma a magyar színház, mint tíz éve volt, mert nincs egyetlen irány (...), arra kell vigyázni, hogy ne csupán kettő legyen, a művészek ne megfelelési vágyból alkossanak" - hangsúlyozta.

L. Simon László szerint a legfontosabb kihívás jelenleg az, hogy a többé vagy kevésbé kanonizálódott művelődési anyagot egyáltalán tovább képesek-e adni a következő nemzedékeknek. "Ha ebben nem vagyunk sikeresek, mindent el fogunk veszíteni: sem (Vidnyánszky) Attilának, sem Alföldinek nem lesz értő közönsége" - fogalmazott.
Fekete György szerint a magyar művészet világszínvonalú, és az alkotóművészeket nem érdekli a kánonkérdés, "csak az, hogy az Istentől kapott tehetségüket kifejthessék", L. Simon László azonban ezt önbecsapásnak értékelte, hangsúlyozva, hogy minden alkotó vágya a kánonba kerülés.
A kultúrpolitikus a finanszírozás kérdéseiről is szólt, emlékeztetve: beszélni kell arról is, az országnak mennyi erőforrása van a kultúra működtetésére.
"Kevesebb pénzt fordítottunk a kultúrára, mint amennyit kellett volna, de többet, mint amennyit a magyar gazdaság teljesítménye elbírt" - jegyezte meg L. Simon László, kifejtve, hogy a kultúrpolitikának nem szociális feladatokat kell betöltenie, a kulturális mecenatúrának csak a minőségelv lehet az alapja.

Délutáni konferencia:

Költségvetési kérdések álltak a középpontban a Fókuszban a nemzeti érdek című csütörtöki budapesti kultúrpolitikai konferencia délutáni szekciójában.
A Századvég Alapítvány, a Széll Kálmán Program és a Heti Válasz közös konferenciáján az állami intézmények kulturális szerepvállalása című kerekasztal-beszélgetés moderátora, Lánczi Tamás azt a kérdést tette fel a részvevőknek, milyen meggyőző érvvel hárítanának el egy feltételezett 10 százalékos költségvetési megszorítást.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója azt válaszolta, hogy mivel ebben az országban él, "jó katonaként" megpróbálna eleget tenni a kérésnek.

"Azt tartják, hogy a legjobban, legtakarékosabban működtetett rendszerben is van ennyi tartalék. Ugyanakkor az opera rendkívül drága műfaj, sehol és sohasem készülhet olyan elemzés, amely igazolná, hogy a műfaj saját erőből fenntartható" - jelentette ki.
Káel Csaba, a Művészetek Palotája vezérigazgatója azt emelte ki, hogy a Müpa ötéves stratégiai tervet készített, emellé egy fenntarthatósági tervet is mellékeltek, amely számol az intézményt körülvevő gazdasági környezettel. "Világossá akarjuk tenni, hogy megváltozott a világban az a szemlélet, amely szerint a kultúra csak viszi a pénzt. Manapság közgazdasági tényezőként gondolnak rá".
A szakember szerint Magyarországon az lenne a politikai döntéshozók érdeke, hogy felismerjék ennek jelentőségét. "Fantasztikus kulturális kincsek birtokában vagyunk, amelyekről méltatlanul keveset beszélünk. Olyanok vagyunk, mint a kisgyerek, aki tengernyi játék közepén ülve sírva fakad, mert nem tudja eldönteni, mivel játsszon". Káel Csaba felidézte, hogy 2013 telére mintegy négyezer székkel nőtt a kulturális - elsősorban zenei - színtér, és ezek közös értékesítésére már összefogtak a turisztikai szakmával.

Márta István, a pécsi Zsolnay Örökségkezelő Központ ügyvezetője kitért arra, hogy 70 ezer négyzetméternyi kulturális tér üzemeltetése tartozik a feladatkörükbe, beleértve a Kodály Központot is. Rámutatott: páratlan érték van a kezükben, de a sokkal szerényebb kondíciókkal, mint a fővárosi intézményeké.
"Pécs soknemzetiségű, toleráns szellemiségű város, nagy hagyományokkal. 340 ezer fizető látogatónk volt a holding létrejötte óta, 500 millió forint az állami támogatás, 460 milliót kapunk a várostól, amelyből bérleti díjként 300 milliót vissza kell fizetni, és mintegy 500-600 millió forintnyi bevételt kell megtermelnünk" - szögezte le Márta István.

Batta András, a Zeneakadémia rektora kiemelte: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem megújul - nemcsak a Zeneakadémia épülete -, mert októbertől kulturális központként, hangversenyrendezőként is működik. Véleménye szerint "kegyelmi pillanat" tanúi vagyunk, a kormányzat a zeneművészet világközpontjának szerepét szánja Budapestnek, Magyarországnak.
"Az ügyet, hogy Liszt, Bartók és Kodály országában fontos szerephez jusson a zene, senki nem kérdőjelezi meg. Megvan hozzá az infrastruktúra és a szellemi tartalom is. Eddig gyerekcipőben járt a kulturális turizmus, ami mostantól a Müpával, a Operaházzal és más intézményekkel összefogva kimutatható forintokat hozhat" - mondta Batta András.

Andrew G. Vajna, a nemzeti filmipar megújításáért felelős kormánybiztos úgy fogalmazott, hogy kapott egy "szemétládát", amit sikerült kitisztítani. Kitért arra, hogy a magyar filmipart a hatoslottó bevételének 90 százaléka révén stabilizálták, és a külföldi filmek forgatásának Magyarországra hozásával, a magyar munkaerő ilyen értelmű "exportjával" 80 milliárd forint folyt be.
A filmes szakember fontos feladatnak nevezte, hogy készüljön egy olyan magyar film, amely világsikert arathat, mert ezzel a hazai néző is visszacsalogatható lenne a mozikba.
"Tavaly öt film forgatása indult el, idén nyolc-tíznek a munkálatai kezdődhetnek el" - tette hozzá a kormányybiztos.

Forrás: MTI