Vihart adnak - Lear király angol rendezésben Békéscsabán

Chris Rolls rendezésében mutatta be a Békéscsabai Jókai Színház Shakespeare Lear királyát. Cikkünkben interjút olvashatnak az alkotókkal.

Az alkotók ajánlója:

Egy király felosztja birodalmát, ezt követően elindul a harc a hatalomért.  Míg az ország darabokra hullik, a király lassan elveszti az eszét. Shakespeare ebben a darabjában arra keresi a választ, mi történik az emberrel, ha a szociális struktúrák szétbomlanak körülötte. Mi az ember? Angyal vagy vadállat? Mennyi szenvedést képes elviselni?

Chris Rolls rendező szavaival:

Chris Rolls rendező a brit Nemzeti Színházban, a Royal Shakespeare Company-ben és a Royal Opera House-ban, valamint a világ számos pontján szerzett magának szakmai nevet, elismerést prózai előadásaival és operarendezéseivel. Sean Crowley, aki a produkció látványvilágáért felelős, a wimbledoni művészeti iskola elvégzése után filmek, operák, színházi előadások, televíziós műsorok díszlet- és jelmeztervezőjeként vált ismertté, az elmúlt 11 évben Wales egyik legtermékenyebb tervezője: több mint 150 alkotás dicséri a keze nyomát Nagy-Britannia- és Európa-szerte.

Melyek voltak az első gondolatai, amikor a Magyarországon való rendezés lehetősége felmerült?
Annak ellenére, hogy egyetlen szót sem tudtam magyarul, beleugrottam! Hallottam már korábban a magyar színészek minőségéről, és láttam is magyar társulatokat fellépni Londonban, amelyek csodálattal töltöttek el. Mielőtt elfogadtam az ajánlatot, tudtam, hogy nagy kihívás lesz idegen nyelven rendezni, és nem csalódtam! De rendezőként mindig új tapasztalatokat, tanulási lehetőségeket keresek. Megragadtam hát az alkalmat!

A Békéscsabai Jókai Színházba március első napjaiban érkezett. Azóta együtt dolgozik a társulattal és a vendégművészekkel. Milyennek találja a csapatot?
Szeretem. Mindenki barátságos, őszinte, hittel teli, sérülékeny, tiszteletteljes és végtelenül nyitott. Elképedtem, hogy mennyire felkészült és szakszerű itt mindenki. A színészek nagyon inspirálóak voltak – ahogyan átvettek tőlem egy-egy impulzust vagy ötletet, javítottak rajta, vagy éppen sajátjukká tették. Valódi teremtő művészek. Csodálom azt is, ahogyan ez a színház képes egy családként működni. És ahogy minden családban: itt is vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, de a nap végén mindenki kész támogatni a másikat. Egészen rendkívüli hely.

A színház teljesen új hangrendszert hozott létre a produkcióhoz...
El kell jönni és meghallgatni! Egy kísérleten dolgoztunk. És, mint minden kísérlet esetében, haladás közben fedezünk fel sok mindent. A Lear király szívében – értem itt a darabot és a szereplőt is – vihar dúl. Miből áll egy vihar? Nyilvánvalóan, részben hangból. Valami effélét akarhatott Shakespeare, amikor ezeket a szavakat leírta. Olyan vihart kell tehát adnunk a közönségnek, amely a darab szó szerinti és szimbolikus rétegeit is közvetíti. Meggyőződésem, hogy különleges lesz.

Néhány kulcsszóban hogyan összegezné a készülő darabbal/előadással kapcsolatos elképzelését? 
Úgy gondolom, hogy egy alternatív valóságban vagyunk, melyben két dolognak van igazán nagy értéke: a hatalomnak és a családnak. Engem ez a birodalmak nagy üzleteire és a szervezett bűnözésre emlékeztet. Ez a világ a jövő egy lehetséges változata, de gyökerei az előző évszázadba nyúlnak vissza. Olyan világ, mely nagyjából az időn kívül helyezkedik el – pontosan ahogyan azt Shakespeare megírta. Számomra mindig fontos Shakespeare-t frissé, modernné és aktuálissá tenni, de közben hűnek is maradni a drámához. Noha a jelmez- és díszlettervező, Sean Crowley igen erős esztétikai kinézetet kölcsönzött a produkciónak, az alapvető dolgok a karakterekben és helyzeteikben rejlenek. Shakespeare ebben a darabban a sötétség legmélyére vezet. És azt a kérdést teszi fel: mi az, hogy emberi?


Sam Crowley díszlet- és jelmeztervező mesélt:
A díszlet- és jelmeztervek tükrében: milyen az a világ, amelyet az új Lear-előadásban megalkotott?
Egy erőszakos, modern világot akartam alkotni, egy lehetséges jövőképet, ahol az üzlet, ipar és bűnözés egymásba kapcsolódik. Sötét, kegyetlen világ ez, amely valahogyan mindig a kés hegyén táncol – leginkább talán egy sötétben eldördülő lövéshez hasonlítanám.  

Amikor legelőször megjelentek Békéscsabán Chris Rolls-szal, a darab rendezőjével, úgy tűnt, hogy mindketten teljesen határozottak a díszletterveket illetően. Változott valami a próbafolyamat alatt?
Az elképzelés tulajdonképpen sértetlen maradt; Chris úgy alakította és csiszolta a darab szereplőit, fizikai összetevőit, hogy mindvégig hű maradjon a szövegre adott kezdeti válaszunkhoz.

Milyen itt dolgozni? A színház felszereltsége segítette a munkáját?
A színház rendkívül jó adottságokkal rendelkezik. Emellett a csapat lelkesedése, melyet Fekete Péter ragyogóan irányít: üdítő – és minden támogatást megkaptunk. Módunkban állt néhány egészen rendkívüli pillanatot alkotni.

Ez a Lear király-előadás modern értelmezésben kerül színre. Szándékában állt-e mégis megmutatni valamit Shakespeare korából a díszlettel vagy jelmezekkel?
Shakespeare kimondottan a saját közönségének írt, a színházat az ott és akkorban, az itt és mostban képzelte el. Nem történelmet akart mesélni: noha az ókori Britanniában helyezte el a történetet, a jelmezek az Erzsébet-kori közönség öltözködését tükrözték. Ugyanígy, ez a Lear is, jól azonosíthatóan a mostani közönség öltözködéskultúrájához illeszkedik – láthatunk itt gazdagságot, nincstelenséget, erőt, őrületet és háborút – úgy, ahogyan jól ismerjük a saját életünkből.

Az interjúkat készítette és fordította: Farkas Wellmann Éva