Józsi lesz Gyabronka - Molnár vígjáték a Pinceszínházban

Molnár Ferenc Józsi című művét mutatja be április 26-án a Pinceszínház Valló Péter rendezésében, Gyabronka József főszereplésével. A Józsi - korai mű, voltaképpen jelenetek egymásutánja - csemege a Molnár-rajongóknak, az akkori polgárság sznobizmusát kifigurázó vígjátékok kedvelőinek. Ajánló.

A Pinceszínház a Molnár-évet egy alig játszott molnári „gyöngyszem” színpadra állításával ünnepli. A Józsi csemege a Molnár-rajongóknak, a polgárság bornírtságait, feltörekvő sznobizmusát kifigurázó vígjátékok kedvelőinek.

A darabról:

Józsi, a jól szituált nagypolgári család elkényeztetett gyermeke az élet különböző szituációiban hisztériás viselkedésével, rosszindulatával, gátlástalan kíváncsiságával és szókimondásával rendre zavarba hozza képmutató, vagyis felnőtt módra "helyesen" viselkedő szüleit. Pedig az anya ösztönösen türelmes és önfeláldozó, az apa pedig szigorú családfenntartó - sugallja a korabeli Magyar Uriasszonyok Lapja az idilli család képét azokban az írásokban, melyek összekötik Molnár jeleneteit.

S hogy mit tehetnek a szülők, ha az idill mégis felbomlana hisztis gyermeküknek köszönhetően? Erre is hasznos ötletekkel szolgálhat a korabeli nevelési tanácsadó füzetek "A hisztis gyermek"-ről szóló száma. A játszótéri miliőben játszódó jelenetek alatt természetesen felsejlik egy gazdasági válsággal sújtott, világháború felé tartó társadalom rajza.

fotók: Szkárossy Zsuzsa / Pinceszínház

Gyabronka József az új bemutató "Józsi"-ja is egykori Pinceszínházasként kezdte...:
Interjúrészlet

Hogyan talált utat a színház felé?
Eleve volt bennem valami exhibicionizmus. A szomszédok élvezték, amikor a Moszkva téri bérház gangján énekeltem. Kórussal még versenyt is nyertünk Csillebércen. Szavalni is elkezdtem. A Rákóczi Gimnáziumban osztályfőnököm, Kovács Endre figyelt a tanítványaira, ő irányított el a Keleti István vezette Pinceszínházba. Keleti is kiváló pedagógus volt.  Azt mondta: neki a színház csak alibi, galambászszakkört is vezethetne.
A lényeg: értelmet adni a gyerekek életének. Fodor Tamás is ott tanított, aki – egyebek mellett – a demokratikus ellenzékhez jelentett kapcsolatot. A harmadik mester, Mezei Éva pedig lázas igyekezettel próbálta átadni a maga „színházi, műveltségi csomagját”.(...)

Felesége, Csanádi Judit díszlettervező akkor ment tanítani Kanadába. Ön is töltött ott két évet, montreali színházakban játszott angolul. Abból mit profitált?
Olyasmi történt velem, mint amikor apám gyárigazgatóból újra kétkezi melós lett. Ezeknél a társulatoknál mindent magunk csináltunk – a sminkeléstől a díszletállításig. A Madáchban egy idő után a vezető színészek közé tartoztam. Ha ledobtam a jelmezemet, tudtam, hogy az öltöztető elpakolja. Kanadában visszataláltam a pinceszínházas gyökerekhez. Folytatást a 168 óra 2009-es interjújában talál.

Molnár Ferenc premier előtt - Kedvcsináló Feiks Jenőtől:

Molnár Ferenccel igen sok premierelőtti időt éltem át.  Emlékszem, hogy első premierje előtt mérhetetlenül izgatott volt. Azóta sem láttam ilyennek. A világhírű író, testi fölényemet negligálva, félrelökött és erőszakkal elfoglalta a világot jelentő deszkákat, melyek nem is az övé, hanem az enyimek voltak. Ugyanígy birtokába kerítette színészeimet is, melyek szintén az enyémek voltak, olyannyira, hogy kezemben is tartottam őket, mielőtt magához ragadta volna valamennyit. A színház, amely körül ez az izgalmas verseny dúlt, nem a Vígszínház volt. Nem a Nemzei. Nem is a Magyar. Egész kicsi intim színpad, nem nagyobb,  mint egy úti bőrönd, elfért egy kis asztalkán. Színészeink, megannyi klasszikus ruházatú figura – lehettek egy féltucat – dróton lógtak, a rendező, illetve a szerző drótján. Körülbelül úgy, mint ma.
Én Ferenc izgalmát akkoriban nem tudtam teljesen méltányolni, annál kevésbé, mert hiszen a kis épületke az én tulajdonomat képezte, vagyonos bécsi nagybátyám ajándéka volt.

Ma már értem, hogy a színház épülete, a díszletek, a színészek nem azé, akit tulajdonosnak, vagy vezérigazgatójuknak hívnak. Ma már tudom, hogy a rövidnadrágos szerzőcske harmincöt évvel ezelőtt jogosan izgult az én prés színidekorációm előtt , hogy legálisan járt el, mikor a drótok rángatását magához ragadta.
Akkor én még nem értékeltem azt, hogy az én kis szobámban egy Molnár-premier zajlott le. A sok kis lakó-gyerek, aki az odakészített három széksort elfoglalta és kipirult fülekkel kísérte az illusztris gimnazista darabjának minden hangját, mintha érezte volna, hogy e gipsz- és papírmasé emberkék meleg, emberi hangon beszélnek és hogy azon a dróton keresztül, melyen percekkel ezelőtt még mereven lógtak, a fiatal szerző kezeiből éltető erő villanyozik át. Pedig a darab, erre még ma is emlékszem, szokatlanul gyerekes, majdnem ügyetlen volt, barátom ne vegye irigységnek.

Molnár Ferenc ereje e korszakban nem ügyességében, sem raffinált technikában rejlett. Mintha a Liliom vurstli-hangulata született volna meg a kis koromfekete hajú fiúban. Melegség és temperamentum jellemezte őt, nem pedig csodagyermeki fölény. Ösztönös rémülettel indult neki problémáinak, ez a szűzi, majdnem babonás érzése vezeti ma is – premier előtt.
Számos ilyen súlyos darab-előtti hetet töltöttem vele hosszú barátságunk folyamán.. nem tudom elfelejteni hosszú gyermekségünk idejét, azt a vad dúskálást mindenben, ami játék, szerelem, művészet, tréfa.

(Feiks Jenő: Molnár Ferenc premier előtt. Színházi Élet 1924. nov. 16-22.)

JÓZSI

író: Molnár Ferenc
dramaturg: Góczán Judit
játéktér:  Valló Péter
rendezőasszisztens:  Csicsely Zoltán
jelmez:  Breckl János

RENDEZŐ: VALLÓ PÉTER

Józsi:  Gyabronka József
Beszélő: Hirtling István
Papa:  Marton Róbert
Mama:  Pálfi Katalin
Dada:  Zsurzs Kati

ELŐADÁS IDŐPONTOK:

CSÜTÖRTÖK (április 25.) - 11:00
PÉNTEK (április 26.) - 19:00
SZOMBAT (április 27.) - 19:00
VASÁRNAP (április 28.) - 19:00
VASÁRNAP (május 5.) - 19:00
PÉNTEK (május 10.) - 19:00
VASÁRNAP (május 26.) - 19:00