Érzékeny pontra tapint - Jubilált a Vacsora négyesben Kecskeméten

Donald Marguiles amerikai drámaíró Pulitzer-díjas műve, a Vacsora négyesben 2010 októbere óta szerepel a kecskeméti Katona József Színház műsorán. 

Az alkotók április 13-án a Ruszt József Stúdió Színházban a nézőkkel közösen, egy pohár pezsgő és egy szelet torta mellett köszöntötték a századik előadást. Az előadás szereplőivel, Szerednyey Bélával, Cseke Péterrel, Danyi Judittal és Magyar Évával Bera Linda beszélgetett.

Ön rendezőként és Tom megformálójaként is részt vesz az előadásban. Mit gondol, minek köszönhető a történet sikere?
Szerednyey Béla: A siker titka az élet önmaga, hiszen Marguiles arról írt, ami az életben a párkapcsolatokkal történik. Melyikünket ne foglalkoztatná, hogy milyen lesz a párkapcsolata, vagy milyen volt, ha elmúlt, és lesz-e újabb? Ezért éppúgy megérinti a friss szerelmeseket, azokat, akik elváltak, vagy akik hosszú ideje élnek kapcsolatban. Rendezőként fontosnak tartottam, hogy a nézők szinte csak egy karnyújtásnyira legyenek tőlünk, ezáltal még ember közelibb legyen a történet. Ennek a közelségnek köszönhetően számtalan élményben volt részünk: láttuk, hogyan reagálnak az egyes jelenetekre a nézők. Előfordult, hogy egy hölgy bizony bokán rúgta a mellette ülő párját, de olyan előadásunk is volt, amikor valaki hangosan megszólalt: „Na ugye!”. Azt is hallottuk, hogy sokan veszekednek előadás után, ami újabb bizonyíték arra, hogy a legtöbb nézőnek érzékeny pontjára tapint a két házaspár a története.

Három éve van műsoron a Vacsora négyesben Kecskeméten. Ennyi idő elteltével változik-e az előadás?
Szerednyey Béla: A darabnak két fontos összetevője van: a verbalitás és az idegrendszer. A szöveg önmagáért beszél, ami pedig a színészekkel történik a civil életben – legyen az tragédia vagy öröm, egy új kapcsolat vagy a régi megszűnése – az óhatatlanul hat a játékunkra, az előadásra is. Ebből a szempontból szerencsés a mi szakmánk, hiszen ha magánéleti gondokkal küzdünk, ki tudunk ragadni egy-egy mondatot, és bele tudjuk üvölteni a nézők arcába. Ezáltal oldjuk a bennünk lévő feszültséget. Ami engem illet, amikor még csak próbáltuk a Vacsora négyesben-t, itt, Kecskeméten, még egyedülálló voltam. Mára már családban élek. Ezek az élmények, életesemények, mint egy halvány papír, más fénytörést adnak a darabnak, más attitűdöt kölcsönöznek egy-egy jelenetnek. Ezen kívül csak annyi változik, ami elkerülhetetlen: az ember öregszik, megjelenik egy-két ősz hajszál, de reméljük, a nézők nem róják fel nekünk, hogy már nem annyi idősek vagyunk, mint amennyit a darabban mondunk….

Cseke Péter igazgató Gabe-t, a másik házaspár férfi tagját alakítja a darabban. Milyen jelentőséggel bír egy vidéki színházban, ha egy előadás eléri a százas szériát?
Cseke Péter: Azok a színészek, akik a fővárosi színházak sikerdarabjaiban játszanak, már hozzászoktak a nagy szériaszámokhoz, de kecskeméti viszonylatban nagyon nagy dolog, hogy egy előadásunk ilyen szép sikert ért el. Ráadásul májusig még további Vacsora négyesben-előadásaink is lesznek, így túl is szárnyaljuk majd ezt a számot, és ezzel meg fogjuk dönteni a hírös városban valaha legtöbbet játszott produkció, A dzsungel könyve rekordját. Hozzá kell tennem, hogy ehhez a szép eredményhez az is hozzájárult, hogy a Vacsora négyesben című darabunkat a fővárosi Thália Színházban is játszottuk két évadon át.
Ön szerint miért van ennek a történetnek ilyen nagy keletje?
Cseke Péter: Az emberi kapcsolatokról szóló történetek mindig nagyon népszerűek. A negyvenes-ötvenes éveinkben, amikor már nagyobbak a gyerekek, és hosszú ideje élünk együtt valakivel, óhatatlanul elérkezünk egy holtpontra, ahol dönteni kell: együtt maradunk, vagy külön folytatjuk? Az általam játszott Gabe és a felsége, Karen a folytatás mellett dönt, míg Tom és Julie szakítanak. Az a jó a darabban, hogy nem foglal állást egyik megoldás mellett sem. Ehelyett felvillant egy élethelyzetet, és azt mondja: gondolkozz el rajta, szerinted melyik út a helyes. Nagyon fontos, hogy a színház fel tudjon tenni ehhez hasonló, a nézőket foglalkoztató, gondolatébresztő kérdéseket. A Vacsora négyesben című darab is olyan, mint egy tükör, melyben a párok magukra ismerhetnek.

