A Mesebeszéd című táncjátékot május 3-án mutatja be a Bartók Táncszínház. A tánctagozat önálló produkciójának rendező- koreográfusa Gombai Szabolcs mesélt a gyerekelőadásról.
Dunaújvárosban születtél és a pályád is innen indult. A Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttesben táncoltál, első fellépésed a Bartók Kamaraszínházban volt. Milyen érzés most visszatérni koreográfusként?
Nagyon jó érzés, hiszen ahogyan említetted Dunaújvárosban nőttem fel és most olyan táncosokkal dolgozhatok ismét együtt, akikkel még a Vasas Táncegyüttesben táncoltam. Tehát ismerős környezetbe jöttem, amely családiassá teszi a próbákat. A városba visszatérve gyakran nosztalgiázom. Elmentem az egykori iskolámhoz, újra bejártam azokat az utcákat, próbahelyeket, ahol annak idején sokszor megfordultam...
Gryllus Vilmos megzenésített versei, dalai szolgáltak ihletforrásként a darabhoz. Hogy illeszkednek az előadásba az irodalmi, zenei alapanyagok?
A kislányom születését követően sokat hallgattam Gryllus Vilmos és a Kaláka Együttes szerzeményeit. Mindegyik dalnak kiváló a hangszerelése, a dallamvilága és rengeteg humorral vannak átszőve. A Mesebeszéd című táncjátékot A Maszkabál című lemez inspirálta. Az albumról olyan számokat válogattam, amelyek pergősek, fülbemászóak, táncolhatók és kapcsolódnak az egyes karakterekhez. A táncjátékban nagyon sok jelmez lesz, mint például, bohóc, cica, lovag, banya, varázsló, egér, ősember illetve gólya. Törekedtünk arra, hogy ne csak jelzésszerűen ábrázoljuk a banyát, az egeret vagy a varázslót, de természetesen lesznek olyan jelenetek, ahol a gyerekek fantáziájára fogunk hagyatkozni.
Hogyan képzeljük el, ezek a karakterek egy logikusan felépülő történetbe ágyazódnak, vagy inkább egy „vásári komédiához” hasonlóan rövid jelenteket adtok elő zenés közjátékokkal?
A darab úgy indul, hogy a kikiáltó elindítja a farsangi mulatságot, a jelmezbált. A külső és a belső tér váltakozása határozza meg, hogy melyik jelenet hol játszódik. A háttérben vetítéssel erősítjük meg az adott helyszínt. A különböző karakterek vágyaiból, fantáziájából építkezve elevenedik meg a látványvilág, változik át a tér.
A történet a maszkabál, jelmezbál forgatagában zajlik. Egy olyan varázslatos világot szeretnék megjeleníteni, ahol minden ember át tud változni és a képzeletében megszületett mesebéli környezet egyszer csak valósággá tud alakulni.
Hogy tudod hasznosítani a különböző társulatoknál szerzett tapasztalataidat?
Ez lesz a második, nagyobb lélegzetű, különálló koreográfusi munkám. Az első A Férfi tánca címet viselte, amelyet öt férfi táncossal készítettem. Miután néptáncosként indultam, számomra ez jelenti az anyanyelvet a táncban. Honvéd Együttesben több mint tíz évig táncoltam, majd elkerültem Bozsik Yvette társulatához, ahol egy másfajta tánctechnikát sajátítottam el. Mindkét társulattal több gyermekelőadásban is táncoltam, ezeket a tapasztalatokat felhasználva mertem igent mondani a Mesebeszéd című táncjáték színpadra állítására.
Fotók: Mudra László
Interjú: Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház