Már a második darabjukkal vendégszerepelnek Pintér Béláék az Átrium Film-Színházban. A Parasztopera után, május 16-án és 17-én, a társulat négy éve bemutatott - A Soha Vissza Nem Térő - című darabját tekintheti meg a közönség. Ennek kapcsán készült interjú a társulatvezetővel.
Vissza tudod idézni, hogy több mint négy évvel ezelőtt, mi indította el benned A Soha Vissza Nem Térő alapgondolatát?
Két motívum is munkált bennem, de azt már nem tudom megmondani, hogy melyik volt az erősebb. Arra te is biztosan emlékszel, hogy a nyolcvanas években volt egy nagy szovjet-magyar beruházás, aminek a keretében magyar munkásokat vittek ki a Kaszpi-tenger melletti Tengizbe, hogy feltárják az ottani olaj-és földgázmezőket. Akkortájt ez mindenki által áhított munka volt, mert rengeteg pénzt lehetett vele keresni. Aztán kevesebb, mint tíz év múlva kiderült, hogy történt ott valami, mert egyre-másra haltak meg – elsősorban tüdőrákban - az emberek. Azért is ismerem közelebbről ezt a történetet, mert többek között az én nagybátyám is a „szerencsések” között volt, akinek ez a csodás lehetőség az életébe került. Ez volt tehát a kiindulópont.
(A Soha Vissza Nem Térő című előadásban egy négyfős magyar kisvállalkozás csípheti meg a lehetőségek lehetőségét, azaz a beszédes fantázianevű - Fatalisztánban kereshetik magukat halálra. A bonyodalom abból származik, hogy csak hárman vehetnek részt a kihagyhatatlan küldetésben…)
Nagyon gazdag és hatásos anyagnak tartom a munkásmozgalmi dalokat, indulókat. Természetesen a tartalmukkal egyáltalán nem értek egyet, sőt egyenesen röhejesnek találom őket, éppen ezért a szövegeket át is írtam. Az „átírás” természetesen nem az én találmányom, ezt a mindenkori aktuális hatalom előszeretettel alkalmazza. A demagógia sajnos ma is hat, csak éppenséggel más lózungokkal működik ugyanaz a mechanizmus.
A darabban az általános érvényű, örök emberi gonoszságról is beszéltk. Aa leggyengébb láncszemet, Kuncz bajtársnőt eltiporják…
Valóban. Ebben a darabban a kiválasztott munkaközösség három tagja csak azon az áron kapja meg az áhított munkát, ha kigolyózzák egyik társukat. Az anyagi érdek győz a lelkiismerettel szemben, felülírja a morált, tönkretesz barátságot, emberi kapcsolatot. Az pedig különösen bizarr, hogy a mozgalmi nóták dallamára tombol a vadkapitalizmus.
Szerinted négy év után hogyan szólal meg ez a darab?
Szerintem teljesen érvényes ma is. Egyébként nem szoktunk változtatni az előadásainkon. De szerencsére még a tizennégy évvel ezelőtti Kórház-Bakony is aktuális a mai napig.
A Kórház-Bakony szerepel az idei Könyvfesztiválra megjelent (első) drámakötetedben, A Soha Vissza Nem Térő és a Parasztopera nem kapott helyet a kiadványban. Milyen szempontok alapján válogattad ki a kötetben olvasható nyolc színművet?
Az első kötetbe a klasszikus szerkezetű darabok kerültek. Ha anyagi kereteink megengedik, megjelentetünk egy második kötetet is, a formabontóbb szövegekkel. Ahol a zene a szöveggel egyenértékű (a Parasztopera és a Gyévuska esetében), ott az előadás hangzóanyagát mindenképp mellékelni kellene a szöveghez, de a Soha Vissza Nem Térő-nél is nagyon fontos például, hogy milyen dallammal szólalnak meg a mondatok. (A mostani válogatásban két kivételt találhatunk: az egyik, az első darabom, a Kórház-Bakony, amelyben elég fontos szerepet kapott a szöveg mellett a tánc; és a Tündöklő Középszer, amelynek az az érdekessége, hogy versben íródott.)
Mi alapján dőlt el, hogy ezzel a két darabotokkal - Parasztopera és A Soha Vissza Nem Térő – vendégszerepeljetek az Átriumban?
Ennek elsősorban technikai okai voltak, amivel senkit nem untatnék. Egyébként, bizonyos szempontból nem tartom kizártnak, hogy A Soha Vissza Nem Térőnek nagyobb ereje lesz az Átriumban, mint a Parasztoperának, mert ez a darab direktebben hat. Németországban például elég komoly karriert futott be, hét-nyolc helyen játszottuk egy turné keretében, és nagyon szerették az ottani nézők. Remélem, hogy az Átrium nézőit is éppúgy megszólítja majd ez az előadás, mint ahogy az megtörtént külföldön, illetve vidéken az elmúlt évek során. Máskülönben tervezzük, hogy elővesszük a régi nagy sikerdarabunkat, A Sehova Kapuját, amit szintén az Átrium Film-Színházban fogunk játszani!
Szerző: Hegedűs Claudia
Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.