Voltak-e emlékezetes pillanatok az elmúlt három év előadásai alatt?
Cseke Péter: Bakik mindig előfordulhatnak, de ezekről csak mi, színészek tudunk, aztán előadás után jót mosolygunk rajta. Előfordult például, hogy a darabbéli gyermekeink hangját bejátszó magnó ugrott egyet, így nem arra a kérdésre válaszoltak, amit feltettem. Emlékezetes volt az a számunkra nagyon fontos előadás is, amikor a Thália Színház vezetősége eljött megnézni bennünket. Mindannyian azt szerettük volna, hogy az az este nagyon jól sikerüljön, de – valószínűleg a nagy akarás miatt – nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Pedig ettől függött, hogy játszhatjuk-e a darabot a fővárosban is. Szerencsére a Thália vezetősége meglátta a darabunkban a lehetőséget, így létrejöhetett az együttműködés a két színház között.
Lehet-e második száz előadása Marguiles sikerdarabjának?
- Az, hogy egy-egy előadás meddig van műsoron, a nézők érdeklődésétől függ, ezért ezekben a kérdésekben mindig a színházunk Szervezési és Jegyirodájával egyeztetünk. Volt rá példa, hogy egy véleményem szerint nagyon magas színvonalú produkció mindössze hat előadást élt meg, mert valamiért nem találkozott a közönség igényével. A nagysikerű Nyomorultak musicalből hetven előadást játszottunk, utána már nem volt rá elegendő néző – az ilyesmit tudomásul kell venni. Úgy gondolom, hogy a Vacsora négyesben című darabot a következő évadban már nem fogjuk játszani, ugyanakkor már most biztosan mondhatom, hogy a Benedek Miklós által színpadra állított Meseautót szeptembertől újra műsorra tűzzük, mert láthatóan nagyon megkedvelték a nézők.


Danyi Juditot Karen szerepében láthatjuk a Vacsora négyesben című darabban. A te pályafutásod alatt előfordult-e már, hogy egy szerepet százszor játszottál el?
Danyi Judit: A kecskeméti Katona József Színházban korábban a Liselotte és a május című darabunk volt az, amelyik szintén három éven át vonzotta a nézőket, de a vidéki színházakban inkább az a gyakori, hogy a sikeres produkciókat két egymást követő évadban tartjuk műsoron. A százas előadásszám mindenképpen különlegességnek számít, főként, hogy kisszínházi előadással értük el ezt a szép eredményt!
Számodra miért fontos ez a szerep?
Danyi Judit: Az én karakterem, Karen marad a jól megszokott házasságban Gabe-bel, míg a másik pár a válás mellet dönt. Nagyon fontos, hogy a szerző nem ítélkezik egyik megoldás felett sem, csak megmutatja az alternatívákat, az előnyöket és hátrányokat. Három évig játszani egy szerepet szép kihívás, de kellemes feladat is, hiszen ennyi előadás után sokkal nagyobb rutinra és biztonságra teszünk szert. Persze minden előadás más és más, mindegyikben van valami kis újdonság. Előfordul, hogy egy mondat másképp szól, mások lesznek a hangsúlyok – vélekedett a színésznő.


A Julie-t játszó Magyar Évát kérdezem: milyen nézői visszajelzések érkeztek a darabbal kapcsolatban?
Magyar Éva: Nagyon sok ismerősöm látta az előadást, mindenkinek nagyon tetszett. Közülük többen „érintettek” is voltak ebben a témában: éppen két héttel ezelőtt mesélte valaki, hogy nagyon sokat nevettek, mert ugyanazokat a szituációkat élték át, amelyeket most a színpadon láthattak. Én magam is átéltem már hasonlót, mint Julie, így sokak számáa is ismerős volt ez az élethelyzet.
Mire emlékszel vissza szívesen az elmúlt száz előadásból?
Magyar Éva: Előfordult, hogy Judit vagy én elfelejtettünk egy mondatot, vagy nem a megfelelő szót mondtuk, amire figyelni, azonnal reagálni kell. Van, amikor felszabadultabb, humorosabb hangulatban vagyunk, ilyenkor vannak olyan kis belső poénok, amelyeket csak mi értünk. De akkor is összecsillan a szemünk sarkában a mosoly, amikor az első sorban ülő nézők hangosan csörögnek a cukorkás papírral. Nehéz megállni nevetés nélkül, de persze nem szabad, hogy elszabaduljon a pokol. Mindenesetre nagy büszkeség a számunkra, hogy a Vacsora négyesben elérte a századik előadást, és még nincs vége, hiszen május végéig még további előadásokra várjuk a nézőket!

Az interjút készítette: Bera Linda, kecskemetikatona.hu