Mayenburg Mártírok című darabja a Kamrában

A német Marius von Mayenburg Mártírok című darabját tűzi műsorra a Katona József Színház. Az előadást pénteken mutatták be a Kamrában.

A darabot Perczel Enikő fordításában, Dömötör András rendezésében láthatja a közönség. A darab ősbemutatója 2012 februárjában volt a berlini Schaubühnén. A történetben Benjamin először csak megtagadja, hogy részt vegyen az iskolai úszásoktatáson, később azonban egyre különösebben viselkedik. Az anyja azt gyanítja, hogy drogos, de másról van szó: Benjamin vallási fanatikussá vált. Egyre a Bibliát olvassa, és annak tanítását iskolatársai és tanárnője ellen fordítja. Az események ellenőrizhetetlenné válnak.

A szerzőről:

Marius von Mayenburg drámaíró a berlini Schaubühne dramaturgja. Német irodalmat hallgatott a müncheni egyetemen, majd 1992-ben Berlinbe költözött, ahol a Művészeti Főiskolán, többek között Tankred Dorst tanítványaként drámaírást tanult. 1999-ben csatlakozott a Schaubühne-am-Lehniner-Patz társulatához, ahol Thomas Ostermeier művészeti vezető mellett a színház meghatározó alkotója lett, íróként, dramaturgként és az utóbbi években rendezőként is.

Darabjainak ősbemutatója többnyire saját színházában, gyakran saját rendezésében valósul meg, emellett az egyik legtöbbet játszott német szerző világszerte. Magyarországon Lángarc című darabjával vált ismertté, és sikerrel játszották a Csúnya, a Hideg gyermek és a Paraziták című darabját is.
A Katona József Színház előadásában Takátsy Péter, Ónodi Eszter, Nagy Ervin, Elek Ferenc, Tasnádi Bence, Kiss Eszter, Dankó István és Pálmai Anna játszik. A díszlet Kálmán Eszter, a jelmez Bujdosó Nóra munkája, a zenei munkatárs Molnár Szabolcs és Vajdai Vilmos, a dramaturg Radnai Annamária.

fotó: Kálmán Eszter

Nyílt próbát tartottak:

Szombat, 11 óra, Kamra. A rendező, Dömötör András köszönt minket, leendő közönségét leendő darabjának. Zenei próbával kezdenek, korabarokk zsoltárokat hallhatunk Dankó István, Takátsy Péter, Ónodi Eszter, Kiss Eszter, Tasnádi Bence, Pálmai Anna, Elek Ferenc és Nagy Ervin előadásában.

A zongoránál Szabó Mónika korrepetitor, vezényel, előénekel, és olykor fegyelmez – egy kicsit olyan ez, mint egy iskolai énekkari próba – Nagy Ervin és Elek Ferenc rosszalkodnak, civódnak („Vannak ilyen előre megírt mondatai” – mondja Ervin, „Készültem” – felel Ferenc.). Takátsy Péter időnként elveszti a fonalat, aztán amikor megtalálja, a lelkesedik: „Vicceltek, de ez a jó.” „Frazeáltunk, nem viccelünk.” Egyesével is el kell énekelniük („Megmutatja Pisti, három és…”), mindenki bizonyítani akar a tanár néninek, és persze nekünk is. Mindenesetre a rendező lebuktatja a színészeket, beavat minket, hogy egy átlagos próbanap ritkán fest ilyen becsületes képet. Ónodi Eszter a színpadra invitálja a nézőket is, ha esetleg valaki be szeretne szállni, hiszen bizonyára már mi is kívülről fújjuk… Hát persze. Hallgatjuk a korabarokk dallamot, és az áhítatos csendből újra kirobban a nevetés, mikor az énekpróbát Szabó Móni így zárja:  „És most rárakjuk a koreográfiát.”

Aztán kicsit kiürül a színpad. Dömötör András pár szót mond Marius von Mayenburgról, a szerzőről, és a Mártírokról, ami a berlini ősbemutató óta még csak Stockholmban került színpadra. Témája aktuális és fontos: a vallási fanatizmus és a racionalitás szembenállása, párbeszéd-képtelensége, ami közösségeket zilál szét. Három jelenetet látunk, rövidek, célratartóak, mint ahogyan az egész darab is az. A rendező elárulja, hogy igazság szerint már az utolsó jelenetet kellene próbálniuk, de nem akarnak spoilerezni, ezért három (és fél) részletet látunk, valahonnan a darab közepéből; ezeknek a sorrendjével játszanak most, próbálják a szerkezetet átlátni, jeleneteket cserélnek föl, a dramaturg, Radnai Annamária segítségével felgöngyölítik, logikusan melyik jelenet melyikből következzen.

Megváltozik a próba ritmusa: lelassul, elmélyül. Először a Lábnövesztés címűt jelenettel foglalkoznak, Dömötör rendez, előjátszik, elemez, igazi rendelkező próba, már senki nem ránk figyel, mindenki befelé koncentrál. És mégis megmarad a furcsa kettősség; a téma nehéz, a jelenet feszült és bizarr (Benjamin – Tasnádi Bence – próbál csodát tenni: megnöveszteni bicegő barátja, Georg – Dankó István – rövidebbik lábát), mégis sokat nevetünk. Részben, maga a szöveg a humor forrása (erről a másik két jelenetet nézve is meggyőződhetünk), részben a már most, hetekkel a bemutató előtt is kiváló színészi játék. És persze lehet, hogy az is közrejátszik, hogy Tasnádi Bence az egyik jelenetben majommaszkot visel, és a maszkban rejlő összes lehetőséget kihasználva bohóckodik nekünk.

A próba végén kérdezhetünk. Többen meg is kérdezik, mikor lesz a bemutató… de ha esetleg elfelejtették volna fölírni: a Mártírok bemutatója április 26-án lesz a Kamrában.

Szerző: Nagy Lotti

Képek az olvasópróbáról:

 1.

 2.

 3.

4. 

5. 

5.

Fotók: Dömölky Dániel, katonajozsefszinhaz.hu

Forrás: Katona József Színház, Színház.hu, MTI